Egy különc srác feljegyzései (2012)

 

"- Nem szeretem, ha belém esnek. Azt akarom, hogy az igazi énemet szeressék.

- Tudom, ki vagy Sam.

- ...

- É-.. én tudom, hogy csendes vagyok. És hogy többet kéne beszélnem. Ha tudnád, hogy miféle dolgok járnak a fejemben, akkor megértenéd. Nagyon hasonlóak vagyunk. Mert mindketten ugyanazon mentünk keresztül. És nem vagy kicsi. Gyönyörű vagy."

[Charlie és Sam]

A Szent Johanna Gimi - Együtt (2010)

Szerző: Leiner Laura (1985- )

Kategória: ifjúsági

Történet: Reni és a 9/b életét követhetjük nyomon a második, tavaszi félévben farsangi bállal, Valentin-héttel, novellaversennyel, Facebookkal és novellaversennyel nyakon öntve.

Honnan és miért: Mindenképp akartam még egy esélyt adni a sorozatnak, meg gondoltam, ha már szemeszterekre van bontva a történet, legyen meg legalább az első tanév egészében.

Tetszett-e: Olálá. Nem tudom, mi történt az első és a második kötet közt, de most olyan szinten rákattantam a Szent Johannára, hogy alig várom a holnapot, amikor elmegyek majd a könyvtárba kikölcsönözni a harmadik részt. Azt hiszem, ez a sorozat lesz /lett a guilty pleasure-öm. 

A negatívumok továbbra is megvannak (ld. előző bejegyzés), ugyanakkor most már nagyon magával ragad és inspirál Reni könyvmániája és ízlése - azt vettem észre a minap, hogy én is The Beatlest hallgatok, meg akarom nézni az Állj mellém c. filmet és világgá akarom kürtölni, hogy igenis: nekem is megvan a magam sajátos stílusa és nem szégyellem.

 Ráadásul nagyon tudok azonosulni ennek a kötetnek a Renijével. Nem tudom, hogy alakul a Cortezzel való kapcsolata, de jelen fázisában kísértetiesen emlékeztet az én helyzetemre. Így olyan idézetet választottam, ami igaz az elmúlt hónapokra (ami mondjuk kicsit gáz, mert én 11 évvel idősebb vagyok), és remélem, löketet ad arra, hogy bátrabban legyek önmagam és képes legyek tovább lépni, nem pedig várni a csodára ott, ahol nincs.

"...ami a legjobb az egészben, hogy beláttam, igaza van. Eredetileg úgy terveztem, hogy meghúzom magam és némán, a háttérből figyelem Cortezt, hátha egyszer csak észrevesz, és a házikon és irodalombeadandókon túl meglátja, hogy létezem! Igen, ez volt az elképzelésem. Csak mégis, ma valahogy felnyílt a szemem (örök hála érte Kingának), és rájöttem, hogy ha Cortez és Edina járnak, akkor az az ő dolguk. Oké, baromira fáj, meg minden, de az élet megy tovább. Nyakamon az év vége, és így, hogy Kinga a fejébe vette, hogy elérünk valamit  a pályázaton, már nekem is megjött a kedvem hozzá! Strébernek és nyominak látnak a többiek? Lehet. De akkor legyek igazi stréber és igazi nyomi. Érjek is el vele valamit!"
[Reni; 300. old. 2010-es kiadás]

A Szent Johanna Gimi - Kezdet (2010)

Szerző: Leiner Laura (1985- )

Kategória: ifjúsági

Történet: Rentai Reni a francia tagozatos Szent Johannában kezdi meg életének gimis fejezetét. Naplóbejegyzései révén az ő és osztálytársai mindennapjairól tudhatunk meg részleteket.

Honnan és miért: A munkahelyemen futótűzként söpört végig - na jó, igazából ez három embert érint, bele értve magamat is (s én lennék az a bizonyos harmadik).

Tetszett-e: Hulala. Fura. Nem akarok lexikonszócikket írni. 60-40% a tetszési-nem tetszési index, egyszer majd, ha nem miniatűr gombokat kell nyomogatnom, leírom részletesen, hogy miért.  Addig a rövid verzió:
ez nem a való életről szól, ahogy állítja a hátsó borító, ami engem tán a leginkább bosszant (és nem a kielégületlen elvárás beszél belőlem, mert olyan nem volt a könyvvel szemben, max. előítélet). 
Plusz ez nem is igazi napló, inkább jegyzőkönyve annak, mi történt a suliban.
Hiányolom a sziporkázó humort (ami néha-néha megcsillan, tehát van! - "Rémesen indult a nap. Na, jó. Először is, az arcomra kent csodakrém miatt, amit éjszakára felkentem, reggel úgy ébredtem, hogy beleragadt az arcom a párnába."), a leírásokat, mélyebb jellemzéseket, amik túlmutatnak azon, hogy Cortezen épp milyen menő ruha van, és az iskolán kívüli miliőt, történéseket.
De. Mivel csípem Reni szüleit, Arnoldot és Kingát, meg amúgy érdekel, hogy alakulnak a kapcsolatok az osztályban, és úgy általában a Johannában, s különben is jópofák az utalások, azt hiszem, elolvasom a folytatást. Az viszont tuti, a pöttyös könyveimet és azoknak a hangulatát - s nevezzetek nyugodtan ósdinak - nem érheti utol.
Egyébként ez most nagyképűen fog hangzani, de pont ma találtam meg takarítás közben a "Békát" (Barátság könyv), amit két barátnőmmel hoztunk össze még a gimiben. Ha szépen-jól átfogalmaznám, megszerkeszteném, valami ehhez hasonlót biztos én is tudnék szülni.

"- Oké, akkor szerintem kezdjük. Pontosan hol akadtál el? - nyitottam ki a könyvem.
- Itt - vette ki a kezemből, és az első oldalra mutatott.
- Elolvastál valamit a kötelezőkből?
- Nem.
- És el fogsz?
- Nem.
Legalább őszinte.
- Jó. Oké - szedtem össze a gondolataimat. - Akkor olvasd el ezt a szonettet, és utána elemezzük.
- Jó.
Türelmesen vártam, hogy elolvassa, közben a néma csendben zavaróan ketyegő óra hangját hallgattam, és azon tanakodtam, vajon ebben a síri csendben hallatszik-e a gyomrom korgása.
Apu kétszer benézett, hogy ellenőrizze, mit csinálunk, anyu pedig folyamatosan behozott valamit, vagy inni, vagy enni.
- Elolvastad? - vettem el a könyvet Corteztől egy idő után, amikor úgy ítéltem meg, hogy vagy nem tud olvasni, vagy nyitott szemmel elaludt."
[Reni és Cortez; 145. old. 2010-es kiadás]