A fegyelmezett ember...

A fegyelmezett ember rendszerető, alkalmazkodó, és törvénytisztelő. Folyamatosan művelődik. Rendszeresen olvas: könyveket, napilapokat, tudományos és ismeretterjesztő olvasmányokat. Naprakészen tájékozódik a körülöttünk és a világban folyó eseményekről! (A tanulás és folytonos ismeretszerzés világítja meg az ember előtt, hogy mennyi mindent nem ismer, és nem tud még.) Tiszteletben tartja mások vallási, etnikai és politikai hovatartozását. Beszédstílusa visszafogott, nem hangoskodik. Nem erőszakos, mások meggyőzésére alátámasztható érveket használ. Nem tolakodó. Nem kényszeríti másokra akaratát és ízlését. Nem dicsekszik. Barátságos, van véleménye, melyet ki is mond. Ha nincs igaza, elismeri, s tud elnézést is kérni. Nem tesz célzásokat, nem gesztikulálgat arckifejezéseivel és szája huzogatásával. Nemtetszését mások megbántása nélkül, udvariasan közli. Nem hazudik, nem csal, példamutató. A határidőket pontosan betartja. Nem ígér olyat, melyet nem tud teljesíteni. Kerüli a konfliktushelyzeteket.

Kép: Krissi: Harmony

Színek és évek (1912)

Szerző: Kaffka Margit (1880-1918)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: kötelező ebben a félévben.
Tetszett-e: hát, főként az eleje, ami még Magda fiatalkoráról szól.

"Nem hallgattam rájuk, pezsgőbe mártottam a nyelvem, és belenéztem a Bankó prímás rám ragyogó, lassú tüzű szemébe. Szép szál cigánylegény volt, és nekem játszott, lehajtott fejjel, egy mosolyért is hálás, leszámolt alázattal. Lassan, meghatottan jött közelebb felém, szordinót tett, s régi nehéz tárogatós hallgatóba kezdett. Mindenki elcsendesülten és megfogottan nézett maga elé, messzi nemzetségek régi, fojtott bánata lebegett a korhelyes asztal fölött; [...]
Fölényes volt itt ebben a percben, egyetlen színjózan szinte a pezsgős urak között, hódoló művészetével és féken tartott indulatával; átfutó, kellemes forrósággal éreztem meg benne a férfit. "Bravó!" mondtam nagyon halkan, bólintottam, és alig észrevehetően összevertem a tenyerem; mélyen meghajolt leeresztett vonóval, és hátrább vonult, míg a kontrás körüljárt a tányérral. Nagyobb pénzdarabok hulltak, és akaratlan Vodicska felé figyeltem; igen, jól van - tízest tett ő is! Megindulás nélkül, mámortalanul, és nyugodtan nézett vissza rám meleg, okos szemével."
[Magda; 42-3. old. 2007-es kiadás]

Kép: Norman Rockwell: Flowers in tender bloom

Családom és egyéb állatfajták (1956)

Szerző: Gerald Durell (1925-1995)
Kategória: szórakoztató irodalom
Honnan és miért: amikor először olvastam, nagyon hamar feladtam. Aztán évek múltán (azaz most) úgy gondoltam, megér még egy próbát.
Tetszett-e: megért még egy próbát. :) A tücskös-bogaras-pókos miegymás részeket próbáltam ugyan nem magam elé képzelni, ezeket leszámítva klassz volt.

"- Azt mondják - kezdte -, azt mondják, hogy ha az ember megöregszik, mint én, lelassul a teste. Én ezt nem hiszem. Szerintem ez tévedés. Van egy elméletem, hogy nem mi lassulunk le, hanem az élet lassul le körülöttünk. Érti? Minden úgy elbágyad, és annyival többet lehet észrevenni, ha a dolgok lassan mozognak. Mi mindent lát az ember! Micsoda különleges dolgok történnek az ember körül, amiket azelőtt nem is sejtett. Igazán élvezetes kaland, nagyon élvezetes!
Elégedetten sóhajtott, és körülnézett a szobában.
- Vegyük például a virágokat - mondta, és a szobát megtöltő virágokra mutatott. - Hallotta már a virágokat beszélni?"
[Mrs. Kralefsky; 247. old., 2007-es kiadás]

Kép: Sheri Doty: Old woman reading a book

Joan of Arcadia (2003-2005)

Műfaj: dráma

"Ha a legrosszabb embernek hiszed magad, az ugyanaz, mintha a legjobbnak hinnéd. Olyan helyre teszed magad a világban, amit nem érdemelsz meg."
[2. évad, 15. rész]

Hamlet (XVI. század legelején)

Szerző: W. Shakespeare (1564-1616) 
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: régen olvastam, és ciki, nem ciki, nem igazán emlékeztem már rá.
Tetszett-e: különösebb elvárásaim nem voltak, így csalódást sem okozott.

 "Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni - elszunnyadni - semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni - elszunnyadni - alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent."
[Hamlet; 3. felvonás, 1. szín]

A vándorló palota (1986)

Szerző: Diana Wynne Jones (1934- )
Műfaj: ifjúsági irodalom / fantasy
Honnan és miért: azt hiszem, nincs olyan anime- vagy inkább Miyazaki-fan, aki ne akarná elolvasni.
Tetszett-e: egynek jó volt, de az anime jobban tetszett, és ugye itt azért nem azt kapja az ember, amit ott látott. Ez még csak hagyján, de valahogy Sophie és Howl, illetve a kapcsolatuk sem tetszett... :S

John Donne: Dal (1896)

Kapj el hulló csillagot,
Ejts teherbe egy tököt,
Súgd meg, hol a tűnt napok,
Vagy ki patkolt ördögöt,
Hablány hol zeng, s mi segítsen,
Hogy az irígység ne csípjen,
S hol kél
A szél,
Mely tisztes lelkeket segél.

Furcsa dolgokra vagy itt,
Vonz ami nem látható?
Vágtass tízezer napig,
Míg nem hull hajadra jó,
S elidőzve a csodáknál
Esküdj meg, hogy sose láttál
Oly szép
Nőt még,
Akiben lobog a hűség.

(Ha lelsz egyet, írj haza,
Zarándokba hadd legyek:
Mégse tedd, hiszen érte a
Szomszéd házig sem megyek,
Hű volt tán, míg ismerted,
De én mégsem keresem meg,
Úgyis
Hamis
Lesz jöttömig három is.)
[ford. Eörsi István]

Na, ennyit erről! (1971)

Szerző: Woody Allen (1935- )
Műfaj: esszék (?)
Honnan és miért: tesónak vettem szülinapjára, végül mégis nálam kötött ki. :)
Tetszett-e: jópofa és pihhhhent.

"Jómagam, balszerencsémre, éppen forró hordófürdőt vettem, amikor elért a hír: a rendőrség hamarosan megjelenik nálam, hogy felakasszanak. A fürdőből érthető fürgeséggel kipattanva egy vizes szappanra léptem, s végigszánkáztam az udvaron, ám az esésem súlyát szerencsére felfogták a porban gyöngyökként szétguruló fogaim. Jóllehet, ott álltam meztelenül és szappanosan, a túlélés sürgető ösztönének engedelmeskedve, mégis jó csődöröm, El Diablo nyergébe pattantam, s torkomat vérfagyasztó rikkantás hagyta el! A ló felágaskodott, magam pedig néhány apró csont törése árán hátrafelé, a földre zuhantam."
[Viva Vargas!, 102. old. 2008-as kiadás]

Egerek és emberek (1937)

Szerző: John Steinbeck (1902-1968)
Műfaj: szépirodalom
Honnan és miért: nagy cím, stb. Plusz egy ismerősöm kedvence, hát miért ne?
Tetszett-e: imádtam! Annyira megfogott minden: a történettől kezdve a korhangulaton át az író stílusáig: olyan volt, mintha nem is prózát, hanem színművet olvastam volna. Méltán beírta magát a kedvencek közé.

"- A magunkfajta ember, aki tanyákon dolgozik, a legmagányosabb ember a világon. Családja nincs. Nem tartozik sehova. Beáll egy tanyára, keres egy kis pénzt, aztán bemegy a városba, elveri a pénzét, aztán keres egy másik tanyát. Nem várhat semmit, nem remélhet semmit.
Lennie odavolt a gyönyörűségtől.
- Így van, így van. No most mondd el, hogy van mivelünk!
George folytatta:
- Velünk bizony másképp áll a dolog. Nekünk van jövőnk. Van, akivel beszéljünk, aki törődik velünk. Nem kell kocsmában ülnünk, s a pénzünket kidobálnunk, csak azért, mert nincs, ahová menjünk. Más ember, ha börtönbe dugják, ott rothadhat, az ördög sem törődik vele. Bezzeg, velünk van, aki törődjék.
- Bezzeg, hogy van! És miért? Mert... Mert te törődöl énvelem, én törődöm teveled, hát ezért. - Boldogan nevetett."
[24-25. old. 1974-es kiadás]