Dorian Gray arcképe (1890)

Szerző: Oscar Wilde (1854-1900)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: mindenki mondta, mennyire jó.
Tetszett-e: őszintén szólva nekem annyira nem. Az alapszitu jó és ötletes, de összességében...valamiért nem.

"Az életet nem az akarat, nem a szándék kormányozza. Az élet az idegszálak, idegrostok, lassan épült agysejtek kérdése, melyekben gondolatok rejtőzködnek, szenvedélyek álmodnak. Azt képzeled, hogy biztos vagy, azt gondolod, hogy erős vagy. De egy véletlen színárnyalat a szobában vagy a reggeli égen, egy sajátos illat, mely hajdanta kedves volt neked, az édes emlékeket sodor magával, egy sor az elfeledett költeményből, mely átvillan agyadon, egy dallam a zeneműből, melyet már régen nem játszol - igen, Dorian, ilyen dolgokon múlik az életünk. Browning ír erről valahol; de tulajdon érzékeink is tanúságot tesznek erről. Vannak pillanatok, amikor a fehér orgona illata egyszerre átvillan rajtam, és én újra átélem életem legfurcsább hónapját."
[Lord Henry Wotton; 216. old. 2010-es kiadás]

Szavak nélkül (2000)

Szerző: E. L. Konigsburg (1930- )
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: napjainkban játszódó ifjúságira fájt a fogam.
Tetszett-e: végül is sejteni lehetett, mi történt azon a végzetes napon, no de míg eljutunk a vallomásig, akadt pár jó momentum.

"Mialatt ment a lejátszás, mulatságos dolgot figyeltem meg: a felnőttek mereven bámulták a kazettát. Ezt máskor is észrevettem: ha lehetőségük nyílik rá, az emberek hajlamosak tekintetüket valamilyen mozgó tárgyra szegezni - legyen az akár egy apró magnókazetta. Én - a többiekkel ellentétben - Branwell arcát fürkésztem. Kezdetben mozdulatlanul ült, a szeme sem rebbent; két kezét összekulcsolva maga előtt, az asztalon pihentette. Amikor a kazetta ahhoz a részhez ért, hogy a diszpécser közli, kapcsolja a mentőket, Branwell szeme összeszűkült, és egyik kezét ökölbe szorítva a szája elé kapta.
Senki sem figyelt rám, mintha ott sem lettem volna. Ami tulajdonképpen előnyösnek bizonyult. Lehetővé tette számomra, hogy csendben maradjak, és nyitva tartsam a fülem. Nem csupán nyitva, hanem finomra hangolva. És nyitva tartottam a szememet is. Azt az energiát, amelyet általában arra fordítok, hogy kiagyaljam, mit fogok mondani, most arra használtam, hogy éberen figyeljek: hegyezzem a fülem és élesítsem a szemem."
[Connor; 56-7. old. 2005-ös kiadás]

Piszkos Fred, a kapitány (1940)

Szerző: Rejtő Jenő (1905-1943)
Kategória: szórakoztató irodalom
Honnan és miért: ezt a gyönyörűséget kértem és kaptam húsvétra.
Tetszett-e: korábban már olvastam, most megerősítettem az élményt. Jó volt, bár Jimmy levelei elég fárasztóak - nemcsak a poén, hanem a dekódolás tekintetében is. :)

"Eszt a naplót aszért kesztem írni, mert egy különös felvilágosítás követkesztében Őfelsége amikor búcsúsztam többrendbeli figyelmeztetésre hívta fel a következőkben. Ez akkor volt, amikor átattam ennek aszt a címeres szarvasbőr táskát, amit Piszkos Fred ellopott Fernantesztől. Esz az Ekmont is olyan szigorú, mint asz volt.
De én elbántam vele éspedig így. Ámbár:
Kihallgatódzásra jött, amikor négy napja már a fölegvárban minden ajtala le volt zárva osztálylakomnak. A legutóbbi nép közé vegyülés miatt.
Akkor jött a Hidalgó ez a Gombperec. És mondá. Zöld papagály ruhában volt aranyos dísszel:
- Itt van a fogadó idő. Kíván valamit, Felség?
Mondom: Igen, kívánnék valamit.
- Mitpedig felség?
- Vegyen egy parókát, mer káprázik a szemem a kopaszságtól, ha csillog a lámpáknál.
- Parancsára - mondá. - Felséged előírhatja, hogy milyen parókát vegyek.
- Mondom: zöldet, mer az megy a ruhájához.
Azt mondá erre, hogy akkor őtet majd kinevetik. Megnyugtatám, hogy az így is megtörténik, tehát nem kockáztat semmit.
Erre bejelenté Egmontot, aki jött. Ketten beszélgettünk kétszemközt Ekmonttal, mert Gombperec ki vitte az övét."
[Őfelsége, 1-ső Fülig Jimmy naplójából; 115. old. 2009-es kiadás]

A vihar (1610-1611)

Szerző: William Shakespeare (1564-1616)
Kategória: dráma
Honnan és miért: Lándzsarázótól (Office 95, megvan?) valahogy, valamiért nagyon keveset olvastam, ezt pótolom most.
Tetszett-e: igen, nagyon!

Íris: Dús Ceres asszony, hagyd el földedet,
Hol búza, rozs, zab, árpa integet;
S a zöld hegyoldalt, süppeteg mezőt,
Melynek füvén a juh kövérre nőtt;
S a gólyahíres parti tájat is,
Mit gyönggyel hímez nedves április -
Hol nimfák fonják szűz füzérüket,
És bús szerelmest rejt a fűz-liget...
Hagyd el lugassá nőtt bor-ágadat,
S a tenger-öblöt, hol az áradat
Fehérre mossa szellős szirtedet -
Szólít a Mennyek Asszonya, kinek
Szivárványos heroldja én vagyok;
Teremj itt, hol e gyepszőnyeg ragyog,
S ülj véle tort! Páváit hajtva száll.
Jöjj, Kincses Ceres, vígság napja vár!

Jön Ceres

Ceres: Köszöntlek, Íris, száz-színű követ,
Ki híven szólsz a nagy Juno helyett;
Ki sáfrány szárnyaidról hullatod
Virágaimra mézes harmatod -
Míg kéklő íved koronát borít
A cserjéstől a sík lapályokig -
szólj, büszke földem drágamívű éke:
Mért hív Juno e zsenge fűvü rétre?

Íris: Igaz szívek kötnek ma itt frigyet:
Áldásod add s ajándékod vigyed
Az ifjú párnak!
[Ariel és a tündérek; 534. old. 2008-as kiadás]

Kép: Mucha: Nyár

A gólyakalifa (1913)

Szerző: Babits Mihály (1883-1941)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: egyszer emiatt kaptam hármast egy vizsgámon. Kíváncsi lettem, miért.
Tetszett-e: nem is gondoltam volna, hogy Babits ilyesmit is tud, fantasztikus az ötlet! És most már sajnálom, hogy nem olvastam korábban.

"Ez a gondolat új és még sokkal misztikusabb képzeletekre bírt. Fantasztikus teóriákat alkottam magamnak. Amint nekem második énem a díjnok, ki tudja, Kincsesnek nem éppen úgy második énje-e a mester, és a többi valamennyi álombeli alak másoknak és másoknak? Csak talán ők most nem tudnak róla... Ki tudja, nem él-e valamennyiünknek, minden földi embernek egy ilyen másodpéldánya, egy sötét árnyképe, álmaiban tudata alatt, és valahol messze testileg is, igen, testileg, egy messze világban, egy más csillagon? Ki tudja, nincs-e egy ily másvilág valahol az űrben, sötét pendantja, szomorú karikatúrája ennek a vén Földnek?"
[Tábory Elemér; 75. old. 1995-ös kiadás]

Kétévi vakáció (1888)

Szerző: Jules Verne (1828-1905)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: becsületbeli ügy - ha már A tizenöt éves kapitánnyal nem jutottam dűlőre, ezt mindenképp el akartam olvasni. Tipikusan olyan könyv, aminek a címét ismertem, de fogalmam sem volt róla miről szól.
Tetszett-e: nem volt rossz, bár helyenként bitang pusztulatosan unalmas. No meg elég hihetetlen, ahogy a vihar fokán a tizenegy-két éves fiúk olyan derekasan és higgadtan helyt állnak, hogy azt bármelyik felnőtt megirigyelné (viszont pedagógiatörténet szempontjából tanulságos, hogy milyen kép élt Verne és társai fejében a gyerekekről). Kedvenc részem, amikor Briant a sárkány-hőlégballon hibriddel kémkedni indul. :)

"A barométer jóslata bevált. Még naplemente előtt az utolsó felhők is elvonultak nyugat felé. A látóhatár nyugaton, a tenger felé széles körben kitisztult. Az égbolton ott ragyogtak a déli félteke szebbnél szebb csillagképei és köztük az Antarktisz fölött tündöklő Dél Keresztje.
Gordon és társai szívszorongva gondoltak a másnapi búcsúra. Mi minden történhetik az expedíció alatt, melynek során annyi veszély leselkedik a fiúkra! És miközben tekintetüket az égre emelték, gondolataik szüleikhez, rokonaikhoz, hazájukhoz szállt. Talán soha többé nem látják viszont!
És akkor a kisfiúk letérdepeltek a Dél Keresztje előtt, mintha az egy kápolna keresztje lett volna. A fenséges csillagkép azt sugallta nekik, hogy az égi csodák mindenható alkotójához fohászkodjanak, benne bizakodjanak."
[75. old. 1981-es kiadás]