2011. december 25., vasárnap

Karácsonyi ajándék - magyar írók karácsonyi novellái

Szerző: Kőrössi P. József (szerk.)
Kategória: novellák
Honnan és miért: az idei év karácsonyi hangulat-felelőse.
Tetszett-e: némelyik nem, mások igen, pl. Gárdonyi. Mondanom sem kell, a legtöbb szomorú...


"De egy karácsonyeste csoda történt. Egymásután hívtam barátaimat a telefonkagylóhoz és egyikkel sem kaptam összeköttetést. Abban az órában történt ez, midőn az ajtók kinyílnak s a szemek tükrén tündéri fényben ezer és ezer karácsonyfa tükröződik és az emberek ámulva állnak a rege fényes küszöbe előtt.
- 58-00.
- Mással beszél - recsegte a központ.
- 55-59.
- Mással beszél.
Valami húsz-harminc embert csörgettem fel, most már csupa bosszúból és kíváncsiságból, de mindig csak a stereotip választ kaptam:
- Mással beszél.
- Kikkel beszélnek?
- Az éggel - felelte egy szelíd hang.
Kirohantam az éjszakába és csakugyan csodát láttam. A telefondrótok kibillentek vízszintes nyugalmukból s az ünnep vigalmában nyílegyenesen sisteregtek fel az égbe, egy vakító sugárkévében, mint a rakéták, egészen az Úr trónusáig.
Ha nem hiszik ezt el, emeljék fel karácsonyestén a telefonkagylót. Csodálatos bizsergést lehet benne hallani. A háromkirályok imája, a pásztorok éneke hallatszik benne, angyalok harmóniája és trombitája."
[Kosztolányi Dezső: Zengő telefon; 110. old. 2001-es kiadás]

Artemis Fowl - Tündérekkel életre-halálra (2001)

Szerző: Eoin Colfer (1965- )
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: hasonló okokból, mint a Percy Jackson esetében, ennek is akartam adni egy esélyt.
Tetszett-e: ha választani kéne Artemis és Percy közt, Artira szavazok. Ha a két író közül, akkor Eoinra. Jó volt, bár személy szerint idegenkedek a tündérvilág és a high-tech rendszerek összegyurmázásától.


"Hirtelen pisztolycső meredt az állának. Az egyik deszantosnak nagy nehezen sikerült felhúznia a fegyverét.
- Nem ugrálunk, nagyfiú! - zümmögte egy hang a sisak szűrője mögül. Elég komoly megjelenésű fegyver, teljes hosszában hűtőfolyadék bugyog benne. - Egy rossz mozdulat, és nem állok jót magamért!
Butler a szemét forgatta. Más faj, ugyanazok a macsó klisék. Adott egy taslit a tündérnek, aki abban a biztos tudatban veszítette el eszméletét, hogy fejére szakadt az égbolt.
- Erre a mozdulatra gondoltál?"
[147. old. 2001-es kiadás]

A vadon szava (1903)

Szerző: Jack London (1876-1916)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: tél. Meg régen, egyszer olvastam már és nem sokra emlékeztem belőle.
Tetszett-e: Buck és az ősök kötődése nagyon megfogott. Van ebben valami titokzatos, misztikus, amit az ember maga sem ért, nem tud szavakkal megmagyarázni, de érzi. Bizonyíték erre, hogy valami megmozdul benne is, vagy átszalad rajta a hideg, amikor erről olvas. Biztos vagyok benne, hogy ezek után picit mindenki másként tekint a kutyájára.


"S amikor a csendes, fagyos éjszakában egy csillagra emelte orrát, és hosszasan, farkas módjára vonított, porrá és hamuvá lett ősei emelték orrukat a csillagra, s Buck torkán át az ő hangjuk vonított elmúlt századok távolából. S hanglejtése az ő hanglejtésük volt, amellyel annak idején elsírták a bánatukat és azt, amit a némaság, a fagy és a sötétség jelentett a számukra.
Így csendült fel benne az ősi dal, mintegy igazolva, hogy bábjai vagyunk csupán az életnek..."
[38. old. 1956-os kiadás]

2011. december 17., szombat

Születésnap (1962)

Szerző: Szabó Magda (1917-2007)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: gondoltam, az Álarcosbál sikere után megpróbálkozom még egy Magda-pöttyössel.
Tetszett-e: amikor annyi olyan könyvet keresgéltem, ami téllel kapcsolatos, nem számítottam rá, hogy végül pont ez lesz az idei karácsony hivatalos olvasmánya. :) A történet maga is nagyon tetszett, de főleg az írónő stílusa, a párhuzamos montázstechnika alkalmazása emeli fel igazán a művet. Remélem, mielőbb rálelek egy antikváriumban!


"Egyszer, ha már állása lesz, ha keres annyit, hogy a nagymamát tisztességgel el tudja tartani, mindent pótolhat, ami kislánykorában nem jutott. Jutka tudta, hogy az élet hosszú-hosszú folyamat, minden órája hozhat váratlan fordulatot, valami meglepetést, és hogy egyszerre kell tervezgetni és dolgozni, mert ha valamelyik kimarad a kettő közül, nem teljes az élet."
[144. old. 1962-es kiadás]

2011. december 9., péntek

Jane Eyre (1847)

Szerző: Charlotte Brontë (1816-1855)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: klasszikus + egy barátnőm emlegette = kíváncsi lettem.
Tetszett-e: nagyon tetszett, nem is gondoltam volna! Izgalmas volt, néhol megvolt a borzongás, Rochester állandóan lázban tartott (nem tudtam helyre tenni), s amúgy pedig az egyik legszebb szerelmes történet, amit valaha olvastam. Azóta megnéztem (tudtommal) az összes létező adaptációt is, a tetszési sorrend a következő: 1) BBC. Rochester kicsit idegbeteg, de még itt állt a legközelebb ahhoz, akit elképzeltem az olvasás során; 2) Zefirelli. Korrekt; 3) 2011-es. Olyan volt, mintha két halrudat néztem volna szerelembe esni.


" - Nincs szomorúbb, mint rossz gyereket látni - kezdte -, különösen egy rossz kislányt. Tudod te, hová jutnak haláluk után a gonoszok?
- A pokolba jutnak - feleltem készségesen, ahogy tanultam.
– És mi a pokol? Meg tudnád nekem mondani, hogy mi a pokol?
– Egy nagy verem, ahol tűz ég.
– És szeretnél beleesni abba a verembe, és örökké ott égni?
– Nem szeretnék, uram.
– Mit kell tenned, hogy ezt elkerülhesd?
Egy pillanatig gondolkoztam, s mikor megszólaltam, helytelenül válaszoltam:
– Vigyáznom kell az egészségemre, nehogy meghaljak."
[Jane és Mr. Brocklehurst; 30. old. 1967-es kiadás]

2011. december 7., szerda

Egy nagyon klassz borító a Momo valamelyik kiadásához

Momo (1972)

Szerző: Michael Ende (1929-1995)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: sokan szeretik, nekem is megér egy próbát.
Tetszett-e: igen. Nagyon eredeti, jól kivitelezett, bár picit vontatott. Ó, és persze tanulságos is, különösen a ma emberének!


"- Látod, Momo - mondta aztán úgy példaképpen -, ez így van: az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú: ennek sose ér a végére, gondolná.
Egy ideig hallgatagon maga elé nézett, majd folytatta:
- Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni.
Gondolkodott egy sort. Aztán tovább beszélt:
- Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő seprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre.
Megint megállt, töprengett, aztán hozzátette:
- Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. - Ismét hosszú szünet, majd a folytatás: - Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. - Bólintott magának, s azt mondta befejezésül: - Ez fontos."
[Utcaseprő Beppo; 36-7. old. 1986-os kiadás]

Nyomok a hóban (1950)

Szerző: Patricia M. St. John (1919-1993)
Kategória: gyerekirodalom
Honnan és miért: cipőt a cipőboltból! Télen téli könyvet!
Tetszett-e: picit tartottam tőle, mennyire akarja majd erőltetni a vallásos vonalat. Hát, valóban, néhol eléggé szájbarágós, de amúgy szép történet, és azt hiszem, valahol fel is nyitotta a szememet. Anikó és Laci révén én is meg tudtam fogalmazni a problémáimat, és velük együtt kaptam valamiféle útmutatást.
Egyébként vicces, mikor szobatársam meglátta, hogy ezt olvasom, mesélte, hogy a pünkösdieknél Patricia könyvei nagyon is ismertek. Azt is elmondta, mindegyik regényben van egy gyerek, aki vagy leesik valahonnan vagy megbénul és egyéb borzadályok történnek vele. Szóval azt hiszem, az a kategória, amikor egyet olvasol a szerzőtől, és olvastad az összes művét. XD


"- (...) Egyikünk sem tudja magától elhagyni gonosz gondolatait, minden igyekezetünk és erőlködésünk hiábavaló. De Anikó, ha te reggel lejössz és ezt a szobát bezárt ablakokkal, sötéten találod, azt mondod talán magadban: először kikergetem a sötétséget, azután kinyitom az ablakot és beengedem a napfényt?
- Nem, természetesen nem! - szólt közbe Anikó.
- És hogyan szabadulhatsz meg a sötétségtől?
- Egyszerűen kinyitom a zsalut és beárad a világosság.
- De mi történik a sötétséggel?
- Nem tudom. Egyszerűen eltűnik, ha a fény bejön.
- Látod, éppen így van ez, ha kéred az Úr Jézust, hogy jöjjön be - magyarázta a nagymama. És ha a szeretet beköltözik a szívedbe, akkor eltűnik belőle a gyűlölet, az önzés, a szeretetlenség, mint ahogy eltűnik a sötétség, ha beárad a fény. De a magad erejéből kiűzni épp olyan értelmetlen dolog lenne, mint a szobából a sötétséget kihajtani."
[A nagymama és Anikó; 101-2. old. 1991-es kiadás]

2011. november 25., péntek

Bogar bárd meséi (2008)

Szerző: J. K. Rowling (1965- )
Kategória: ifjúsági irodalom / novellák
Honnan és miért: hiányzik a HP-univerzum.
Tetszett-e: jó volt belecsöppenni megint a HP-univerzum egy aprócska szegletébe, de persze nem akkora élmény, mint a regények...viszont most, hogy nincs időm azokra, addig ez is megteszi. Szeretem Dumbledore-t.


"Azt hiszem, szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy mind a szökőkutam, mind pedig dombom hibátlanul játszotta a rá kirótt szerepet. Ez, sajna, a társulat tagjairól nem mondható el. Ha nem tekintjük a legendás lények gondozása tanárunk, Silvanus Ebshont professzor által biztosított gigantikus 'féreg' szertelenségét, ki kell jelentenünk, hogy az előadás emberi közreműködők ténykedésén bukott el. A rendezői munkát végző Shomjam professzor ugyanis felelőtlen módon teljességgel figyelmen kívül hagyta az orra előtt szövődő érzelmi szálakat. Sejtelme sem volt róla, hogy az Amátát, illetve Luckless lovagot alakító két diák egy pár volt egészen egy órával az előadás kezdete előttig, amikor is 'Luckless' gyengéd érzelmeit 'Ása' irányába fordította.
A lényegnél maradva elég, ha annyit mondok: szerencsekeresőink sosem értek fel a dombtetőre."
[Dumbledore; 55-6. old. 2008-as kiadás]

A pálya szélén (1963)

Szerző: Mándy Iván (1918-1995)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: belőle is írom a szakdolim egy részét.
Tetszett-e: igen, még úgy is, hogy korábban már olvastam, tehát pontosan tudtam, mik történnek benne. A végé még most is elemi erővel hat rám.


"Hübner összehúzta a szemöldökét, fejét ingatta, mint aki végképp nem ért valamit.
- Mit tetszett mondani?
És az a poros, csikorgó hang megismételte.
- A Titánia számít rád, fiam! - A vállán érezte Tokics kezét, valósággal a vállán érezte. Most mindjárt kilökik innen ő vagy valaki más. Közben pedig beszélt. A pálya szélén állt, mint egy taccsbíró, és beszélt. - Mérkőzés után itt várok rád - (most már akkor is végigmondom, ha laposra vernek) -, és aztán elmegyünk a Hungler úrhoz, a Titánia-pályára. - Kis szünetet tartott. - Lehet, hogy más ajánlatot is kapsz...
A fiú elmosolyodott. Akárcsak tej ömlött volna végig az arcán.
- Sose mennék máshová, mint a Titániába."
[Csempe-Pempe és Hübner Miki; 111. old. 1963-as kiadás]


Kép: Lena Johansson - A boy playing football on a pier

2011. november 2., szerda

Csutak és a szürke ló (1959)

Szerző: Mándy Iván (1918-1995)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: ez is a szakdolgozathoz.
Tetszett-e: igen, és jobban, mint a Csutak színre lép.


"A szürke ló, mint aki délutáni álmából ébredt, kidugta fejét a kocsiból. Örökké könnyező, fátyolos tekintete megcsillant, ahogy Csutakra nézett.
"No, tudsz valamit?"
Csutak meg azt mondta hangosan:
- Akármi is történik, én nem árullak el soha.
Pazár meglökte Csutak vállát.
- Én talán igen? Azt akarod mondani, hogy én talán elárulom?
- Vagy én?
- Vagy én?
Ott álltak a vonatfülke előtt. Csutakra néztek, a szürke lóra, és egyre csak azt hajtogatták:
- Belőlem egy árva szót se húznak ki!
- De belőlem se!
- Azt szeretném én látni...
Csutak végignézett az arcokon, és vállat vont.
- Egyszer valaki csak elárulja.
- Csutak! - Pazár úgy lépett hozzá, mintha arcul akarná vágni. De aztán lehanyatlott a keze, és szinte suttogta: - Nem emlékszel rá, hogy akkor este együtt mentünk be a telepre? Nem emlékszel? Átmásztunk a palánkon, hogy elhozzuk a szürke lovat...
Csutak rábólintott.
- Az akkor este volt...
- Miért? És most mi van?
Csutak a szürke lóra nézett, és nem felelt.
- Nálunk bújtattuk a pincében!
Ezt Kamocsa mondta.
- Meg nálunk! És még a kapukulcsot is elloptam a szürke ló miatt. - Kati Csutak elé ugrott, és az ingét rángatta. - Talán te rejtetted el a lovat? Talán te loptad el a kapukulcsot?!
- Én is megtettem, amit tudtam - bizonygatta Dochnál.
- De hát ki vagy te, hogy ezt mered mondani?
Csutak Dunai vékony, szemüveges arcába nézett. Igazán nem értette, hogy is kezdődött ez az egész. Aztán zavartan csak ennyit motyogott:
- Valakinek mindig eljár a szája."
[102-3. old., 2006-os kiadás]

2011. október 10., hétfő

Álarcosbál (1961)

Szerző: Szabó Magda (1917-2007)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: szinte szó szerint fizikai vágyat éreztem az iránt (mint az éhség, de komolyan), hogy valami pettyeset olvassak.
Tetszett-e: nagyon megfogott. Még a nagymamának is kölcsön adtam, és ő is élvezte. Tökéletes.


"Aztán Éva néni futott le a lépcsőn, és Lujza néni nem ismerte meg, ahogy rohant, hát utánakiabált: 'Állj meg, állj meg, hová rohansz?' Azt hitte, valami gyerek, de Éva néni nem állt meg. Mindig, mióta élt, szaladt, ha valaminek nagyon örült, szaladt és ugrált, egyáltalán nem úgy ment most sem a lépcsőn, ahogy a tanárok szoktak, mert azt érezte, rohannia kell azon való örömében, hogy az osztálya ilyen becsületes, hogy Kriszti ilyen értelmes, és hogy valami megindult, formálódik, alakul. Képzeletében már látta is Krisztinát, ahogy egyszer majd nem húzza ki magát mindenből, nem mondja azt az osztályfeladatokra, hogy nem érdeklik, hanem szívvel-lélekkel részt vesz a közös munkában, sőt néha csínyt követ el, aztán megbánja, bőg, vagy csinál valami butát, levágatja engedély nélkül a haját, valami lehetetlen filmszínésznő-mintára, aztán nem mer hazamenni, ácsorog az utcán, mert fél, hogy kikap - szóval olyan lesz, mint más kislányok. Először olyannak kell lennie, egészen olyannak, mint a többi, akkor lehet olyan embert nevelni belőle később, aki több a többinél."
[133. old. 1963-as kiadás]

2011. október 3., hétfő

Anyák egymás közt (2011)

Szerző: Hulej Emese
Kategória: újságcikk


Kidugta az arcát az ablakon, jólesett a hűsítő szél. Melegem is van, fázom is, gondolta, aztán riadtan a hasára tette a kezét. Még csak az kéne, hogy lázas legyek, amikor bármikor szülhetek. Beletelt pár pillanat, mire elhitte, hogy nem lázas. De a hasa kitartóan fájt. Már délben érezte, este nem bírt enni sem. Nem bír így lefeküdni. Benézett a hálóba, a férje hanyatt fekve aludt.
Leült a fotelba, de akárhogy igazgatta a párnát a háta mögött, sehogy sem volt jó. Neszt hallott a konyhából. A kutya! Két éve próbált összeszokni az állattal, de nem ment. A férjéé a vizsla, imádja, nyilvánvaló volt, hogy velük él majd. Az állat eleinte mindennel próbálkozott: bújt, dörgölőzött, ölébe fektette a mancsait, esengett a gazdája asszonyának kegyeiért. Őt tulajdonképpen meghatotta ez a nagy igyekezet, de akkor is. Pontosabban: akkor sem. Kettőjük kapcsolatát kizárólag az képezte, akit mindketten szeretnek.
Már trappol is befelé! Pedig ilyenkor rég az öreg fotelban kucorodva alszik.
Menj ki, Elektra! Meg se mozdul. Elektra! Hogy jutott eszébe a férjének ez a név? Amikor először hallotta, összegörnyedt a nevetéstől. Most mástól kell összegörnyednie. Csak nem...? Ez lenne az? Most fog megtörténni? Ünnepélyes arccal ült, várta, mi következik. Hosszú percek. Semmi. Aztán újra az a bizonyos valami.
A felkészítőn a szájukba rágták, hogy ez nem fájás, hanem méhtevékenység. Az anyósa csak fintorgott erre, persze úgy is lehet hívni, csak hát sajnos attól nem fáj kevésbé. Nos, ezt még ki lehet bírni. Erre jutott, amikor megint összehúzódott benne minden. Jól van, kicsim, suttogta, minden rendben lesz. A kutya addig állt a konyha és a nappali között, most előrébb lépkedett. Mit akar? - Akarsz valamit? - kérdezte hangosan is, de az állat csak nézte. Mint aki vár, hogy kell-e segítség a másiknak, vagy boldogul egyedül is. Boldogulok, gondolta ő, meg azt is, hogy még nem ébreszti fel a férjét. Haladjanak így, nyugalomban a dolgok, csak a filmekben rohangálnak a kórházba az első fájás után. Órákig eltarthat, amíg... Te jó ég, hát mérnie kellene a fájások közti időt! Körülnézett, de jött az újabb összehúzódás, ő megadta magát neki, elfeledkezve az óráról. A kutya már előtte ült, közel, érintésnyire. Az újabb fájás előtti pillanatban magasabbra emelte a fejét, és kicsit kinyitotta a száját. Aztán, amikor a hullám elült, becsukta és pihegett. Miért? Mintha tudná, mi történik most őbenne.Megfeszül a teste, a szeme olajosan csillog, mintha könny lepné el. Az ő könnye is kijött. Nem a fájdalomtól, bár ez már emberes, inkább attól, hogy az eddig jövő idejű csoda hirtelen a jelen részévé vált. Minden megváltozik, most változik éppen.
Most már nagyon fájt. Nem sűrűn, de erőst, ahogy Erdélyben mondják. Keze a karfát markolászta, próbálta levegővétellel kipárnázni odabent a kínt. A kutya lefeküdt a lába elé, a következő fájás után hűvös fejét az ő forró lábszárához érintette. Jólesett. És amikor jött az újabb fájás, de nem is, mert egy pillanattal még előtte, felemelte a fejét, félrehajtotta és ránézett párás szemeivel. Mintha tudná, hogy ilyenkor elviselhetetlen az érintés. De hát tudja is. Nyilván tudja, különben hogy lenne képes együtt vajúdni vele? Mert azt teszi. Ez a négylábú, ez a nőstény most azért van itt, azért is ébredt fel, mert megérezte, hogy ez az amúgy lehetetlen nő életet készül adni. És az - ő is tudja, hiszen már kölykedzett - nem gyerekjáték.
Hát nem. Nincs mire várni, muszáj felébreszteni a férjét. Ő még meg sem mozdult, a kutya már indult a hálószoba felé. Hihetetlen! Elektra a nappalinál beljebb soha nem mehetett, most meg fogja magát, odakopog az ágyhoz, megrángatja a gazdája kezét.
- Mi van, öreglány, hogy kerülsz ide? - kérdezte a férje álmos hangon. Aztán kicsoszogott, megállt mellette döbbenten: - Hajnali három van, mit csinálsz te itt?
 - Vajúdok - mosolygott fel rá, aztán kijavította magát. - Vajúdunk.
[Nők lapja, 2011. szept. 28.]

2011. szeptember 26., hétfő

Csutak színre lép (1957)

Szerző: Mándy Iván (1918-1995)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: az egyik Csuti-regény kelleni fog a szakdolihoz, s úgy döntöttem, elolvasom a sorozat első darabját, hátha lesznek visszautalások rá a későbbi kötetben.
Tetszett-e: tényleg "fura egy pók" ez a Mándy, de jó. Az ifjúsági regények is jók. Fiatalon tartják az embert.


"Csutak fejében csak úgy kavargott a sok név! Makk Culi, Péter Ponni, Ádler Tibi, a régi fiúk, akik mintha mind itt állnának mellette az alkonyodó, téli délutánon. Furcsa zsibbadást érzett, szédülést. Akárcsak légörvényben repülne így mozdulatlanul.
Szinte hallotta a szájharmonikát, Péter Ponni játékát.
- Mi lett velük? - kérdezte. - Péter Ponnival és a többiekkel?
- Elmaradtak - felelte a kerítés. Emlékszem, Makk Culi egyszer átrúgta rajtam a rongylabdát, utána mászott, de aztán nem jött vissza. Lehet, hogy jobb helyet fedezett fel. Péter Ponni egyszer-kétszer még úgy egyedül kijött ide, játszott is néha, de nem hallgatta senki, csak én.
- Aztán ő is... - Csutak elakadt. Maga se tudta, miért, de úgy kapart a torka.
- Aztán ő is - hagyta rá a kerítés. - De látod, a nevük itt maradt rajtam.
A kerítés elhallgatott. Pedig még mennyi mindent tudhatott Makk Culiékról! Csutak valahogy úgy érezte, hogy a régi fiúk egyszer csak fogták magukat, és szépen besétáltak a kerítésbe, és az öreg most is őrzi őket, de erről persze nem beszél.
'Igen, így lehet' - gondolta Csutak, de ezt már nem merte kimondani."
[77-8. old. 1999-es kiadás]

2011. szeptember 6., kedd

Ebadta kölyke - Szélvész Jancsi naplója (1920)

Szerző: "Vamba" Luigi Bertelli (1858-1919)
Kategória: gyerekirodalom
Honnan és miért: jó pár éve elkezdtem, de nem vagyok benne biztos, hogy be is fejeztem. Gondoltam, most pontot teszek a végére.
Tetszett-e: hát, nem túlzott az író, amikor ezt a címet, ill. titulust adta hősének. Jópofa, jópofa, csak az a baj, hogy egy idő után engem idegesíteni kezd a túl sok esztelenség, és itt ebből néha kijutott.


"A hétből eltelt egy nap, és én megtettem minden lehetséges és elképzelhető erőfeszítést, hogy jó legyek, amint tegnapelőtt megígértem a mamának.
Tegnap suli után játszottam Mariával, és nagyon jól megvoltunk egymással. Szinte egész délután a babájával játszottam, amely nagyon szép, de éppen olyan unalmas is. Ezt a babát Florának híják, és majdhogynem akkora, mint a kis gazdája. Sajnos az egyetlen szórakoztató dolog, amit a baba csinálni tud, hogy kinyitja a szemét, ha áll, és amikor lefektetik, akkor becsukja.
Nagyon izgatott ez a rejtélyes dolog, és fúrtam egy lyukat a baba fejébe, ahonnan megfigyelhettem, hogy a mozgást egy pofonegyszerű belső szerkentyű szabályozza. Tényleg, szét is szedtem, és megmagyaráztam Mariának, miként működik az a bizgentyű. Eleinte nagyon érdekelte a magyarázat, de aztán, amikor látta, hogy a baba szeme nyitva marad és nem csukódik le többet, eltörött a mécses, pityeregni kezdett, mintha valami komoly szerencsétlenség történt volna vele.
Istenkém, milyen oktondiak a kislányok!"
[92. old.1989-es kiadás]

2011. szeptember 1., csütörtök

Mai inspiráció vol. 2.

Nem rajongok különösebben a versekért, de Fodor Ákost nagyon szeretem.


Már-már mohóság,
mennyi mindent szeretnék
nem tudni rólad...!

A mókus megáll
kerekében s felsóhajt:
"ennyire volnánk...!"

Titkok-titka, te,
nem vonásaid szépek:
arcod gyönyörű.

Mai inspiráció vol. 1.


Louise Bourgeois (1911-2010).
Üdv a klubban! 

2011. augusztus 30., kedd

A locsolókocsi (1965)

Szerző: Mándy Iván (1918-1995)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: benne lesz a szakdoliban!
Tetszett-e: igen. Kedves volt és hangulatos. Mándy stílusa nem a legegyszerűbb, de nagyon érdekes.


Bori megállt az egyik Beke mögött. - Hát te?
Beke föl se emelte a fejét. Apró kis cetlire írt, igen szigorú arccal.
Bori áthajolt a vállán, úgy olvasta:
- Figyelmeztetem a kedves szülőket, hogy ha lányuknál, Dukony Máriánál még egyszer ilyen figyelmetlenséget tapasztalok, kénytelen leszek...
Bori leült, elhúzta az egyik cetlit Beke mellől, és ő is írni kezdett.
- Felhívom a szülők figyelmét, hogy Pomogács Béla elaludt órám alatt, és már nem is az első ízben. Kérem tudomásul venni. - Várt egy kicsit, majd odaírta: - Kappel Ferencné. Lepecsételte.
Totyi is intőt írt. Megintette Erszényes Pétert, Novákot, Pozderkát. Aztán aláírta. Jánosi János Sebestyén. Pecsét. Röpködtek az intők.
- ... lányuk, Edelényi Krisztina órám alatt megette a táskája szíját, egy hajtásra kiitta a tintatartót, ezért kérem a szülőket, hogy rendes tízóraival ellátni szíveskedjenek a vitaminhiányban szenvedő gyermeket.
- ... Lantos Nándor kopaszra nyírta az előtte ülő Dudás Matild fejét, ezért kérem a szülőket, hogy Dudás Matild részére lila parókát beszerezni szíveskedjenek.
- ...Tudomásomra jutott, hogy Rakota Döme egy óraszerkezetet rejtett el a gyomrában, és előadás közben ketyegni kezdett, majd később berregett.
- ... értesítem a té szülőket, hogy leányuk órám alatt a padok között kézen állva szokott sétálni, ezért kérem a té szülőket, hogy negyvenegyes piros balettcipőt beszerezni szíveskedjenek.
- Negyvenegyes, piros balettcipőt! -tapsolt Ludwig Klári.
- Mi van ebben? - Bori vállat vont, és aláírta: Facsar Jánosné. Pecsét.
Lukács rábólintott.
- Osztákyfőnökit kapott.
[170-172. old. 1965-ös kiadás]

Kép: részlet Norman Rockwell: Happy Birthday, Miss Jones c. művéből

2011. július 30., szombat

Tóth Árpád, a fények és a szerelem (1923)

Szerző: Tóth Árpád (1886-1928)
Kategória: vers
Honnan és miért: kedvet kaptam verset olvasni, s eszembe jutott, ezt mennyire szerettem gimiben.


Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

2011. július 29., péntek

Szabó Lőrinc, Dsuang Dszi és a pillangók (1935)

Szerző: Szabó Lőrinc (1900-1957)
Kategória: vers
Honnan és miért: a lányok emlegették, én nem ismertem, elolvastam és rájöttem, engem mindig is foglalkoztatott ez a kérdés!


Dsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta, - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

- Lepke, - mesélte, - igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom, - folytatta eltűnődve, -
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: - Az álombéli lepke
épp így hitte a maga igazát! -

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármukat én.

2011. július 23., szombat

Komfortos mennyország (2002)

Szerző: Alice Sebold (1963- )
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: hallottam a filmről, s gondoltam, mielőtt megnézném, elolvasom a könyvet.
Tetszett-e: nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Hosszú volt nagyon (és most nem az oldalszámokra gondolok), de belátom, ez elengedhetetlen a csontok kiforrásához.


"Ezek a tiszta, szép csontok nőttek, forrtak a hiányom köré: ezek a - néha törékeny, néha drágán megfizetett, de legtöbbször csodálatos - szálak bontakoztak ki az eltűnésem után. És kezdtem másként látni a dolgokat, már úgy is el tudtam képzelni a világot, hogy nem vagyok benne. A halálom által előidézett események pusztán a csontjai voltak egy olyan testnek, mely csak valamikor az előre nem látható jövőben válik majd teljessé. Ezért a testért, amelyet immár csodaszépnek láttam, az életemmel fizettem."
[Susie Salmon; 341. old. 2010-es kiadás]

2011. július 13., szerda

Jappán - Retró útikalandkönyv (2005)

Szerző: Badár Sándor - Horváth János (szerk.)
Kategória: szórakoztató irodalom
Honnan és miért: Japánnal kapcsolatosan akartam valamit.
Tetszett-e: Jesszusom, amióta ezt olvastam, imádom Badár Sándort! Komolyan sírtam a röhögéstől néha! Szerencsére nemcsak elolvasni lehet, hanem meg is hallgatni. :)))


"- [...] S elindultunk felfelé, a csúcs irányába, a csúcsra.
- Ahogy jött ki a nap, az gyönyörű volt. Szóval megérte. Megérte szétfagyni, megbolondulni az éjszaka, mert csodálatos volt. Az tényleg valóban igaz... Kár, hogy nem lehet fotóval illusztrálni annyira, egyrészt, mert az abszolút nagy titkot fölfedő, hogy a komámnak a két füle nem egyforma, úgy nézett ki a fotón az árnyéka, mint a Manócska. Abszolút kopasz fej, és a nap sugarai által átvilágított fülein.
- Vad fotózásba kezdtünk, amit aztán gyönyörűen megröntgeneztek az oroszok.
- De azért van egy-kettő.
- Egy-kettő azért maradt. Nézhető. És nem lehet visszaadni a fotóval a táj szépségét. Csodálatos volt, ahogy éppen kibukott a nap a japán Alpok mögül, és a japán Alpoknak a nagyon magas hegycsúcsain - mert azért majdnem mindegyik 2 ezer méter fölött volt, meg majdnem 3 ezer - kis szigetek voltak, mintha egy hatalmas nagy tengerben kis szigetecskék lettek volna. Mint egy legyezőnek a gyönyörűen felépített festménye, az egész úgy nézett ki. Csodálatos volt. Innen aztán továbbindultunk. Kezdtünk szépen, lassan fölengedni, ahogy jött fölfelé a napocska, egy kicsit megindult az ereje is. Nagyon gyorsan fölértünk a csúcsra. Dél körül már fönt voltunk.
- Hamarabb is talán.
- Fönt voltunk, pikk-pakkra. Hát marhára megérte! A Fudzsi tetején van egy csillagvizsgáló, ami zárva volt, nem tudtunk bemenni. Egy telefonfülke van ott a biztonság kedvéért, hogy bárhova oda lehessen szólni, itt vagyok a Fudzsi tetején. És egy kólaautomata, a rend kedvéért."
[Horváth J. és Badár S.; 109-10. old. 2005-ös kiadás]

2011. július 6., szerda

A bűvös maszk [Libabőr-sorozat] (1993)

Szerző: R. L. Stine (1943- )
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: vagy 10 éve nagyon sokat olvastam tőle, most pedig rám jött a borzonghatnék, úgyhogy előbányásztam a sorozatnak ezt a darabját.
Tetszett-e: ahogy olvastam, úgy jöttek elő az emlékek, ill. jutott eszembe, mi fog történni. Szóval most már inkább csak nosztalgiázásra volt jó, lúdbőrzésre annyira nem. Ettől függetlenül lehet, olvasok majd még valamit a kicsik Stephen Kingjétől, de csakis olyat, amit gyerekkoromban még nem.


"Carly Beth halkan beosont a bejárati ajtón, és a földre lökte kabátját. A ház fülledtnek és forrónak tűnt. Almabor édes illata fogadta a lányt.
Mami aztán tényleg mindent belead az ünnepekbe, gondolta mosolyogva.
Lábujjhegyen ment át az előcsarnokon, és a maszkot maga előtt tartva, Carly Beth feszülten fülelt.
Noah, merre vagy?
Hol vagy, kis tengerimalacom?
Noah mindig azzal kérkedett, hogy mennyivel bátrabb, mint Carly Beth. Folyton bogarakat rakott a hátára, vagy undok gumikígyókat csempészett az ágyába - mindent megtett azért, hogy Carly Beth-et sikítani hallja.
Carly Beth lépéseket hallott a feje fölött. Noah bizonyára a szobájában van, állapította meg. Valószínűleg most veszi fel a Halloween-jelmezét.
Noah az utolsó pillanatban határozta el, hogy svábbogár lesz.
Mrs. Caldwell eszeveszetten rohangált fel-alá a házban, hogy megfelelő anyagokat találjon a csápokhoz és kemény szárnyfedőkhöz.
Nos, bogaram, készül a meglepetés, gondolta Carly Beht, gonosz kis mosollyal a szája szögletében. Megszemlélte a maszkot. Tuti, hogy az a svábbogár a mosogató alá iszkol!"
[47-48. old. 2001-es kiadás]

2011. július 2., szombat

Gondolatok a Zabhegyező nyomán

A Zabhegyezőben mondja Holden, miközben a húgára vár az iskolában, hogy mi a bajom a világgal és az élettel, úgy általában.
"Ültem ott, és valami olyat láttam, ami teljesen kiborított. Valaki azt írta a falra: "Az isten ... meg!" Majd szétvetett a düh. Elgondoltam, hogy Phoebe meg a többi kis kölyök ezt látja, és hogy törhetik a fejüket, mi a csudát jelent, aztán végül valami mocskos kölyök megmondja, persze, egészen hülyén, hogy mit jelent, és hogy fognak gondolkodni rajta, talán egypár napig még nyugtalanítja is őket. Meg tudtam volna ölni, aki odaírta. Úgy képzeltem, valami perverz barom lehetett, aki éjszaka beszökött az iskolába, egyet brunzolni például, és az írta a falra. Elképzeltem, hogy elcsípem, és addig verem a fejét a lépcsőhöz, amíg meg nem döglik. De azt is tudtam, hogy nem lenne hozzá bátorságom. Tudtam. Ez csak még inkább lehervasztott. Még csak le sem mertem törülni a falról a kezemmel, ha tudni akarod az igazat. Féltem, hátha valamelyik tanár közben elkap, és még azt hiszi, én írtam. Végül mégiscsak letörültem, aztán mentem tovább az iroda felé.
[...]
A másik lépcsőn mentem le, és egy másik "Az isten ... meg!"-et láttam a falon. Ezt is megpróbáltam letörülni a kezemmel, de ez késsel volt belevésve, vagy mit tudom én, mivel. Nem jött le. Egyébként reménytelen. Ha millió évig csinálod, akkor se bírod letörülni még a felét se az összes "... meg!"-eknek a világon. Lehetetlen."

Az idézetnek még nincs vége. Másfél oldallal később Holden elkísér két kis srácot a Természettörténeti Múzeumba, mert látni akarják a "múniákat", meg a fáraók síremlékét. A gondolatmenet ott folytatódik tovább:
"Egyedül maradtam a sírban. Élveztem valahogy. Olyan békés volt. Aztán hirtelen, nem fogod kitalálni, mit láttam a falon. Egy másik "... meg!"-et. Piros krétával írták, pont a fal üvegrésze alatt, a kövek alatt.
Ez a baj az egészben. Azért nem talál az ember szép és békés helyet, mert egyáltalán nincs is. Talán azt hiszed, hogy van, de aztán mikor egyszer odakerülsz, ha nem figyelsz egy pillanatig, besurran valaki, és felírja, hogy "... meg!" - pont az orrod alá. Próbáld meg egyszer. Azt hiszem, ha meghalok és bedugnak a temetőbe, lesz sírkövem, meg minden, és ráírják: "Holden Caulfield" - meg azt is, hogy mettől meddig éltem, akkor közvetlen alatta lesz, hogy "... meg!". Ez fix.

Sokszor éreztem én is így, csak nem tudtam kifejezni, pedig a gondolat mindig bennem motoszkált. 2008 nyarán kívántam először valami olyasmit, tudatában a számtalan fizikai és lelki-pszichés veszélyforrásnak, hogy szeretném, ha lenne egy csöndes, békés hely, ahová kimenekíthetnék mindent és mindenkit, amit, akit szeretek és fontos, majd mindezt körbevenni egy sérthetetlen burokkal. Szeretném, ha lenne egy mikrokörnyezetem, amit nem érhet semmi baj, mint háborúk, betegségek, rossz emberek és vízi hullák.

2011. június 30., csütörtök

Zabhegyező (1951)

Szerző: J. D. Salinger (1919-2010)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: ezt is a keresztanyámnál olvastam. Híres, apám folyton idézget belőle stb.
Tetszett-e: engem annyira nem győzött meg. Valószínűleg azért, mert ez már egy egészen más világ, nemzedék, ifjúság. Persze biztos vannak, akik számára kortalan, de nekem így elsőre nem. Aztán lehet, ha még egyszer kézbe veszem majd, más lesz a véleményem.


"- Tudod, mi szeretnék lenni? Tudod, mi? Már úgy értem, ha lehetne, az istenbe is.
- Mi? Ne káromkodj!
- Ismered azt a dalt: 'Ha valaki fog valakit a zabföldeken...?' Én...
- Az úgy megy: 'Ha valaki lát valakit a rozsföldeken...' Ez egy vers, Burns írta.
- Tudom, hogy Burns írta.
Neki volt igaza. Tényleg így van. 'Ha valaki lát valakit a rozsföldeken.' Azzal együtt nem tudtam.
- Azt hittem, hogy a zabföldeken. Mindegy, elképzelek rengeteg kis krapekot. Egy nagy tábla zabban játszanak, meg minden. Ezer meg ezer kis krapek, és senki sincs a közelben, senki felnőtt, csak én. Én meg ott állnék egy mafla nagy szakadék szélén, és az volna csak a dolgom, hogy ha már nem zabot, legalább a fülemet hegyezzem, és ha a kis srácok közül egy bele akar szaladni, mármint úgy értem, ha például szaladgálnak, és nem tudják, merre mennek, akkor én ott teremnék, és megfognám a srácot. Nem is csinálnék semmit, csak ezt egész nap. Én lennék a zabhegyező, semmittevő srác-fogó a rozsban. Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen ami igazán szívesen lennék. Tudom, hogy hülyeség.
Phoebe sokáig nem szólt semmit. Aztán amikor végre megszólalt, csak ennyit mondott: - Apu megöl!"
[Holden és Phoebe; 168. old. ?-es kiadás]

Charlie St Cloud halála és élete (2004)

Szerző: Ben Sherwood (1964- )
Kategória: a Reader's Digest-sorozatban jelent meg, az minek számít?
Honnan és miért: szintén a keresztanyámnál bukkantam rá; akkor még nem láttam, csak hallottam a filmről, amikor pedig megpillantottam a címet a polcom, jött az 'aha-élmény', nem is tudtam, hogy ebből könyv is van!
Tetszett-e: rövid, izgalmas, de azért nem megfejthetetlen. Összességében jó volt.


"Sehol nem látta a tükörképét, a vízből csak az ég és a felhők néztek vissza rá. Hirtelen a tompaság fura érzése kerítette hatalmába. Végül talpra állt. Rá kellett döbbennie, hogy ő egyáltalán nincs ott.
Igyekezett felidézni az elmúlt nap zűrzavaros eseményeit. Bobo fittyet hányt a vezényszavaira. Dubby Bartlett tudomást sem vett róla a parton. Sőt senki más sem, mert nem látták őt. Senki, kivéve Charlie St Cloudot és a halott testvérét, Samet.
Mi a fene folyik itt?"
[Tess; 530. old. 2006-os kiadás]

Hidegvérrel (1966)

Szerző: Truman Capote (1924-1984)
Kategória: szépirodalom / krimi
Honnan és miért: keresztanyámtól kaptam kölcsön; nagy cím, utána akartam járni.
Tetszett-e: nagyon nagy mű. A gyilkosságról szóló rész hátborzongató, az utána következő, már-már lélektani rész pedig nagyon érdekes.


"A család tagjai közül mindig Nancy feküdt le utolsónak; ahogy egyszer barátnőjének, Mrs. Polly Stringernek, aki a gazdaságtan tanára volt, elmesélte, éjféltájban volt csak rá ideje, hogy 'önző és hiú lehessen'. Ilyenkor bonyolította le a szertartásos szépségápolást, alkohollal letörölte és bekölnizte az arcát, s szombat esténként még a haját is megmosta. Ma este, miután megszárította, alaposan megkefélte és egy tarka selyemkendővel bekötötte a haját, kikészítette azokat a ruhadarabokat, amelyekben másnap délelőtt templomba akart menni: egy pár nylonharisnyát, fekete körömcipőt meg egy piros bársonyruhát - a legszebb ruhája volt, maga varrta. Később ebben a ruhában temették el."
[397-98.old. 1981-es kiadás]

2011. június 21., kedd

Kedves Ellenségem! (1914)

Szerző: Jean Webster (1876-1916)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: a Nyakigláb apó után természetesen kíváncsi voltam Sallie történetére is, no meg egy kötetben volt az előzővel. :P
Tetszett-e: igaz, egy teljesen új Sallie-t kaptam (néha az anime-féle Juliára emlékeztetett), de hasonló jókat és szépeket tudok erről a részről is elmondani. :)


"Sajnos alighanem igazad van: női fortély, nagy hűhóval megbocsátani a férfinak, azután az idők végtelenségéig másról se beszélni neki.
Tudod, Gordon, nekem valójában fogalmam sincs róla, mit jelent az, hogy 'megbocsátani'. Nem foglalhatja magában a 'feledés'-t, az ugyanis fiziológiai folyamat, és nem függ az akarattól. Mindannyiunknak van egy csokorra való emlékünk, amitől boldogan megszabadulnánk, de valahogy épp ezek a legragaszkodóbb természetűek. Ha a 'megbocsátás' annyit jelent: megígérem, hogy többet nem beszélek valamiről - nos, ezt kétségtelenül meg tudom tenni. De nem mindig okos dolog magunkba fojtani egy kellemetlen emléket. Ott forr, erjed a mélyben, és átjárja az embert, akár a méreg."
[Sallie; 329-30. old. 1997-es kiadás]

2011. június 19., vasárnap

Nyakigláb apó (1912)

Szerző: Jean Webster (1876-1916)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: az anime után, aminek minden percét imádtam, feltétlen el akartam olvasni.
Tetszett-e: imádom, imádom, imádom és imádom! A polcomon a helye!


"A nyáron sokat, nagyon sokat gondoltam rád. Az, hogy van valaki, aki most majd éveken keresztül törődik velem, abba az édes hitbe ringatott, mintha megtaláltam volna a családomat, mintha volna hozzátartozóm. Igen, úgy érzem, mintha tartoznék valakihez, és ez csodálatosan pompás érzés. De bárhogy van is, azt be kell vallanom, ha rád gondolok, képzelőtehetségemnek nagyon csekély tere akad. Összevissza három dolgot tudok rólad:
1. hogy magas vagy; 2. hogy gazdag vagy; 3. hogy utálod a lányokat.
Azt hiszem, bátran hívhatnálak Drága Mr. Lánygyűlölőnek, de ezt nem teszem, mert ez a megszólítás rám nézve sértő. Nevezhetnélek Drága Mr. Gazdag Embernek is, de ez meg rád nézve volna sértő, hogy éppen a pénz az egyetlen és legfontosabb dolog, ami veled kapcsolatban megemlíthető. Aztán meg a gazdagság sem örök időre szóló tulajdonság, egy egész sereg okos embernek úszott már el a vagyona a Wall Streeten. De egy bizonyos: magas maradsz egész életedben! Így hát elhatároztam, hogy Drága Nyakigláb Apónak foglak nevezni."
[Judy; 16. old. 1997-es kiadás]

2011. június 5., vasárnap

Ahogy tetszik (1599-1600)

Szerző: Wiliiam Shakespeare (1564-1616)
Kategória: dráma
Honnan és miért: még mindig csökkenteni vágyom a Shakespeare-hiányosságomat.
Tetszett-e: A vihar jobban tetszett, ez kevésbé maradt meg.


Jaques: De hát a hetedik pont; hogy jutott az ügyetek a hetedik pontig?

Próbakő: Egy hétszer ide-oda tologatott hazugság révén - tartsd rendesebben magadat, Juci! -, vagyis így, uram. Nem tetszett nekem egy bizonyos udvari ember szakálla szabása, s rám üzent, hogyha énszerintem rosszul nyiratkozik, hát őszerinte jól: ezt nevezik Udvarias Cáfolatnak. Mikor visszaüzentem, hogy azért mégiscsak rosszul szabatja a szakállát, azt felelte, hogy számára a saját ízlése az irányadó: ezt nevezik Szelíd Döfésnek. Újabb postás, hogy a szakáll rossz, ő pedig közli, hogy az ítélőképességem nulla: ezt nevezik Nyers Válasznak. Megint csak: rossz a szabása, s erre az üzenet, hogy nem mondok igazat: ezt nevezik Szigorú Rendreutasításnak. Ha még mindig rossz a vágás, akkor azt mondja, hogy hazudom: ezt nevezik Sértő Letorkolásnak; s így megy ez tovább a Feltételes Hazugságig és az Egyenes Hazugságig.
[...]
Mindezekből ki lehet mászni, kivéve az Egyenes Hazugságot, sőt még abból is azzal a puszta kis szóval, hogy "ha". Tudok esetet, hogy hét segéd nem tudott békésen rendezni egy ügyet; de mikor a felek szemben álltak, egyikük eszébe jutott egy "ha" - például olyanformán: "ha te azt mondtad, akkor én azt mondtam" - és erre már kezeltek, és egymás nyakába borultak. Ez a "ha" a legnagyobb békebíró; roppant tehetség lakozik benne.

Jaques: Nem párját ritkítja ez a fickó, uram? Mindent megér, pedig csak egy bolond.

Az idősebb Herceg: Fedezéklónak használja a bolondságot, s amögül nyilaz az esze.
[Jaques, Próbakő és a Száműzött Herceg, 252-3.old. 2008-as kiadás]

kép: Walter Paget: Ahogy tetszik, Rosalinda Próbakővel és Céliával az ardennes-i erdőben

2011. június 2., csütörtök

A viskó (2007)

Szerző: William P. Young (1955- )
Kategória: minek nevezzelek? Szépirodalom? Vagy szórakoztató? Vagy vallásos?
Honnan és miért: apám kapta egy ismerősétől, ő meg nekem passzolta tovább, hogy olvassam el, aztán referáljak, milyen volt (és legfőképp: hogy miről szólt XD).
Tetszett-e: sokan szeretik, de nekem nem tetszett. Az eleje, az a 60-70 oldal vérbeli krimi, nagyon jó volt, de utána eléggé zavaros és unalmas. Pedig fogékony vagyok a témára, de itt valami mégsem smakkolt. Már az alapötletet sem tartom túl eredetinek, akkor már inkább Joan of Arcadia.


"- De... - Macket még mindig nem sikerült teljesen meggyőzni. - De nem várjátok el tőlünk, hogy fontossági sorrendet állítsunk fel magunknak? Tudjátok: Isten az első, aztán valami, aztán meg akármi.
- A prioritások szerinti élettel az a probléma - vette át a szót Sarayu -, hogy mindent hierarchiának, piramisnak lát, de ezt a kérdést mi már megbeszéltük. Ha Istent helyezed a csúcsra, mit jelent ez valójában, és mennyi az elég? Mennyi időt szánsz rám, mielőtt hozzálátnál a napod további részéhez - ahhoz a részéhez, ami sokkal jobban érdekel?
Papa újból közbevágott: - Látod Mackenzie, én nemcsak egy darabkát akarok belőled és egy darabkát az életedből. Még ha képes is lennél rá - ami nem áll fenn -, hogy a legnagyobb részt add nekem, az még mindig nem az, amit én akarok. Én téged akarlak, teljesen és mindenestül, a napodnak és lényednek minden részletét.
Most Jézus szólalt meg ismét: - Mack, én nem azt akarom, hogy első legyek értékek egyfajta listáján; én minden dolgod középpontjában akarok lenni. Ha benned élek, akkor együtt élhetünk át mindent, ami veled történik. Piramis helyett sokkal inkább egy állandó mozgásnak a középpontja akarok lenni, ahol az életedben minden - a barátaid, a családod, a munkád, a gondolataid, a tevékenységeid - hozzám kapcsolódik, de együtt mozog a széllel...előre-hátra, ki és be, a létezés egy hihetetlen táncában.
- És én...nos, én vagyok a szél - fejezte be Sarayu széles mosollyal és mély meghajlással."
[Mindenki; 213-14.old.2009-es kiadás]

2011. május 31., kedd

Dorian Gray arcképe (1890)

Szerző: Oscar Wilde (1854-1900)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: mindenki mondta, mennyire jó.
Tetszett-e: őszintén szólva nekem annyira nem. Az alapszitu jó és ötletes, de összességében...valamiért nem.


"Az életet nem az akarat, nem a szándék kormányozza. Az élet az idegszálak, idegrostok, lassan épült agysejtek kérdése, melyekben gondolatok rejtőzködnek, szenvedélyek álmodnak. Azt képzeled, hogy biztos vagy, azt gondolod, hogy erős vagy. De egy véletlen színárnyalat a szobában vagy a reggeli égen, egy sajátos illat, mely hajdanta kedves volt neked, az édes emlékeket sodor magával, egy sor az elfeledett költeményből, mely átvillan agyadon, egy dallam a zeneműből, melyet már régen nem játszol - igen, Dorian, ilyen dolgokon múlik az életünk. Browning ír erről valahol; de tulajdon érzékeink is tanúságot tesznek erről. Vannak pillanatok, amikor a fehér orgona illata egyszerre átvillan rajtam, és én újra átélem életem legfurcsább hónapját."
[Lord Henry Wotton; 216. old. 2010-es kiadás]

2011. május 23., hétfő

Szavak nélkül (2000)

Szerző: E. L. Konigsburg (1930- )
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: napjainkban játszódó ifjúságira fájt a fogam.
Tetszett-e: végül is sejteni lehetett, mi történt azon a végzetes napon, no de míg eljutunk a vallomásig, akadt pár jó momentum.


"Mialatt ment a lejátszás, mulatságos dolgot figyeltem meg: a felnőttek mereven bámulták a kazettát. Ezt máskor is észrevettem: ha lehetőségük nyílik rá, az emberek hajlamosak tekintetüket valamilyen mozgó tárgyra szegezni - legyen az akár egy apró magnókazetta. Én - a többiekkel ellentétben - Branwell arcát fürkésztem. Kezdetben mozdulatlanul ült, a szeme sem rebbent; két kezét összekulcsolva maga előtt, az asztalon pihentette. Amikor a kazetta ahhoz a részhez ért, hogy a diszpécser közli, kapcsolja a mentőket, Branwell szeme összeszűkült, és egyik kezét ökölbe szorítva a szája elé kapta.
Senki sem figyelt rám, mintha ott sem lettem volna. Ami tulajdonképpen előnyösnek bizonyult. Lehetővé tette számomra, hogy csendben maradjak, és nyitva tartsam a fülem. Nem csupán nyitva, hanem finomra hangolva. És nyitva tartottam a szememet is. Azt az energiát, amelyet általában arra fordítok, hogy kiagyaljam, mit fogok mondani, most arra használtam, hogy éberen figyeljek: hegyezzem a fülem és élesítsem a szemem."
[Connor; 56-7. old. 2005-ös kiadás]

Piszkos Fred, a kapitány (1940)

Szerző: Rejtő Jenő (1905-1943)
Kategória: szórakoztató irodalom
Honnan és miért: ezt a gyönyörűséget kértem és kaptam húsvétra.
Tetszett-e: korábban már olvastam, most megerősítettem az élményt. Jó volt, bár Jimmy levelei elég fárasztóak - nemcsak a poén, hanem a dekódolás tekintetében is. :)


"Eszt a naplót aszért kesztem írni, mert egy különös felvilágosítás követkesztében Őfelsége amikor búcsúsztam többrendbeli figyelmeztetésre hívta fel a következőkben. Ez akkor volt, amikor átattam ennek aszt a címeres szarvasbőr táskát, amit Piszkos Fred ellopott Fernantesztől. Esz az Ekmont is olyan szigorú, mint asz volt.
De én elbántam vele éspedig így. Ámbár:
Kihallgatódzásra jött, amikor négy napja már a fölegvárban minden ajtala le volt zárva osztálylakomnak. A legutóbbi nép közé vegyülés miatt.
Akkor jött a Hidalgó ez a Gombperec. És mondá. Zöld papagály ruhában volt aranyos dísszel:
- Itt van a fogadó idő. Kíván valamit, Felség?
Mondom: Igen, kívánnék valamit.
- Mitpedig felség?
- Vegyen egy parókát, mer káprázik a szemem a kopaszságtól, ha csillog a lámpáknál.
- Parancsára - mondá. - Felséged előírhatja, hogy milyen parókát vegyek.
- Mondom: zöldet, mer az megy a ruhájához.
Azt mondá erre, hogy akkor őtet majd kinevetik. Megnyugtatám, hogy az így is megtörténik, tehát nem kockáztat semmit.
Erre bejelenté Egmontot, aki jött. Ketten beszélgettünk kétszemközt Ekmonttal, mert Gombperec ki vitte az övét."
[Őfelsége, 1-ső Fülig Jimmy naplójából; 115. old. 2009-es kiadás]

2011. május 16., hétfő

A vihar (1610-1611)

Szerző: William Shakespeare (1564-1616)
Kategória: dráma
Honnan és miért: Lándzsarázótól (Office 95, megvan?) valahogy, valamiért nagyon keveset olvastam, ezt pótolom most.
Tetszett-e: igen, nagyon!

Íris: Dús Ceres asszony, hagyd el földedet,
Hol búza, rozs, zab, árpa integet;
S a zöld hegyoldalt, süppeteg mezőt,
Melynek füvén a juh kövérre nőtt;
S a gólyahíres parti tájat is,
Mit gyönggyel hímez nedves április -
Hol nimfák fonják szűz füzérüket,
És bús szerelmest rejt a fűz-liget...
Hagyd el lugassá nőtt bor-ágadat,
S a tenger-öblöt, hol az áradat
Fehérre mossa szellős szirtedet -
Szólít a Mennyek Asszonya, kinek
Szivárványos heroldja én vagyok;
Teremj itt, hol e gyepszőnyeg ragyog,
S ülj véle tort! Páváit hajtva száll.
Jöjj, Kincses Ceres, vígság napja vár!

Jön Ceres

Ceres: Köszöntlek, Íris, száz-színű követ,
Ki híven szólsz a nagy Juno helyett;
Ki sáfrány szárnyaidról hullatod
Virágaimra mézes harmatod -
Míg kéklő íved koronát borít
A cserjéstől a sík lapályokig -
szólj, büszke földem drágamívű éke:
Mért hív Juno e zsenge fűvü rétre?

Íris: Igaz szívek kötnek ma itt frigyet:
Áldásod add s ajándékod vigyed
Az ifjú párnak!
[Ariel és a tündérek; 534. old. 2008-as kiadás]

Kép: Mucha: Nyár

2011. május 15., vasárnap

A gólyakalifa (1913)

Szerző: Babits Mihály (1883-1941)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: egyszer emiatt kaptam hármast egy vizsgámon. Kíváncsi lettem, miért.
Tetszett-e: nem is gondoltam volna, hogy Babits ilyesmit is tud, fantasztikus az ötlet! És most már sajnálom, hogy nem olvastam korábban.


"Ez a gondolat új és még sokkal misztikusabb képzeletekre bírt. Fantasztikus teóriákat alkottam magamnak. Amint nekem második énem a díjnok, ki tudja, Kincsesnek nem éppen úgy második énje-e a mester, és a többi valamennyi álombeli alak másoknak és másoknak? Csak talán ők most nem tudnak róla... Ki tudja, nem él-e valamennyiünknek, minden földi embernek egy ilyen másodpéldánya, egy sötét árnyképe, álmaiban tudata alatt, és valahol messze testileg is, igen, testileg, egy messze világban, egy más csillagon? Ki tudja, nincs-e egy ily másvilág valahol az űrben, sötét pendantja, szomorú karikatúrája ennek a vén Földnek?"
[Tábory Elemér; 75. old. 1995-ös kiadás]

2011. május 1., vasárnap

Kétévi vakáció (1888)

Szerző: Jules Verne (1828-1905)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: becsületbeli ügy - ha már A tizenöt éves kapitánnyal nem jutottam dűlőre, ezt mindenképp el akartam olvasni. Tipikusan olyan könyv, aminek a címét ismertem, de fogalmam sem volt róla miről szól.
Tetszett-e: nem volt rossz, bár helyenként bitang pusztulatosan unalmas. No meg elég hihetetlen, ahogy a vihar fokán a tizenegy-két éves fiúk olyan derekasan és higgadtan helyt állnak, hogy azt bármelyik felnőtt megirigyelné (viszont pedagógiatörténet szempontjából tanulságos, hogy milyen kép élt Verne és társai fejében a gyerekekről). Kedvenc részem, amikor Briant a sárkány-hőlégballon hibriddel kémkedni indul. :)


"A barométer jóslata bevált. Még naplemente előtt az utolsó felhők is elvonultak nyugat felé. A látóhatár nyugaton, a tenger felé széles körben kitisztult. Az égbolton ott ragyogtak a déli félteke szebbnél szebb csillagképei és köztük az Antarktisz fölött tündöklő Dél Keresztje.
Gordon és társai szívszorongva gondoltak a másnapi búcsúra. Mi minden történhetik az expedíció alatt, melynek során annyi veszély leselkedik a fiúkra! És miközben tekintetüket az égre emelték, gondolataik szüleikhez, rokonaikhoz, hazájukhoz szállt. Talán soha többé nem látják viszont!
És akkor a kisfiúk letérdepeltek a Dél Keresztje előtt, mintha az egy kápolna keresztje lett volna. A fenséges csillagkép azt sugallta nekik, hogy az égi csodák mindenható alkotójához fohászkodjanak, benne bizakodjanak."
[75. old. 1981-es kiadás]

2011. április 22., péntek

Bezzeg az én időmben (1966)

Szerző: Fehér Klára (1919-1996)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: valami pöttyösre vágytam.
Tetszett-e: nagyon-nagyon! Feltétlen be kell szereznem. Szerettem minden mozzanatát.


"Dóri át fog menni a vizsgán. Ha beleőrülök, akkor is. Kell a harminc pengő. Harminc pengőért huszonöt kiló kockacukrot lehet kapni. Vagy harminc kiló szalonnát. Vagy egy zsák lisztet. Kell a harminc pengő. Agyonverem, ha nem tanul.
Pedig nem tanul. Magyarázok, de oda se figyel. Kérdezek valamit, nem tudja. Azt mondom: 'London a Temze partján épült.' Azt mondja: 'Miért?' Mondom: 'A gyapotcserjék sok napfényt kívánnak.' Azt mondja: 'Miért?' Mondom: 'Á-szor á az á négyzet.' Azt kérdi erre: 'Miért?'
Egyszer igazán meg fogom pofozni. Úgyis mindig négyszemközt vagyunk. Ütni fogom. Nem tanulsz? Zsupsz! Mennyi á plusz bé a négyzeten? Nem tudod? Zsupsz!"
[Kati; 19. old. 2005-ös kiadás]

Kép: Norman Rockwell

2011. április 17., vasárnap

Nyáron történt (1977)

Szerző: Lois Lowry (1937- )
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: valami ifjúságira vágytam.
Tetszett-e: nagyon megfogott. Biztos, hogy nem az utolsó olvasmányom Lowrytól.


"Az egy szobában való együttélést az is megnehezíti, hogy képtelenség bármit is elrejteni a másik elől. Persze nem a pár nélküli, koszos zoknikra gondolok, vagy arra a galacsinná összegyűrt, tizennégy papírlapra, rajtuk egy sikertelen vers próbálkozásaival. Elrejteni a legbensőbb, magánjellegű dolgokat kell: a könnyeket, melyek az ember szeméből olykor kikívánkoznak, a gondolatokat, melyeket egy csöndes, magányos zugban szeretne végiggondolni, a szavakat, amelyeket hangosan szeretne kimondani, hogy hallja, hogy hangzanak - de más ne legyen fültanúja."
[Meg; 8. old. 2003-as kiadás]

2011. április 15., péntek

A három testőr Afrikában (1940)

Szerző: Rejtő Jenő (1905-1943)
Kategória: szórakoztató irodalom
Honnan és miért: régen sokat olvastam Rejtőtől, ám az utóbbi pár évben valahogy elkerültük egymást. Hiányzott, hát újra elővettem ezt a darabot.
Tetszett-e: igen! Persze, milyen lenne Rejtő, ha nem vicces? Közben sikerült rájönnöm, hogy ennek van előzménye is.


"- Én majd rajzolok maguknak térképet - mondta a tábornok. - Meglehetősen ismerem a terepet - és mosolygott. - Meg kell próbálni mindent a magunk erejéből, mert ha nem tudnák, kérem, én egy Monte Christo vagyok.
Szóval a Duran név sem igazi? Vagy Monte Kristóf a név, és Duran csak olyan nemesi cím, mint a Vicomte? Nem érdeklődtem, mert az ember, ha művelt író, jobb, ha leplezi a tudatlanságát.
[...]
- Kitűnő - ámuldozott Senki Alfonz. - Ön igazán egy Monte Christo.
- Ki az, hogy folyton emlegetik? kérdezi Tuskó Hopkins, ez a műveletlen. Szégyelltem, hogy ilyen barátom van.
- Monte Christo rab volt valaha. Ott tartották fogva Monte Christót és egy öreg abbét, aki mindenféle holmit készített a cellájában. A lepedőjére írt, az ágy lábából vésőt csinált...
- A Sing-Singben ilyesmi nem fordulhatott elő - szóltam közbe -, kímélni kellett a felszerelést.
- Ez régen volt - mondta Yvonne.
- Úgy van - bólintott Hopkins -, ez az új igazgató most rendet csinált. - És mi lett a fegyencekkel?
- Amikor Farria abbé meghalt, Monte Christo a halott helyére feküdt, és a tengerbe dobták egy zsákban a tetem helyett. Ott aztán felvágta a vásznat és elmenekült.
... Ez bizonyára a tábornok apja lehetett, az öreg Monte-Duron. Ezért mondja a leánya, hogy "Te egy Monte Christo vagy".
- És most - mondta Senki Alfonz - itt a Kongó mellett mi újra eljátsszuk a régi történetet. A tábornok úr is elmondhatja majd, ha kiszabadult, hogy tért vissza a halotti lepelből, mint Monte Christo. És büntetni fog!
Megbolondult ez a Senki Alfonz? El akarja játszani a "történetet"? És a tábornok éppúgy tér vissza a halotti lepelből... Csak nem akarja a tábornokot lepelbe vagy zsákba varrni? Ha a Kongóba dobják, megeszik az öreget a krokodilok.
Hülyeség! Szerettem volna még a néhai, idősebb Monte-Duronról kérdezősködni, de gondoltam, nem öröm a tábornoknak, hogy az öreg fegyházban ült, minek feszegessük. Nem...?
De ez a dolog a zsákkal nem ment ki a fejemből. Tuskón is láttam, hogy idegesíti valami.
Odajött hozzám.
- Te jónak tartod, hogy ezt az öreg urat a vízbe dobják? - kérdezte halkan."
[Mindenki; 151. old. és 153-55.old. 2005-ös kiadás]

Az ötödik Sally (1980)

Szerző: Daniel Keyes (1927- )
Kategória: krimi
Honnan és miért: a szobatársam nyomta a kezembe azzal, hogy feltétlen olvassam el, mert ilyen izgalmasat még nem pipáltam.
Tetszett-e: nagyon gyorsan ledaráltam, de nemcsak azért, mert könyvtári könyv volt és a szobatársam folyton emlékeztetett erre. Valóban izgi volt, fordulatos, és hát nem mindennap olvas az ember tudathasadásos emberekről, pláne nem olyanról, akinek 5-féle személyisége is van. Ugyanakkor a sok szexualitást túlzónak és teljesen önkényesnek, meg feleslegesnek találtam, ez nagyon visszatetsző volt benne.


"- El kell ismernie, hogy ebben az információrobbanásos világban logikus, ha az elménk autonóm részekre oszlik, és egyfajta munkamegosztást, szellemi futószalagot alkalmaz.
- Csakhogy ez nem hatékony, mert maguk egymás ellen dolgoznak, mindegyikük lerombolja, amit a másik alkot, az eredmény pedig a káosz. Ez mindannyiukat el fogja pusztítani.
- Ez csak az amnézia, a belső ellenőrzés hiánya miatt van - nézett vele szembe gőgösen Nola. - Lehet, hogy ezek egy újfajta elme kifejlesztésének az első kísérletei, a természet korai evolúciós kudarcai. Egy szép napon talán születik majd egy többszörös személyiséghasadásra prediszponált gyerek, de egy csekély változással, aki képes lesz olyan egyesített funkciókat létrehozni, amelyek megoldják az amnéziát és a váltakozó személyiségek ellenőrzését. Akkor jön majd létre az igazán felsőbbrendű ember: a Homo sapiens multiplus. Lehet, hogy a hasadtság nem fogyatékosság, hanem a jövő zenéje."
[Nola és Dr. Ash; 109. old. 1989-es kiadás]

2011. április 9., szombat

Nézz rám, Mami! (2006)

Szerző: Nógrádi Gábor (1947- )
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: régen olvastam Nógráditól. De nem ez volt a fő indokom. Bíztam benne, hogy két Kafka után helyreállítja a lelki békémet.
Tetszett-e: igazi téli könyv. Aranyos volt, de semmi extra igazából, vagy 600 film épül ugyanerre az alapsztorira. A majmok idegesítettek picit.


"Amint azt a Magyar Tudományos Akadémián Evizi agykutató és mutterológus professzor egyik előadásában kifejtette: az édesanyákba, ahogy mondani szokás, gyárilag be van építve egy SZBSZ. Egy Szuper Bajérzékelő Szoftver.
Dr. Evizi szerint az anyák a gyermek születésének pillanatától rendelkeznek vezeték nélküli internetes kapcsolattal. Ennek segítségével az anyai hajszálak könnyedén veszik az információkat a családtagok távoli szerveréről, és rögtön közvetítik az agyba. Onnan az adatok a szélessávú kapcsolat jóvoltából a szívbe jutnak, ahol elindítják a beépített programokat. Ezek válaszüzeneteket, illetve mentőakciókat generálnak, amennyiben megfelelő szoftverekkel és elegendő kapacitással rendelkezik az anyawinchester.
Sajátos, hogy ez a rendszer már tízmillió évvel ezelőtt is működött, bár az internet akkor még nem volt annyira elterjedt, mint ma."
[64. old. 2006-os kiadás]

2011. április 8., péntek

A per (1925)

Szerző: Franz Kafka (1883-1924)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: ugyanarra a Kafka-szemináriumra.
Tetszett-e: örülök, hogy elolvastam, hisz még egy híres-neves klasszikus. De sötét és nyomaszt.


"Úgy látszik, még nem ismeri az ottani embereket, és talán helytelenül értelmezi a dolgot. Gondolja meg, hogy ebben az eljárásban egyre-másra szóba kerül sok olyan dolog, amit már nem érünk föl ésszel, az ember egyszerűen holtfáradt, tudomást sem vesz sok mindenről, és kárpótlásul babonára adja a fejét. A többiekről beszélek, de magam sem vagyok jobb náluk. Ilyen babona például, hogy sokan a vádlott arcából, de különösen ajka vonalából akarják kiolvasni a per kimenetelét. Ezek az emberek tehát azt állították, hogy önt, az ajkáról következtetve, biztosan és nemsokára elítélik. Ismétlem, ez nevetséges babona, s a legtöbb esetben meg is cáfolják a tények, de ha ebben a társaságban forgunk, nehéz kivonnunk magunkat az ilyen nézetek hatása alól. Képzelje csak, milyen erősen hat ez a babona, Ön megszólított valakit, ugye? S az alig bírt válaszolni. Persze, ott sokféle oka van a zavarodottságnak, de egyik ilyen ok az ön ajkának látványa is. Az illető később elmesélte, hogy azt hitte: saját ítélete jelét is látja az ön ajkán."
[Block kereskedő; 170. old. 1984-es kiadás]

2011. április 1., péntek

Az elkallódott fiú (1927)

Szerző: Franz Kafka (1883-1924)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: Kafka-szemináriumra.
Tetszett-e: az eleje még igen, aztán valahogy nem is tudom...Kafka nem az én emberem, azt hiszem.


"A fűtő tisztelettudóan kopogott az ajtón, és amikor felhangzott odabentről a "tessék", intett Karlnak, hogy csak lépjen be nyugodtan. Karl be is lépett, de az ajtóban megtorpant. A szoba három ablakán át megpillantotta a tenger hullámait, és vidám mozgásuk láttára úgy elkezdett verni a szíve, mintha nem is a tengert látta volna egyfolytában öt hosszú napon át. Nagy hajók keresztezték egymás útját, és a hullámverés csak annyira fogott rajtuk, amennyire a súlyuk engedte. Ha az ember összehúzta a szemét, úgy látszott, mintha ezek a hajók önnön súlyuktól himbálóznának. Árbocaikra keskeny, de hosszú zászlókat kötöztek, s bár a légellenállás kifeszítette őket, azért ide-oda ficánkoltak. Díszlövések hallatszottak, alighanem hadihajókról, egyikük épp arra haladt el, ágyúcsövei ragyogtak az acélköpenyükön játszó visszfénytől, és mintha becézgette volna őket a biztos, sima, mégsem teljesen vízszintes siklás. Kisebb hajókat és csónakokat, legalábbis az ajtóból, csak a távolban lehetett látni, tömegével úszkáltak át a nagy hajók között nyíló folyosókon. Mindezen túl pedig ott emelkedett New York, és felhőkarcolóinak százezernyi ablakával nézett szembe Karllal. Igen, ebben a szobában tudta az ember, hogy hol van."
[12. old. 2003-as kiadás]

2011. március 27., vasárnap

Vidám könyv - magyar írók humoros írásai

Szerző: Vargha Kálmán (szerk.)
Kategória: novellák
Honnan és miért: nagyszüleim házában találtam. Gondoltam, ha már 'humoros', akkor miért is ne?
Tetszett-e: nem mindegyiknél fogtam a hasam a nevetéstől, de voltak benne jók.


"Ez különleges, ünnepélyes pillanat. A tanár sokáig nézte a noteszt; halálos feszültség remeg az Osztály felett. Mikor később a francia Rémuralom történetét olvastam, mikor a Bicétre foglyai közül előszólítják a halálraítélteket: mindig így tudtam csak elképzelni. Az agyak utolsó, véres erőfeszítésben kapkodnak lélegzet után - még van két másodperc, azalatt mindenki villámgyorsan elmondja magában a mértani haladvány tételeit. Tanár úr, én készültem, mondja az ember magában. Tanár úr, fiam tegnap gyöngélkedett. Az egyik lehajol a füzete fölé, mint a strucc, hogy ne lássák. A másik merően szembenéz a tanárral, szuggerálja. A harmadik, idegember, egészen elernyed és behunyja a szemeit: hulljon le a fejére a bárd. Eglmayer, az utolsó padban egészen elbújik Deckmann háta mögé, ő nincs itt, köszönöm szépen, nem tud semmiről, őt írják be a hiányzók közé. törüljék ki az élők sorából, őt felejtsék el, béke poraira, ő nem akar részt venni a közélet küzdelmeiben.
A tanár kettőt lapoz, a 'K' betűnél lehet. - Altmann, aki az év elején Katonára magyarosította a nevét, e percben mélyen megbánta ezt az elhamarkodott lépést."
[Karinthy Frigyes: A jó tanuló felel; 239. old.]

Kép: Norman Rockwell: Schoolmaster or First in his class

2011. március 22., kedd

Varázskalap a Múminvölgyben (1948)

Szerző: Tove Jansson (1914-2001)
Kategória: gyerekirodalom
Honnan és miért: az utóbbi időben kialakult egy látatlan fixációm a múminok irányában, ennek akartam alapot teremteni.
Tetszett-e: aranyos volt, bár kicsit zsúfolt, ami a történetet illeti. Szívesen olvasnék még mást is Tove Jansson tollából.


"A szomszéd szobában Múminpapa írta az emlékiratait.
Nem sok megírnivaló történt azóta, amióta megépítette a mólót, így aztán inkább a gyerekkoráról írt. Ez annyira megható volt, hogy majdnem elsírta magát. Mindig is különös és tehetséges gyerek volt, akit senki sem értett meg. Mikor idősebb lett, sem változott sokat a helyzet, és ez minden tekintetből nézve szörnyű volt. Múminpapa csak írt és írt, és arra gondolt, hogy fognak szégyenkezni mindazok, akik ezt elolvassák. Erre aztán megint jó kedve kerekedett, és azt gondolta: >>Úgy kell nekik!<<"
[99. old. 2004-es kiadás]

2011. március 21., hétfő

August Rush (2007)

Műfaj: zenés, családi


- Where do you think it come from? What I hear?
- I think it comes from all around you, really... I mean, it's -...Come through us, some of us. It's invisible, but.. But you feel it.
- So only some of us can hear it?
- ... only some of us are listening.
[August és Wizard]

2011. március 10., csütörtök

Iskola a határon (1959)

Szerző: Ottlik Géza (1912-1990)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: kötelező.
Tetszett-e: hát, hiperszuperfénysebességgel elolvastam, és ez minden könyvhöz méltatlan, nem csak ehhez. Szóval valamikor biztos elő fogom még venni, mert amúgy nagyon érdekesnek és jónak találtam.


"'Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.' Ez volt a baja. Ebben a buta közmondásban benne volt minden baja. Olyan világban szeretett volna élni, ahol mindenki érti még a néma gyereket is. Magyarázkodás nélkül. Mindig bízott is benne, anélkül, hogy sokat gondolkozott volna fölötte, hogy valamilyen különb és rejtelmesebb megértés köti össze az egyik embert a másikkal, mint a szavak és a cselekedetek.
Milyen keveset tudnak ezek közölni. Igent vagy nemet, feketét vagy fehéret, nevetést vagy sírást. És mindig hamisítanak, hazudnak. Mégis tudomásul kell vennie, hogy ezekre van hagyatva. A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből. A látszatokból. Mindabból, aminek határozott formája van. Nagyot kell kiáltani, másképp oda sem figyelnek. Két szóból többet értenek, mint húszból viszont százszor kell ugyanazt elmondani. Vagy jobb egy erélyes rúgás. Máskor megteszi egy kurta tréfa. Egyszerre csak egy dolgot lehet kifejezni, s mindent túlozni kell, ferdíteni, megjátszani: elnyomorítani a teljes igazságot és az ember ép, egész lelkét: a valóságot. Van, aki a szerénységből ért, van, aki a szemtelenségből, s talán van, amiből még Schulze is értene: egy hadsereg és millió géppuska."
[Medve; 256. old. 1981-es kiadás]

2011. március 2., szerda

Alice Csodaországban (1865)

Szerző: Lewis Carroll (1832-1898)
Kategória: gyerekirodalom
Honnan és miért: kiselőadok belőle. Meg klasszikus amúgy is. És hát jó lesz Tim Burton filmje előtt / elé.
Tetszett-e: Carollal szemben vannak fenntartásaim az életútja kérdéses pontjai miatt, de tény, hogy matematikus létére hatalmas tehetsége van a meséléshez. Igaz, miután olvastam, én is kakadukkal és egyéb, az álmaimban nem szokványos teremtményekkel álmodtam, de hát mindegy. Amúgy nekem már főleg a fordítások miatt marad emlékezetes (Alice / Évike; Cheschire cat / Fakutya, Kosztolányi rulz - egyébként tényleg).


"- Fakutya- kezdte félénken, mert nem tudta, szereti-e, ha a nevén nevezik.
De a Fakutya csak még szélesebben vigyorgott.
'Nini, tetszik neki' - gondolta Alice, s így folytatta:
- Lenne szíves megmondani, merre kell mennem?
- Az attól függ, hová akarsz jutni - felelte a Fakutya.
- Ó, az egészen mindegy - mondta Alice.
- Akkor az is egészen mindegy, hogy merre mégy - mondta a Fakutya. - Csak menj, menj, ameddig...
- Ameddig valahová el nem jutok - fejezte be Alice.
- Valahová okvetlen eljutsz - mondta a Fakutya -, ha elég sokáig mégy."
[59-60. old. 2006-os kiadás]

2011. február 27., vasárnap

Az Aranykoporsó után

Elolvastam, ugye, az Aranykoporsót. Világszínvonal - ennyit tudok csak mondani. Noha még közel sem olvastam annyit, hogy ezen kijelentésem hiteles legyen, de én biztos vagyok benne. Érzem.
Quintipor és Titanilla - Gránátvirág és kis Tit. Amikor a buszon olvastam Nikodémia vagy a Végzet könyvét, csak úgy potyogtak a könnyeim. Nehéz átállni, hisz "tegnap" még olyan boldogok voltak Bajaeben...
Nem akarok értékelést írni, vagy olyat, hogy mit szerettem, mit nem, mert valahogy úgy érzem, nem illik ehhez a könyvhöz. (Egyet azonban muszáj megjegyeznem, nagyon tetszett, hogy a szende szűz helyett egy vad nobilissimát kaptunk Mórától. Maga a téma pedig olyan érdekes, kényes, 'delicate' helyzetet vázolt fel, hogy még...)
Úgyhogy csak bemásolok a könyvtől búcsúzandó pár idézetet, amelyek nagyon tetszettek, aztán csitt...

"Hiába hullámzik az élet a forumokon, hasztalan ülünk fényes palotáinkban az örömek terített asztalához, amikor négyszemközt maradunk magunkkal, érezzük, hogy minden ember külön-külön bolyong a részvétlen csillagok alatt, nincs, aki a lélek meztelenségét betakarja, és didergését felmelegítse."
[Lactantius; 196. old.]

"A fiú összeszedte minden bátorságát. Odaállt a lány elé.
- Nobilissima! Kérdezhetek valamit?
- Jaj, hogy ezt is megértem! - csapta össze a lány nevetve a kezét. - Te kérdezni akarsz tőlem valamit? Mondjad, Quintipor.
- Megbántottalak valamivel?
A lány elkomolyodott. Észrevette a könnyet a fiú szemében. Ujjai hegyével fölemelte az állát.
- Gránátvirág? Ugye, azért kérded?
A fiú nem tudott szólni, csak bólintott.
- Nem, nem felejtettem el - mondta halkan a lány. - Mindig az vagy, ha egyedül vagyunk. De most nem vagyunk egyedül. Nem hallod?"
[212. old.]

"Gránátvirág magyarázta el neki, hogy mért olyan rezdüléstelenül csöndes mostanában a tenger. Azért, mert most költenek a hullámokon a jégmadarak, s Aeolusnak az istenek parancsára ilyenkor zárva kell tartani a szelek tömlőjét. A jégmadarak valamikor emberek voltak. A nőt Alküonénak hívták, a férfit Keüxnek, s oly boldog szerelmesek voltak, hogy azt találták mondani, nem cserélnének magával Jupiterrel és Junóval sem. Az istenek királynéja addig ingerelte ellenük Jupitert, míg az villámmal sújtotta Keüx hajóját, és őt magát a tengerbe halatta. Alküoné, hogy a halálában se maradjon el szerelmesétől, utána vetette magát, átkulcsolta a holttestet, s vele együtt merült le a mélységbe. Az isteneket annyira meghatotta ez a hűség, hogy jégmadarakká változtatták őket, s ők ma is annyira szeretik egymást, hogy egyik utánahal a másiknak."
[309. old.]

"Aztán Anchusról beszélt, a gazdag patríciusnéről, aki iránt szánalommal van az egész fürdő. Azért szánták, mert olyan szerencsétlen, hogy minden gyereke az apjára hasonlít. Az első a nagyfülű ügyvédre, aki ura pöreit viszi, a második a szép versenykocsisra, akire mindig fogadni szoktak, a harmadik a vörös rabszolgára, aki mint epilator teljesít körülötte szolgálatot, s a negyedik, aki most született Bajaeban, a nyúlszájú görögre, aki mint házi filozófus ide is elkísérte, és idejét arányosan osztja meg Platón és úrnője ölebe között."
[311. old.]

"- Mondd, rosszat gondoltál rólam? Nem, ezt ne mondd! Bolondformának? Igen? Ezt mondhatod, mert vállalom. De a szépségemtől el voltál ragadtatva? Rögtön felelni, Gránátvirág!
- Tetszettél, tetszettél.
- De nem nagyon, ugye?
- A szemed nem láthattam. Az arcod se igen.
- A karom láttad. A lábam is láttad, ha akartad.
- Nem nagyon néztem meg.
- Szégyellted, kisfiú?
- Soványaltalak, kislány.
- Még most se vagy megelégedve velem? - himbálta meg magát, és kinyújtotta a karját a rövid köpenyke alól. - Többet nem mutathatok, mert akkor a kisfiú kiszúrja szégyenletében a szemét.
Fölhúzta egy kicsit a térden alul érő riciniumot.
- Láttad te már nőnek a térdét, Gránátvirág? De meg is nézted? Ne mondd, hogy igen, mert akkor én szúrom ki a szemedet mindjárt!
[368-369. old.]"

"- Látod, mért lettél rabló?
A lator, gladiátor termetű, széparcú férfi, visszafordította fejét a lictorok közül, akik kivonszolták.
- Hát te mért lettél bíró? Azt hiszed, én jobban tehetek arról, mint te, hogy melyikünkből mi lett?"
[Felix Bulla; 456. old.]
"- Ezen a helyen leszel a világ ura - mondta csengő hangon.
Ő elébe ment az istennőnek, s panasszal borult le eléje.
- Most ígéred ezt nekem, mikor Galeriust segítették diadalra? Istennő, te nemcsak vak vagy, hanem süket is.
- Emeld föl a fejed, kishitű! - parancsolta neki Tükhé.
Ő erre felemelte a fejét, és látta, hogy nem Tükhé az, aki neki ígérte a világuralmat. Szárnyai nagyok voltak, vállaitól a földig érők, fején csillagkoszorút viselt, és kezében olyan sceptrumot tartott, amely arany keresztben végződött."
[Constantinus; 487-88. old.]

"Köszönöm, hogy te vagy. Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó életednek..."

[Gránátvirág; 393. old.]

Aranykoporsó (1932)

Szerző: Móra Ferenc (1879-1934)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: keresztanyám könyvtárából, az ő ajánlásával.
Tetszett-e: fantörpikus, instant kedvenc! Nem gondoltam volna, hogy egy, az Ókorban játszódó történet nemcsak hogy leköt, de még tetszeni is fog! Már meg is tettem az első lépéseket afelé, hogy beszerezzem magamnak is! Izgalmas, sokrétű, szép és fájdalmas. Na ezt kötelezővé tenném!


"A császár, tisztelvén a szent hagyományokat, egy ujjal sem érintette a fátyolt. Titanilla azonban kivárta azt a percet, amikor fölhajtották a fölszalagozott áldozati állatokat. S mikor mindenki azokat figyelte, odasompolygott a szoborhoz, és félrehúzva a fátyolt, hirtelen aládugta a fejét. Látni akarta a jövendőjét.
De csak Quintipor feléje fordult arcát látta a másik oldalon. A fiú is ugyanakkor emelte meg reszkető kezével a fátyolt, ám aládugott fejét mindjárt vissza is kapta, amint jövendőjét a lány arcában látta meg. Egy pillanatig tartott az egész, s már a helyére igazított fátyol előtt néztek egymás arcába.
A szaiszi legenda megdőlt. Egy fiú meg egy lány benéztek a fátyol alá, amely mögött ott kellett volna hagyni a nevetést, és mégis úgy mosolyogtak egymásra, mintha ez lett volna első mosolygásuk az életben."
[269-70. old. 1962-es kiadás]

2011. február 22., kedd

Nana (2006-2007)

Műfaj: anime


"- I'm sorry.
- Why are you apologizing? You didn't do anything wrong.
- It's not like that. I really am a horrible woman.
- Huh? Hahaha! What's that you're saying? A horrible woman? Like really horrible?
- But it's true. Nobu is idealizing me, that's why he fell in love with me. If you knew the real me, it would shatter your illusion.
- Then come on. Shatter my illusion. Because I don't know what else I can do to stop loving you."
[Nana és Nobu; 27. rész]