Semmi (2000)

Szerző: Janne Teller (1964- )

Kategória: ifjúsági

Történet: Pierre Anthon egy nap kijelenti, az egész világon semminek sincs értelme. Osztálytársai az ellenkezőjéről akarják meggyőzni, ez azonban sok áldozattal jár.

Honnan és miért: Volt szerencsém megismerkedni egy bábszínház felé kacsintgató fiúval - tőle hallottam először Janne Tellerről, pár napra rá pedig a tévében láttam egy riportot a társulatról, mely a regényt feldolgozta. Mindez kíváncsivá tett.

Vélemény: "A gyermekkor vége" és "Kegyetlen játékok" - talán ezekkel a kölcsönzött címekkel lehet a legjobban összefoglalni, miről is szól ez a könyv. Kamaszregény, kamaszokról szól, de nem kamaszoknak - kötelező olvasmányként szerintem kifejezetten veszélyes egy, az identitás elvesztéséről szóló olvasmányt adni annak a korosztálynak a kezébe, amelynek a maga személyisége, identitása még annyira képlékeny. Én 26 leszek pár hónap múlva, de Pierre Anthon kijelentéseitől és azok vélt valóságtartalmától nehéz szabadulni. A fiú azokat a dolgokat fogalmazza meg, amik minden ember szívének a legsötétebb bugyrában rejtőznek és erőnek erejével küzdünk, hogy ott is maradjanak. Ami pedig a Fontos Dolgok Halmát illeti: botrányos, vérlázító, gyomorforgató, félelmetes, elkeserítő és sok-sok kérdést felvet.

"Ha mondjuk felemeltem a kezem, még az is arra emlékeztetett, hogy rövidesen le kell eresztenem, és semmivé lesz a mozdulat. Minden egyes alkalommal, amikor nevettem vagy mosolyogtam, arra kellett gondolnom, hányszor fogok még sírni ugyanezzel a szájjal és szemmel. Aztán a szemem egy szép napon csukva marad, és mások fognak sírni meg nevetni, de akkor én már a föld alatt leszek. Csak a bolygók mozgása tart örökké, de ezt is csak addig lehetett biztosra venni, amíg Pierre Anthon egyik reggel arról nem kezdett beszélni, hogy zsugorodik a világegyetem, és egyszer majd, mint valami fordított Big Bang, összeomlik az egész. Minden olyan kicsi lesz, mintha nem is lenne. Még a bolygókra se lehetett gondolni. Semmire nem lehetett gondolni. Kibírhatatlan volt."

[Agnes; 148. old. 2011-es kiadás]

Hiányzik Szecső (1973)

Szerző: Dániel Anna (1908-2003)

Kategória: ifjúsági

Történet: Egy átlagosnak tűnő szerda reggel Szecső Irén elindul az iskolába, ám nem érkezik meg. A lány szerelme, Sugár Karcsi mintha titkolna valamit - nem különben a fiú barátja, Dugó... amikor az osztályfőnök, Magda néni nyomozni kezd, kiderül, nemcsak a gyerekeknek, de a szüleiknek is akad lepleznivalójuk.

Honnan és miért: Szintén a pesti beszerzőkörútról.

Vélemény: Ennek a könyvnek két testvére van. Szabó Magda Álarcosbálja, és Dániel Anna másik regénye, a Találkozások napja. Előbbivel a történet hasonlósága, a múlt felgöngyölítése (illetve annak mozaikossága), utóbbival a szerző személye köti össze (biztos vagyok benne, hogy a későbbi, '77-es Találkozások napjának főhősében, Ágnesben Bajári Kata karakterét teljesítette ki - ld. "gondolkodj el azon, miért nem szeretnek úgy a többiek, ahogy megérdemelnéd"). Ha az Álarcosbált vesszük, nálam még mindig az a favorit, de ez a könyv sem volt rossz. És ha már itt tartunk: jobban tetszett, mint a Találkozások napja, és ez a lényeg, mert tartottam tőle, hogy megint csalódni fogok.

