Műfaj: szépirodalom
Honnan és miért: keresztanyám végtelen könyvtárából; klasszikus és még nem olvastam.
Tetszett-e: határozottan, pedig eleinte tartottam attól, hogy nem fog lekötni. Sőt, tovább megyek: ha korábban olvastam volna, erre szavazok a Nagy Könyvön, a.k.a. ezt jelölöm meg kedvencként a táborban, másik csoportba kerülök és talán ma nem az lennék, aki vagyok! (Haha, kis túlzással, mondjuk...)
"Regényét elolvasták, és csak egyetlen kifogás merült fel: hogy, sajnos, befejezetlen. Ezért akartam megmutatni a hősét. Kétezer éve ül itt a kősivatagban, és alszik, de teliholdkor, amint látja, álmatlanság gyötri. Nemcsak őt, hanem hűséges testőrét is, az ebet. Ha igaz, hogy a gyávaság a legrútabb bűn, ez a kutya nem vétkes benne. Az egyetlen, amitől félt a bátor állat, a zivatar. Hiába, aki szeret, annak osztoznia kell a szeretett lény sorsában."
[Woland; 477. old. 2005-ös kiadás]
