Szerző: Karl Bruckner (1906-1982)
Kategória: ifjúsági
Történet: A hirosimai bombázást megelőző pár naptól egészen a szörnyűség utáni 10 évig követhetjük figyelemmel a Szaszaki család életét.
Honnan és miért: Februári pesti utam alkalmával végig portyáztam a Múzeum körúti antikváriumokat, a vadászat során három csíkos zsákmánnyal lettem gazdagabb - közülük ez az egyik.
Vélemény: A regény első felével - míg az atombomba, a "tüzes villám" be nem csap, nagyon lassan haladtam az olvasással. Ez nem feltétlen a regény hibája, de azon túl, hogy nem voltam különösebben olvasós kedvemben, nem könnyítette a helyzetet az sem, hogy eleinte olyan sok szálon fut egyszerre a cselekmény. Így relatíve sok időbe telt, mire le tudtam horgonyozni Szadakoéknál. A '45 utáni időszak viszont nagyon megkapó, gördülékeny, a befejezés pedig egyenesen elementáris. Döbbenten olvastam a regény utolsó lapján, hogy Szaszaki Szadako valóban élt, sőt, emlékművet is avattak neki a hirosimai Béke-parkban, nem is akármilyet (itt meg lehet lesni).
"A reggeli vizit véget ért. Owens és Ikeda kilépett a betegszobából. A folyosón Owens doktor megragadta Ikeda karját.
- Ez a kislány az elmúlt nyolc napon szinte szakadatlanul gyártotta a papírdarvakat. Ez nagy erőfeszítés neki. Azt hiszem, már vagy háromszáz ilyen daru függ az ágya felett,
- Pontosan négyszáztizennyolc - helyesbített Ikeda doktor. - Ma megszámoltam. Tíz nap múlva Szadako elkészül az ezredik madárral. És akkor meggyógyul.
Owens kérdő tekintettel méregette kollégáját.
- Komolyan gondolja? Ez az ön honfitársainak babonás hite. Semmi egyéb.
- Ön ezt babonának nevezi. Én meg azt mondom, hogy ez az ember hite önmaga erejében."
[241. old. 1967-es kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése