A pálya szélén (1963)

Szerző: Mándy Iván (1918-1995)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: belőle is írom a szakdolim egy részét.
Tetszett-e: igen, még úgy is, hogy korábban már olvastam, tehát pontosan tudtam, mik történnek benne. A végé még most is elemi erővel hat rám.

"Hübner összehúzta a szemöldökét, fejét ingatta, mint aki végképp nem ért valamit.
- Mit tetszett mondani?
És az a poros, csikorgó hang megismételte.
- A Titánia számít rád, fiam! - A vállán érezte Tokics kezét, valósággal a vállán érezte. Most mindjárt kilökik innen ő vagy valaki más. Közben pedig beszélt. A pálya szélén állt, mint egy taccsbíró, és beszélt. - Mérkőzés után itt várok rád - (most már akkor is végigmondom, ha laposra vernek) -, és aztán elmegyünk a Hungler úrhoz, a Titánia-pályára. - Kis szünetet tartott. - Lehet, hogy más ajánlatot is kapsz...
A fiú elmosolyodott. Akárcsak tej ömlött volna végig az arcán.
- Sose mennék máshová, mint a Titániába."
[Csempe-Pempe és Hübner Miki; 111. old. 1963-as kiadás]

Kép: Lena Johansson - A boy playing football on a pier

Csutak és a szürke ló (1959)

Szerző: Mándy Iván (1918-1995)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: ez is a szakdolgozathoz.
Tetszett-e: igen, és jobban, mint a Csutak színre lép.

"A szürke ló, mint aki délutáni álmából ébredt, kidugta fejét a kocsiból. Örökké könnyező, fátyolos tekintete megcsillant, ahogy Csutakra nézett.
"No, tudsz valamit?"
Csutak meg azt mondta hangosan:
- Akármi is történik, én nem árullak el soha.
Pazár meglökte Csutak vállát.
- Én talán igen? Azt akarod mondani, hogy én talán elárulom?
- Vagy én?
- Vagy én?
Ott álltak a vonatfülke előtt. Csutakra néztek, a szürke lóra, és egyre csak azt hajtogatták:
- Belőlem egy árva szót se húznak ki!
- De belőlem se!
- Azt szeretném én látni...
Csutak végignézett az arcokon, és vállat vont.
- Egyszer valaki csak elárulja.
- Csutak! - Pazár úgy lépett hozzá, mintha arcul akarná vágni. De aztán lehanyatlott a keze, és szinte suttogta: - Nem emlékszel rá, hogy akkor este együtt mentünk be a telepre? Nem emlékszel? Átmásztunk a palánkon, hogy elhozzuk a szürke lovat...
Csutak rábólintott.
- Az akkor este volt...
- Miért? És most mi van?
Csutak a szürke lóra nézett, és nem felelt.
- Nálunk bújtattuk a pincében!
Ezt Kamocsa mondta.
- Meg nálunk! És még a kapukulcsot is elloptam a szürke ló miatt. - Kati Csutak elé ugrott, és az ingét rángatta. - Talán te rejtetted el a lovat? Talán te loptad el a kapukulcsot?!
- Én is megtettem, amit tudtam - bizonygatta Dochnál.
- De hát ki vagy te, hogy ezt mered mondani?
Csutak Dunai vékony, szemüveges arcába nézett. Igazán nem értette, hogy is kezdődött ez az egész. Aztán zavartan csak ennyit motyogott:
- Valakinek mindig eljár a szája."
[102-3. old., 2006-os kiadás]

Csutak színre lép (1957)

Szerző: Mándy Iván (1918-1995)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: az egyik Csuti-regény kelleni fog a szakdolihoz, s úgy döntöttem, elolvasom a sorozat első darabját, hátha lesznek visszautalások rá a későbbi kötetben.
Tetszett-e: tényleg "fura egy pók" ez a Mándy, de jó. Az ifjúsági regények is jók. Fiatalon tartják az embert.

"Csutak fejében csak úgy kavargott a sok név! Makk Culi, Péter Ponni, Ádler Tibi, a régi fiúk, akik mintha mind itt állnának mellette az alkonyodó, téli délutánon. Furcsa zsibbadást érzett, szédülést. Akárcsak légörvényben repülne így mozdulatlanul.
Szinte hallotta a szájharmonikát, Péter Ponni játékát.
- Mi lett velük? - kérdezte. - Péter Ponnival és a többiekkel?
- Elmaradtak - felelte a kerítés. Emlékszem, Makk Culi egyszer átrúgta rajtam a rongylabdát, utána mászott, de aztán nem jött vissza. Lehet, hogy jobb helyet fedezett fel. Péter Ponni egyszer-kétszer még úgy egyedül kijött ide, játszott is néha, de nem hallgatta senki, csak én.
- Aztán ő is... - Csutak elakadt. Maga se tudta, miért, de úgy kapart a torka.
- Aztán ő is - hagyta rá a kerítés. - De látod, a nevük itt maradt rajtam.
A kerítés elhallgatott. Pedig még mennyi mindent tudhatott Makk Culiékról! Csutak valahogy úgy érezte, hogy a régi fiúk egyszer csak fogták magukat, és szépen besétáltak a kerítésbe, és az öreg most is őrzi őket, de erről persze nem beszél.
'Igen, így lehet' - gondolta Csutak, de ezt már nem merte kimondani."
[77-8. old. 1999-es kiadás]

A locsolókocsi (1965)

Szerző: Mándy Iván (1918-1995)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: benne lesz a szakdoliban!
Tetszett-e: igen. Kedves volt és hangulatos. Mándy stílusa nem a legegyszerűbb, de nagyon érdekes.

Bori megállt az egyik Beke mögött. - Hát te?
Beke föl se emelte a fejét. Apró kis cetlire írt, igen szigorú arccal.
Bori áthajolt a vállán, úgy olvasta:
- Figyelmeztetem a kedves szülőket, hogy ha lányuknál, Dukony Máriánál még egyszer ilyen figyelmetlenséget tapasztalok, kénytelen leszek...
Bori leült, elhúzta az egyik cetlit Beke mellől, és ő is írni kezdett.
- Felhívom a szülők figyelmét, hogy Pomogács Béla elaludt órám alatt, és már nem is az első ízben. Kérem tudomásul venni. - Várt egy kicsit, majd odaírta: - Kappel Ferencné. Lepecsételte.
Totyi is intőt írt. Megintette Erszényes Pétert, Novákot, Pozderkát. Aztán aláírta. Jánosi János Sebestyén. Pecsét. Röpködtek az intők.
- ... lányuk, Edelényi Krisztina órám alatt megette a táskája szíját, egy hajtásra kiitta a tintatartót, ezért kérem a szülőket, hogy rendes tízóraival ellátni szíveskedjenek a vitaminhiányban szenvedő gyermeket.
- ... Lantos Nándor kopaszra nyírta az előtte ülő Dudás Matild fejét, ezért kérem a szülőket, hogy Dudás Matild részére lila parókát beszerezni szíveskedjenek.
- ...Tudomásomra jutott, hogy Rakota Döme egy óraszerkezetet rejtett el a gyomrában, és előadás közben ketyegni kezdett, majd később berregett.
- ... értesítem a té szülőket, hogy leányuk órám alatt a padok között kézen állva szokott sétálni, ezért kérem a té szülőket, hogy negyvenegyes piros balettcipőt beszerezni szíveskedjenek.
- Negyvenegyes, piros balettcipőt! -tapsolt Ludwig Klári.
- Mi van ebben? - Bori vállat vont, és aláírta: Facsar Jánosné. Pecsét.
Lukács rábólintott.
- Osztákyfőnökit kapott.
[170-172. old. 1965-ös kiadás]

Kép: részlet Norman Rockwell: Happy Birthday, Miss Jones c. művéből