Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: az egyik Csuti-regény kelleni fog a szakdolihoz, s úgy döntöttem, elolvasom a sorozat első darabját, hátha lesznek visszautalások rá a későbbi kötetben.
Tetszett-e: tényleg "fura egy pók" ez a Mándy, de jó. Az ifjúsági regények is jók. Fiatalon tartják az embert.
"Csutak fejében csak úgy kavargott a sok név! Makk Culi, Péter Ponni, Ádler Tibi, a régi fiúk, akik mintha mind itt állnának mellette az alkonyodó, téli délutánon. Furcsa zsibbadást érzett, szédülést. Akárcsak légörvényben repülne így mozdulatlanul.
Szinte hallotta a szájharmonikát, Péter Ponni játékát.
- Mi lett velük? - kérdezte. - Péter Ponnival és a többiekkel?
- Elmaradtak - felelte a kerítés. Emlékszem, Makk Culi egyszer átrúgta rajtam a rongylabdát, utána mászott, de aztán nem jött vissza. Lehet, hogy jobb helyet fedezett fel. Péter Ponni egyszer-kétszer még úgy egyedül kijött ide, játszott is néha, de nem hallgatta senki, csak én.
- Aztán ő is... - Csutak elakadt. Maga se tudta, miért, de úgy kapart a torka.
- Aztán ő is - hagyta rá a kerítés. - De látod, a nevük itt maradt rajtam.
A kerítés elhallgatott. Pedig még mennyi mindent tudhatott Makk Culiékról! Csutak valahogy úgy érezte, hogy a régi fiúk egyszer csak fogták magukat, és szépen besétáltak a kerítésbe, és az öreg most is őrzi őket, de erről persze nem beszél.
'Igen, így lehet' - gondolta Csutak, de ezt már nem merte kimondani."
[77-8. old. 1999-es kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése