Szerző: Antoine de Saint-Exupéry (1900-1944 )
Kategória: gyermek (szerintem nem, de mindegy)
Történet: A sivatagban rekedt pilóta és a bolygóközi vándor, a kis herceg barátságának története.
Honnan és miért: Egy babatakarónak köszönhetően kaptam újra kedvet hozzá.
Tetszett-e: Igen, de ahányszor újra olvasom, minden alkalommal egyre jobban elszomorít. Ezúttal az alább olvasható részlet ütött szíven, de nagyon. Emlékszem, negyedikes lehettem, mikor először kézbe vettem a könyvet - nagyon nem szerettem. Aztán kicsit érettebb fejjel újra elolvastam, és már akkor sejtettem, hülyeség volt ezt kölyökként erőltetni... a Nagy könyv-táborban már mint kedvencet jelöltem meg - így lettem a Halott kiscsizmák filmes adaptációjában szemétszedő (a lámpagyújtogató alteregója). Azóta nem olvastam újra, azt hiszem, időszerű volt felfrissíteni az emlékeket.
"- Isten veled - mondta a virágnak.
A virág azonban nem felelt.
- Isten veled - ismételte.
A virág köhintett. Ezúttal azonban nem azért, mintha megfázott volna.
- Ostoba voltam - mondta végül a kis hercegnek. - Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni.
A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmiféle szemrehányást.
Tanácstalanul állt, kezében a burával. Sehogy sem értette a virágnak ezt a kedves szelídségét.
- Hát igen, szeretlek - mondta a virág. - Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni..."
[A kis herceg és a rózsa; 36. old. 1991-es kiadás]
