2011. december 9., péntek

Jane Eyre (1847)

Szerző: Charlotte Brontë (1816-1855)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: klasszikus + egy barátnőm emlegette = kíváncsi lettem.
Tetszett-e: nagyon tetszett, nem is gondoltam volna! Izgalmas volt, néhol megvolt a borzongás, Rochester állandóan lázban tartott (nem tudtam helyre tenni), s amúgy pedig az egyik legszebb szerelmes történet, amit valaha olvastam. Azóta megnéztem (tudtommal) az összes létező adaptációt is, a tetszési sorrend a következő: 1) BBC. Rochester kicsit idegbeteg, de még itt állt a legközelebb ahhoz, akit elképzeltem az olvasás során; 2) Zefirelli. Korrekt; 3) 2011-es. Olyan volt, mintha két halrudat néztem volna szerelembe esni.


" - Nincs szomorúbb, mint rossz gyereket látni - kezdte -, különösen egy rossz kislányt. Tudod te, hová jutnak haláluk után a gonoszok?
- A pokolba jutnak - feleltem készségesen, ahogy tanultam.
– És mi a pokol? Meg tudnád nekem mondani, hogy mi a pokol?
– Egy nagy verem, ahol tűz ég.
– És szeretnél beleesni abba a verembe, és örökké ott égni?
– Nem szeretnék, uram.
– Mit kell tenned, hogy ezt elkerülhesd?
Egy pillanatig gondolkoztam, s mikor megszólaltam, helytelenül válaszoltam:
– Vigyáznom kell az egészségemre, nehogy meghaljak."
[Jane és Mr. Brocklehurst; 30. old. 1967-es kiadás]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése