Karácsonyi ajándék - magyar írók karácsonyi novellái

Szerző: Kőrössi P. József (szerk.)
Kategória: novellák
Honnan és miért: az idei év karácsonyi hangulat-felelőse.
Tetszett-e: némelyik nem, mások igen, pl. Gárdonyi. Mondanom sem kell, a legtöbb szomorú...

"De egy karácsonyeste csoda történt. Egymásután hívtam barátaimat a telefonkagylóhoz és egyikkel sem kaptam összeköttetést. Abban az órában történt ez, midőn az ajtók kinyílnak s a szemek tükrén tündéri fényben ezer és ezer karácsonyfa tükröződik és az emberek ámulva állnak a rege fényes küszöbe előtt.
- 58-00.
- Mással beszél - recsegte a központ.
- 55-59.
- Mással beszél.
Valami húsz-harminc embert csörgettem fel, most már csupa bosszúból és kíváncsiságból, de mindig csak a stereotip választ kaptam:
- Mással beszél.
- Kikkel beszélnek?
- Az éggel - felelte egy szelíd hang.
Kirohantam az éjszakába és csakugyan csodát láttam. A telefondrótok kibillentek vízszintes nyugalmukból s az ünnep vigalmában nyílegyenesen sisteregtek fel az égbe, egy vakító sugárkévében, mint a rakéták, egészen az Úr trónusáig.
Ha nem hiszik ezt el, emeljék fel karácsonyestén a telefonkagylót. Csodálatos bizsergést lehet benne hallani. A háromkirályok imája, a pásztorok éneke hallatszik benne, angyalok harmóniája és trombitája."
[Kosztolányi Dezső: Zengő telefon; 110. old. 2001-es kiadás]

Artemis Fowl - Tündérekkel életre-halálra (2001)

Szerző: Eoin Colfer (1965- )
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: hasonló okokból, mint a Percy Jackson esetében, ennek is akartam adni egy esélyt.
Tetszett-e: ha választani kéne Artemis és Percy közt, Artira szavazok. Ha a két író közül, akkor Eoinra. Jó volt, bár személy szerint idegenkedek a tündérvilág és a high-tech rendszerek összegyurmázásától.

"Hirtelen pisztolycső meredt az állának. Az egyik deszantosnak nagy nehezen sikerült felhúznia a fegyverét.
- Nem ugrálunk, nagyfiú! - zümmögte egy hang a sisak szűrője mögül. Elég komoly megjelenésű fegyver, teljes hosszában hűtőfolyadék bugyog benne. - Egy rossz mozdulat, és nem állok jót magamért!
Butler a szemét forgatta. Más faj, ugyanazok a macsó klisék. Adott egy taslit a tündérnek, aki abban a biztos tudatban veszítette el eszméletét, hogy fejére szakadt az égbolt.
- Erre a mozdulatra gondoltál?"
[147. old. 2001-es kiadás]

A vadon szava (1903)

Szerző: Jack London (1876-1916)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: tél. Meg régen, egyszer olvastam már és nem sokra emlékeztem belőle.
Tetszett-e: Buck és az ősök kötődése nagyon megfogott. Van ebben valami titokzatos, misztikus, amit az ember maga sem ért, nem tud szavakkal megmagyarázni, de érzi. Bizonyíték erre, hogy valami megmozdul benne is, vagy átszalad rajta a hideg, amikor erről olvas. Biztos vagyok benne, hogy ezek után picit mindenki másként tekint a kutyájára.

"S amikor a csendes, fagyos éjszakában egy csillagra emelte orrát, és hosszasan, farkas módjára vonított, porrá és hamuvá lett ősei emelték orrukat a csillagra, s Buck torkán át az ő hangjuk vonított elmúlt századok távolából. S hanglejtése az ő hanglejtésük volt, amellyel annak idején elsírták a bánatukat és azt, amit a némaság, a fagy és a sötétség jelentett a számukra.
Így csendült fel benne az ősi dal, mintegy igazolva, hogy bábjai vagyunk csupán az életnek..."
[38. old. 1956-os kiadás]

Születésnap (1962)

Szerző: Szabó Magda (1917-2007)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: gondoltam, az Álarcosbál sikere után megpróbálkozom még egy Magda-pöttyössel.
Tetszett-e: amikor annyi olyan könyvet keresgéltem, ami téllel kapcsolatos, nem számítottam rá, hogy végül pont ez lesz az idei karácsony hivatalos olvasmánya. :) A történet maga is nagyon tetszett, de főleg az írónő stílusa, a párhuzamos montázstechnika alkalmazása emeli fel igazán a művet. Remélem, mielőbb rálelek egy antikváriumban!

