2011. november 25., péntek

Bogar bárd meséi (2008)

Szerző: J. K. Rowling (1965- )
Kategória: ifjúsági irodalom / novellák
Honnan és miért: hiányzik a HP-univerzum.
Tetszett-e: jó volt belecsöppenni megint a HP-univerzum egy aprócska szegletébe, de persze nem akkora élmény, mint a regények...viszont most, hogy nincs időm azokra, addig ez is megteszi. Szeretem Dumbledore-t.


"Azt hiszem, szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy mind a szökőkutam, mind pedig dombom hibátlanul játszotta a rá kirótt szerepet. Ez, sajna, a társulat tagjairól nem mondható el. Ha nem tekintjük a legendás lények gondozása tanárunk, Silvanus Ebshont professzor által biztosított gigantikus 'féreg' szertelenségét, ki kell jelentenünk, hogy az előadás emberi közreműködők ténykedésén bukott el. A rendezői munkát végző Shomjam professzor ugyanis felelőtlen módon teljességgel figyelmen kívül hagyta az orra előtt szövődő érzelmi szálakat. Sejtelme sem volt róla, hogy az Amátát, illetve Luckless lovagot alakító két diák egy pár volt egészen egy órával az előadás kezdete előttig, amikor is 'Luckless' gyengéd érzelmeit 'Ása' irányába fordította.
A lényegnél maradva elég, ha annyit mondok: szerencsekeresőink sosem értek fel a dombtetőre."
[Dumbledore; 55-6. old. 2008-as kiadás]

A pálya szélén (1963)

Szerző: Mándy Iván (1918-1995)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: belőle is írom a szakdolim egy részét.
Tetszett-e: igen, még úgy is, hogy korábban már olvastam, tehát pontosan tudtam, mik történnek benne. A végé még most is elemi erővel hat rám.


"Hübner összehúzta a szemöldökét, fejét ingatta, mint aki végképp nem ért valamit.
- Mit tetszett mondani?
És az a poros, csikorgó hang megismételte.
- A Titánia számít rád, fiam! - A vállán érezte Tokics kezét, valósággal a vállán érezte. Most mindjárt kilökik innen ő vagy valaki más. Közben pedig beszélt. A pálya szélén állt, mint egy taccsbíró, és beszélt. - Mérkőzés után itt várok rád - (most már akkor is végigmondom, ha laposra vernek) -, és aztán elmegyünk a Hungler úrhoz, a Titánia-pályára. - Kis szünetet tartott. - Lehet, hogy más ajánlatot is kapsz...
A fiú elmosolyodott. Akárcsak tej ömlött volna végig az arcán.
- Sose mennék máshová, mint a Titániába."
[Csempe-Pempe és Hübner Miki; 111. old. 1963-as kiadás]


Kép: Lena Johansson - A boy playing football on a pier

2011. november 2., szerda

Csutak és a szürke ló (1959)

Szerző: Mándy Iván (1918-1995)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: ez is a szakdolgozathoz.
Tetszett-e: igen, és jobban, mint a Csutak színre lép.


"A szürke ló, mint aki délutáni álmából ébredt, kidugta fejét a kocsiból. Örökké könnyező, fátyolos tekintete megcsillant, ahogy Csutakra nézett.
"No, tudsz valamit?"
Csutak meg azt mondta hangosan:
- Akármi is történik, én nem árullak el soha.
Pazár meglökte Csutak vállát.
- Én talán igen? Azt akarod mondani, hogy én talán elárulom?
- Vagy én?
- Vagy én?
Ott álltak a vonatfülke előtt. Csutakra néztek, a szürke lóra, és egyre csak azt hajtogatták:
- Belőlem egy árva szót se húznak ki!
- De belőlem se!
- Azt szeretném én látni...
Csutak végignézett az arcokon, és vállat vont.
- Egyszer valaki csak elárulja.
- Csutak! - Pazár úgy lépett hozzá, mintha arcul akarná vágni. De aztán lehanyatlott a keze, és szinte suttogta: - Nem emlékszel rá, hogy akkor este együtt mentünk be a telepre? Nem emlékszel? Átmásztunk a palánkon, hogy elhozzuk a szürke lovat...
Csutak rábólintott.
- Az akkor este volt...
- Miért? És most mi van?
Csutak a szürke lóra nézett, és nem felelt.
- Nálunk bújtattuk a pincében!
Ezt Kamocsa mondta.
- Meg nálunk! És még a kapukulcsot is elloptam a szürke ló miatt. - Kati Csutak elé ugrott, és az ingét rángatta. - Talán te rejtetted el a lovat? Talán te loptad el a kapukulcsot?!
- Én is megtettem, amit tudtam - bizonygatta Dochnál.
- De hát ki vagy te, hogy ezt mered mondani?
Csutak Dunai vékony, szemüveges arcába nézett. Igazán nem értette, hogy is kezdődött ez az egész. Aztán zavartan csak ennyit motyogott:
- Valakinek mindig eljár a szája."
[102-3. old., 2006-os kiadás]