Anne otthonra talál (1908)

Szerző: Lucy Maud Montgomery (1874-1942)

Kategória: ifjúsági

Történet: Anne-t, a megpróbáltatásai ellenére hihetetlen cserfességgel és fantáziával megáldott kis árvát örökbefogadják az avonlea-i Cluthbert testvérek; jelen kötet a lányka elemi- és középiskolás éveit beszéli el.

Honnan és miért: ismét egy olyan regény, melynek a nem-olvasása szegényebbé tette a gyerekkoromat - ennek biztos tudatában terveztem lassan egy éve, hogy pótolni fogom ezt a hiányosságot.

Tetszett-e: Sajnos jóval tovább tartott a könyv olvasása, mint szerettem / megérdemelte volna, de az elmúlt egy hónapban hol időm, hol kedvem nem volt, csak tunyulni. Két "aprósággal" akadt pusztán bajom: az utolsó tanéveket érdemtelenül és gyorsabban szeltük át, mint az aranycikesz a Roxfort-pályát, pedig jó lett volna többet megtudni Anne új barátairól stb. A másik rákfeném, hogy minden nehézség és áldás túlságosan is forgatókönyvszerűen érkezik - biztos van arra valami jó szó, hogy mire gondolok, de amíg ez nem jön a számra, lapozzunk, mert csak túlságosan belezavarodnék a mondandómba.

Ami nagyon nagy pozitívum: Anne számomra egy hatalmas inspiráció-bomba! Nagyon tetszetős és szórakoztató személyiség, és tudom, furán hangzik egy irodalmi hős esetében, de ha nem lenne, ki kéne találni...! Az ember figyelmét óhatatlanul ráirányítja a saját környezetére és valóságára, ráadásul ártatlan becsvágya is ösztönző lehet, rám (és lehet, tanulmányaimra is) biztos hatással lett volna, ha mondjuk még a középiskolában találkozom a könyvvel. Épp ezért iskolai olvasmányként is tökéletesen megállná a helyét (nyilván nem annyira a fiúk körében).

"Amióta hazajött az akadémiáról, szűkebb lett körülötte a világ. De tudta: ha keskenyebb is az ösvény, amelyen most lépked majd, a csendes boldogság virágai szegélyezik. Becsületes munka, méltó célok és rokon lelkek barátsága lesz a jutalma. Senki és semmi nem foszthatja meg a képzelet és az álomvilág előjogától! És ki tudja, mit hoz a következő kanyar!

- Isten az égben, boldogság idelent - suttogta halkan."

[Anne; 330. old. 2005-ös kiadás]

"Csöndes csodák."

A tervezettnél hosszabbra nyúlt hiátust ismét egy rendhagyó bejegyzéssel szakítom meg (hamarosan újra jönnek az idézetek, azaz legalábbis egy biztos, ígérem!), bár csöppet sem lesz idegen témájában az eddigiektől.

A végtelenül cuki molyos widgetnek köszönhetően látható, hogy mostanság Anne Shirley kalandjaival fűszerezem az "unalmas" hétköznapokat. Tegnap pedig éppen úgy esett, hogy Anne Shirley - kicsit idősebb, de annál valóságosabb - alteregójával találkozhattam: a hasonlóság alapját azonban nemcsak a vörös fürtök, de az egyértelműen pozitív életszemlélet és az élet apró, egyszerű csodáinak a szeretete, tisztelete képezte. S hogy ki is ez a rejtélyes illető? Schäffer Erzsébet, a Nők lapja Pulitzer-emlékdíjas újságírónője.

Most már sajnos ritkábban, de egy időben viszonylag rendszeresen forgattam a Nők lapját a kezeimben, és egy idő után feltűnt, itt ez a hölgy, aki a cikkeiben mindig fantasztikus megfigyelőképességről, szerethető és bájosan humoros stílusról tesz tanúbizonyságot. Emlékszem, tényleg nem olvastam tőle sokat, de a neve hamar egyfajta garancia lett a számomra, így amikor a barátnőmnek kerestem szülinapi ajándékot, és a könyvesboltban megpillantottam Schäffer egyik könyvét, egyszeriben már egyáltalán nem okozott fejtörést, hogy mivel lepjem meg kedves barátosném.

Ugyanilyen egyértelmű döntés volt a részemről, amikor kiderült, hogy a Művelődési Házban az (újság)írónő lesz a vendég, s nagy meglepetésemre rajtam kívül még legalább 80-an, de talán nem túlzok nagyot, ha azt mondom, 100-an vélekedtek hasonlóan és ragadták meg a lehetőséget, hogy élőben hallhassanak néhány anekdotát.