"Egyszer, ha már állása lesz, ha keres annyit, hogy a nagymamát tisztességgel el tudja tartani, mindent pótolhat, ami kislánykorában nem jutott. Jutka tudta, hogy az élet hosszú-hosszú folyamat, minden órája hozhat váratlan fordulatot, valami meglepetést, és hogy egyszerre kell tervezgetni és dolgozni, mert ha valamelyik kimarad a kettő közül, nem teljes az élet."
[144. old. 1962-es kiadás]

Jane Eyre (1847)

Szerző: Charlotte Brontë (1816-1855)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: klasszikus + egy barátnőm emlegette = kíváncsi lettem.
Tetszett-e: nagyon tetszett, nem is gondoltam volna! Izgalmas volt, néhol megvolt a borzongás, Rochester állandóan lázban tartott (nem tudtam helyre tenni), s amúgy pedig az egyik legszebb szerelmes történet, amit valaha olvastam. Azóta megnéztem (tudtommal) az összes létező adaptációt is, a tetszési sorrend a következő: 1) BBC. Rochester kicsit idegbeteg, de még itt állt a legközelebb ahhoz, akit elképzeltem az olvasás során; 2) Zefirelli. Korrekt; 3) 2011-es. Olyan volt, mintha két halrudat néztem volna szerelembe esni.

" - Nincs szomorúbb, mint rossz gyereket látni - kezdte -, különösen egy rossz kislányt. Tudod te, hová jutnak haláluk után a gonoszok?
- A pokolba jutnak - feleltem készségesen, ahogy tanultam.
– És mi a pokol? Meg tudnád nekem mondani, hogy mi a pokol?
– Egy nagy verem, ahol tűz ég.
– És szeretnél beleesni abba a verembe, és örökké ott égni?
– Nem szeretnék, uram.
– Mit kell tenned, hogy ezt elkerülhesd?
Egy pillanatig gondolkoztam, s mikor megszólaltam, helytelenül válaszoltam:
– Vigyáznom kell az egészségemre, nehogy meghaljak."
[Jane és Mr. Brocklehurst; 30. old. 1967-es kiadás]

Egy nagyon klassz borító a Momo valamelyik kiadásához

Momo (1972)

Szerző: Michael Ende (1929-1995)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: sokan szeretik, nekem is megér egy próbát.
Tetszett-e: igen. Nagyon eredeti, jól kivitelezett, bár picit vontatott. Ó, és persze tanulságos is, különösen a ma emberének!

"- Látod, Momo - mondta aztán úgy példaképpen -, ez így van: az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú: ennek sose ér a végére, gondolná.
Egy ideig hallgatagon maga elé nézett, majd folytatta:
- Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni.
Gondolkodott egy sort. Aztán tovább beszélt:
- Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő seprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre.
Megint megállt, töprengett, aztán hozzátette:
- Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. - Ismét hosszú szünet, majd a folytatás: - Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. - Bólintott magának, s azt mondta befejezésül: - Ez fontos."
[Utcaseprő Beppo; 36-7. old. 1986-os kiadás]

Nyomok a hóban (1950)

Szerző: Patricia M. St. John (1919-1993)
Kategória: gyerekirodalom
Honnan és miért: cipőt a cipőboltból! Télen téli könyvet!
Tetszett-e: picit tartottam tőle, mennyire akarja majd erőltetni a vallásos vonalat. Hát, valóban, néhol eléggé szájbarágós, de amúgy szép történet, és azt hiszem, valahol fel is nyitotta a szememet. Anikó és Laci révén én is meg tudtam fogalmazni a problémáimat, és velük együtt kaptam valamiféle útmutatást.
Egyébként vicces, mikor szobatársam meglátta, hogy ezt olvasom, mesélte, hogy a pünkösdieknél Patricia könyvei nagyon is ismertek. Azt is elmondta, mindegyik regényben van egy gyerek, aki vagy leesik valahonnan vagy megbénul és egyéb borzadályok történnek vele. Szóval azt hiszem, az a kategória, amikor egyet olvasol a szerzőtől, és olvastad az összes művét. XD

"- (...) Egyikünk sem tudja magától elhagyni gonosz gondolatait, minden igyekezetünk és erőlködésünk hiábavaló. De Anikó, ha te reggel lejössz és ezt a szobát bezárt ablakokkal, sötéten találod, azt mondod talán magadban: először kikergetem a sötétséget, azután kinyitom az ablakot és beengedem a napfényt?
- Nem, természetesen nem! - szólt közbe Anikó.
- És hogyan szabadulhatsz meg a sötétségtől?
- Egyszerűen kinyitom a zsalut és beárad a világosság.
- De mi történik a sötétséggel?
- Nem tudom. Egyszerűen eltűnik, ha a fény bejön.
- Látod, éppen így van ez, ha kéred az Úr Jézust, hogy jöjjön be - magyarázta a nagymama. És ha a szeretet beköltözik a szívedbe, akkor eltűnik belőle a gyűlölet, az önzés, a szeretetlenség, mint ahogy eltűnik a sötétség, ha beárad a fény. De a magad erejéből kiűzni épp olyan értelmetlen dolog lenne, mint a szobából a sötétséget kihajtani."
[A nagymama és Anikó; 101-2. old. 1991-es kiadás]