Csutak színre lép (1957)

Szerző: Mándy Iván (1918-1995)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: az egyik Csuti-regény kelleni fog a szakdolihoz, s úgy döntöttem, elolvasom a sorozat első darabját, hátha lesznek visszautalások rá a későbbi kötetben.
Tetszett-e: tényleg "fura egy pók" ez a Mándy, de jó. Az ifjúsági regények is jók. Fiatalon tartják az embert.

"Csutak fejében csak úgy kavargott a sok név! Makk Culi, Péter Ponni, Ádler Tibi, a régi fiúk, akik mintha mind itt állnának mellette az alkonyodó, téli délutánon. Furcsa zsibbadást érzett, szédülést. Akárcsak légörvényben repülne így mozdulatlanul.
Szinte hallotta a szájharmonikát, Péter Ponni játékát.
- Mi lett velük? - kérdezte. - Péter Ponnival és a többiekkel?
- Elmaradtak - felelte a kerítés. Emlékszem, Makk Culi egyszer átrúgta rajtam a rongylabdát, utána mászott, de aztán nem jött vissza. Lehet, hogy jobb helyet fedezett fel. Péter Ponni egyszer-kétszer még úgy egyedül kijött ide, játszott is néha, de nem hallgatta senki, csak én.
- Aztán ő is... - Csutak elakadt. Maga se tudta, miért, de úgy kapart a torka.
- Aztán ő is - hagyta rá a kerítés. - De látod, a nevük itt maradt rajtam.
A kerítés elhallgatott. Pedig még mennyi mindent tudhatott Makk Culiékról! Csutak valahogy úgy érezte, hogy a régi fiúk egyszer csak fogták magukat, és szépen besétáltak a kerítésbe, és az öreg most is őrzi őket, de erről persze nem beszél.
'Igen, így lehet' - gondolta Csutak, de ezt már nem merte kimondani."
[77-8. old. 1999-es kiadás]

Ebadta kölyke - Szélvész Jancsi naplója (1920)

Szerző: "Vamba" Luigi Bertelli (1858-1919)
Kategória: gyerekirodalom
Honnan és miért: jó pár éve elkezdtem, de nem vagyok benne biztos, hogy be is fejeztem. Gondoltam, most pontot teszek a végére.
Tetszett-e: hát, nem túlzott az író, amikor ezt a címet, ill. titulust adta hősének. Jópofa, jópofa, csak az a baj, hogy egy idő után engem idegesíteni kezd a túl sok esztelenség, és itt ebből néha kijutott.

"A hétből eltelt egy nap, és én megtettem minden lehetséges és elképzelhető erőfeszítést, hogy jó legyek, amint tegnapelőtt megígértem a mamának.
Tegnap suli után játszottam Mariával, és nagyon jól megvoltunk egymással. Szinte egész délután a babájával játszottam, amely nagyon szép, de éppen olyan unalmas is. Ezt a babát Florának híják, és majdhogynem akkora, mint a kis gazdája. Sajnos az egyetlen szórakoztató dolog, amit a baba csinálni tud, hogy kinyitja a szemét, ha áll, és amikor lefektetik, akkor becsukja.
Nagyon izgatott ez a rejtélyes dolog, és fúrtam egy lyukat a baba fejébe, ahonnan megfigyelhettem, hogy a mozgást egy pofonegyszerű belső szerkentyű szabályozza. Tényleg, szét is szedtem, és megmagyaráztam Mariának, miként működik az a bizgentyű. Eleinte nagyon érdekelte a magyarázat, de aztán, amikor látta, hogy a baba szeme nyitva marad és nem csukódik le többet, eltörött a mécses, pityeregni kezdett, mintha valami komoly szerencsétlenség történt volna vele.
Istenkém, milyen oktondiak a kislányok!"
[92. old.1989-es kiadás]

Mai inspiráció vol. 2.

Nem rajongok különösebben a versekért, de Fodor Ákost nagyon szeretem.

Már-már mohóság,
mennyi mindent szeretnék
nem tudni rólad...!

A mókus megáll
kerekében s felsóhajt:
"ennyire volnánk...!"

Titkok-titka, te,
nem vonásaid szépek:
arcod gyönyörű.

Mai inspiráció vol. 1.

Louise Bourgeois (1911-2010).

Üdv a klubban!