A mozaikosság Szabó Magdának - szerintem - még mindig jobban, természetesebben ment, Dániel Annánál könnyű azért belezavarodni, hogy kiről is van szó épp (így picit Mándyra és A locsolókocsira emlékeztetett). Amúgy gyors, olvasmányos regény, alig egy nap alatt a végére lehet érni.

"Később arról beszéltek, milyennek látnák a világot, ha olyan parányiak lennének, mint egy atommag. Keringő, cikázó, szüntelenül változó világot észlelnének, méhrajként röpködő, felhőként szétfoszló mindenséget.

- Képzeld el Zahonyákot mint protont! Meg akarja inteni Tóth Palya anyagrészecskét, de az tovaszáguld, sebességével részarányosan veszíti el kiterjedését, és egyszerre csak hűlt helye, energiává vált.

- Zahonyák proton dühében szétrobban. Vagy hasad?

- Az nem jó. A hasadás nem jó. Akkor sok Zahonyák lesz.

- Egy is elég belőle.

- Egy is sok!"

[Irén és Karcsi; 78. old. 1973-as kiadás]

Szadako élni akar (1962)

Szerző: Karl Bruckner (1906-1982)

Kategória: ifjúsági

Történet: A hirosimai bombázást megelőző pár naptól egészen a szörnyűség utáni 10 évig követhetjük figyelemmel a Szaszaki család életét.

Honnan és miért: Februári pesti utam alkalmával végig portyáztam a Múzeum körúti antikváriumokat, a vadászat során három csíkos zsákmánnyal lettem gazdagabb - közülük ez az egyik.

Vélemény: A regény első felével - míg az atombomba, a "tüzes villám" be nem csap, nagyon lassan haladtam az olvasással. Ez nem feltétlen a regény hibája, de azon túl, hogy nem voltam különösebben olvasós kedvemben, nem könnyítette a helyzetet az sem, hogy eleinte olyan sok szálon fut egyszerre a cselekmény. Így relatíve sok időbe telt, mire le tudtam horgonyozni Szadakoéknál. A '45 utáni időszak viszont nagyon megkapó, gördülékeny, a befejezés pedig egyenesen elementáris. Döbbenten olvastam a regény utolsó lapján, hogy Szaszaki Szadako valóban élt, sőt, emlékművet is avattak neki a hirosimai Béke-parkban, nem is akármilyet (itt meg lehet lesni).

 

 

"A reggeli vizit véget ért. Owens és Ikeda kilépett a betegszobából. A folyosón Owens doktor megragadta Ikeda karját.

- Ez a kislány az elmúlt nyolc napon szinte szakadatlanul gyártotta a papírdarvakat. Ez nagy erőfeszítés neki. Azt hiszem, már vagy háromszáz ilyen daru függ az ágya felett,

- Pontosan négyszáztizennyolc - helyesbített Ikeda doktor. - Ma megszámoltam. Tíz nap múlva Szadako elkészül az ezredik madárral. És akkor meggyógyul.

Owens kérdő tekintettel méregette kollégáját.

- Komolyan gondolja? Ez az ön honfitársainak babonás hite. Semmi egyéb.

- Ön ezt babonának nevezi. Én meg azt mondom, hogy ez az ember hite önmaga erejében."

[241. old. 1967-es kiadás]

Üdv újra!

Nagyon régen nem írtam, ennek egy örömteli és több örömtelen oka volt. Előbbi, hogy hál' Istennek sikerült munkát találnom, ami azon túl, hogy munka, egyben rengeteg új élmény, ember, kapcsolat és feladat, effektíve kevesebb az alkalmam, időm és energiám az olvasásra. 

Az örömtelen okok közé tartozik sok más mellett, hogy megpurcant a laptopom a nyár elején, így hiába is olvastam, nem tudtam nyomát hagyni a blogon a dolognak. Nem mintha sok blogolnivaló akadt volna az elmúlt hónapokban, mert sajnos az olvasási kedvem, lelkesedésem is megzuhant kicsit.

De azért így is van miről mesélni, szóval álljon itt most egy lista és egy-egy gondolat, melyet a blogból kimaradt könyveknek szentelek, mert megérdemlik.