Mi a csuda? (2007)

Szerző: Robert Fulghum (1937- )
Kategória: elbeszélések, novellák (at least bookline szerint...szerintem még mindig mókás esszék)
Honnan és miért: az első kötetem Rob bácsitól, amit azután szereztem be, hogy az Alexandrában ott voltam a 70. születésnapjára szervezett beszélgetésen. Nagyon szimpatikus volt ez az életigenlés, úgyhogy be is újítottam ezt a könyvét.
Tetszett-e: immár másodszor forgatom, első alkalommal elkeveredtem valahol félúton, de most befejeztem és nagyon tetszett. Ugyanaz egyébként a véleményem, mint a másik kötet esetében. Gyanítom, depis időszakokban nagyon jó lesz majd olvasni.

"A feladatom az elkövetkező két napra: átmásolni a noteszemet - rendet rakni a nevek és mindenféle telefonszámok között. Már tavaly is fel akartam számolni ezt a káoszt. És tavalyelőtt is. Nincs mobilom, Blackberrym, a számítógépet csak egy dologra használom: gépelek rajta, úgyhogy ez van: kis fekete könyvecske, benne nehezen megfejthető ceruzafirkák, a lapok között fecnik és névjegyek, az egész inkább egy kövér papírszendvics, mint névjegyzék. Már egy befőttesgumi sem tudná lelapítani. [...]
Soha ki nem dobnám ezeket a salátává vált könyvecskéket. Ezt az elhatározásomat egy barátom ihlette, aki úgy tekint ezekre a kis fekete könyvekre, mint személyes történelmére. Nyolc van meg neki, az első még az egyetemi időkből. Olykor-olykor végigolvassa őket. Azt mondja, több oldalnyit teszek ki a könyveiben, amilyen vándormadár-életet élek.
Tényleg: vajon hány más helyen lehet a nevem feljegyezve - meg az ilyen-olyan számaim?
Lesznek-e olyanok, akik idén könyvecskéik és fájljaik átnézésekor a nevemhez érnek, és kihúzzák, mert már nem szerepelek életük darabjában: 'Mindegy, felejthető...'
És mi a helyzet azokkal a nevekkel, amelyek soha nem jelentek meg a feljegyzéseimben? Lemaradtam róla, hogy megismerkedjek a viselőikkel, mert nem mentem el egy bizonyos vacsorára, mert egy sarokra laktam tőlük és nem a szomszédban, mert nem mentem el a szülői értekezletre vagy mert az utolsó pillanatban megváltoztattam a repülő- vagy vonatjegyfoglalásomat, és így tovább, sorolhatnám a végtelenségig.
A barátaim, akik azok lehettek volna, de mégse lettek.
Némelyikük hiányzik.
Vajon én is nekik?"
[A maradó nevek; 180-81. old. 2007-es kiadás]

Mikulás

Ha netán kétkednétek a Mikulás létezésében, legyen eszetekben: akit szeretnek, az van!"
[Zeke László]

Az egyetlen szerep (1957)

Szerző: Lev Kasszil (1905-1970)
Kategória: ifjúsági irodalom / pöttyös
Honnan és miért: hosszú és komor félév volt ez a kötelezők szempontjából. Szükségem volt valami könnyedebbre, vidámabbra.
Tetszett-e:új olvasási időszámításom első pöttyös könyve. Nagyon élveztem, főleg a lent idézett csillagos részt. Az eredeti cím (The Great Opposition) van olyan jó, mint a magyar, hirtelen nem is tudom, melyik passzol jobban a könyvhöz. Mindkettő találó.

"Kis ideig hallgatott, majd hirtelen az égre emelte tekintetét, és keresés nélkül, mindjárt rámutatott ujjával egy alacsonyan álló, vörös csillagra.
- Itt van például a Mars bolygó - mondta. - Látjátok?
Valamennyien Raszscsepej köré sereglettünk, s keze alól a csillagot kémleltük, amelyre mutatott.
- Bizonyára hallottátok, hogy a Mars csak tizenöt évenként egyszer kerül a Föld közelébe, hogy megnézze az embereket, és megmutassa önmagát. Ezt nagy oppozíciónak, szembenállásnak hívják (Szima tudja ezt!)... Ilyenkor a csillagászok, a sikert kergetve, a Marsra szegezik távcsöveiket. Ekkor nem szabad henyélni! És egy ízben, nagy oppozíció idején, egy sikeres csillagász valamilyen fényjeleket észlelt a Marson. Roppant hűhó támadt - azt a ragyogóját! Megállapították, hogy a Mars lakói tűzzel jeleznek nekünk. Nos, hamarosan kiderült, hogy ezek mindössze a Nap visszfényei voltak a Mars felhőin. A nagy riadalom csalódással végződött... Azután, mint tudjátok, Schiaparelli észrevette a maga csatornáit a Marson. Ez az ezernyolcszázhetvenhetes nagy oppozíció idején történt. Az emberek bizonyosak voltak benne, hogy végre eljutottak az igazsághoz: ott a Marson értelmes lények élnek. Nem tréfadolog: egész csatornahálózat! Lowell csillagásznak még a csatornákban folyó víz sebességét is sikerült meghatároznia. Telt-múlt az idő, újabb oppozíció következett, és - puff! - kiderült, hogy nincs is semmiféle csatorna, az egész optikai csalódás volt.
- Csakugyan, van ott valaki? - kérdezte Kátya.
- Hé, van valaki a Marson? - kiáltotta hangosan az ég felé Raszscsepej, szócsővé formált tenyerén keresztül. Mindenki elnevette magát. - Nem válaszolnak - mondta Raszscsepej. - Pedig szörnyen szeretném, hogy ott is éljen valaki... Lám, a legközelebbi szembenállás igen hamar lesz, az idén, július 23-án. Talán felfedeznek valami újat..."
[175-6. old. 1961-es kiadás]

Az ellenállás melankóliája (1989)

Szerző: Krasznahorkai László (1954- )
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: kötelező.
Tetszett-e: pár rész nagyon megmaradt bennem, no meg a hangulata valami elképesztő. Mondjuk ezek a gyakran egész oldalakon átívelő mondatok nem egyszer próbára tettek - hát igen, nem az a könyv, amit a 7-es buszon zötykölődve, két állomás közt érdemes olvasni.

"'A részletek összeesküvése. A részleteké' - állapította meg minden különösebb indulat nélkül s magát mintegy elhatárolván saját ügyetlenségétől Eszter is, amikor életének eme sorsdöntő estéjén az elbarikádozás nehéz műveletének befejezéséhez közeledve már vagy huszadszor vert a kezére a kalapáccsal. [...]
'Az ívet kell uralni, amit a szerszám, a szög fejéig bejár...' - döntött rövid töprengés után, s míg visszakanyarodva az 'apróbb helyesbítés' gondolatához, sebesült bal kezének teljes erejével az ablakkerethez szorította a deszkát, jobbjával vakmerőn odacsapott. Ezúttal nem lett nagyobb baj a dologból, sőt még a szög is beljebb ment valamivel, arról az imént ésszerűnek tetsző ötletről azonban, hogy amúgy is el-elkalandozó figyelmét a hátralevőkben erre az úgy nevezett ívre koncentrálni valóban célravezető volna, úgy vélte, jobb, ha letesz. A kalapács ugyanis a kezében egyre bizonytalanabb, az újabb kísérletek eredménye pedig ettől csak még kiszámíthatatlanabb lett, így azután már a harmadik próbálkozásnál be kellett vallja, az, hogy egymás után háromszor is nem suhintott mellé, korántsem szellemi erőfeszítésének, hanem egyesegyedül a véletlen szerencsének köszönhető, vagy ahogy magában megfogalmazta, 'az ujjaim szisztematikus tönkreverésében most szünetet elrendelő kegyelemnek'..."
[Eszter György; 220-21. old. 1999-es kiadás]

Pygmalion (1912)

Szerző: G. B. Shaw (1856-1950)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: a sok sötét és nyomasztó olvasmány után akartam valami vidámabb sztorival kecsegtetőt, s különben is klasszikus, meg My Fair Lady ésatöbbi.
Tetszett-e: nem akarok spoilerezni, de Shaw elméletéről csak ennyit: oh shit! Klassz volt, tetszett nagyon, de mégis...ezer kartács és bomba!

A VIRÁGÁRUSLÁNY Törőnne inkább a maga dógáva, ahhelyett, hogy a szegén lányokat nyaggassa...
A NOTESZES Nyaggat-ja! Hagyja már abba ezt a förtelmes makogást, vagy keressen magának másik templomot.
A VIRÁGÁRUSLÁNY (bizonytalanul tiltakozva) Nekem éppúgy szabad itt maranni, mint magának.
A NOTESZES Olyan nőnek, aki ilyen elkeserítő, förtelmes hangokat képes kiadni a torkán, sehol a világon nem szabad megmaradnia... annak nincs joga élni. Jusson eszébe, hogy maga emberi lény, akinek lelke van, akinek megadatott az artikulált beszéd képessége! Jusson eszébe, hogy a maga nyelve Shakespeare nyelve, Milton nyelve, a biblia nyelve! Ne gőgicséljen itt, mint egy epebajos gerlice.
[Liza és Higgins; 11. old.1995-ös kiadás]

Sandman - Prelűdök & noktürnök (1988-1989)

Szerző: Neil Gaiman (1960- )
Kategória: képregény
Honnan és miért: a klubban, ahová járok, Gaiman és Sandman is kultusznak számítanak. Hogy ne maradjak ki, kölcsön kértem és kaptam az egyik tagtól.
Tetszett-e: kicsit horrorisztikus, de tetszett. Különösen az utolsó fejezetek egyike, a büfés.

Nem egyszerű képregényből idézetet választani..még nehezebben állja meg a helyét az a pár sor az eredeti környezetéből kiragadva, mint egy "sima" regény esetében. A Sandman viszont egyszerűen túl mély ahhoz, hogy idézet nélkül menjünk el mellette. A következő jelenet helyszíne a Pokol, szereplői pedig Sandman, vagyis Álom, vagyis Morpheusz és a tolvaj Choronzon, a Pokol nyolcadik bugyrának főhercege. A köztük lezajló párbeszéd nem egyszerű dialógus, hanem egy párbaj, melynek komoly tétje van.

"Choronzon: Nosss... Gondolom, ismered a szabályokat? Ha nyersz, visszaadom a sisakod. Ha veszítessz, a Pokol játékszere leszel, örökre. A mi kis rabszolgánk. Rendben, én lépek először. Szörnyfarkas vagyok, settenkedő, zsákmányra leső.
Álom: Én jövök. Vadász vagyok, lovon ülő, farkast leölő.
(Kiömlött ital, áporodott füst, olcsó szex, parfüm és penész szaga terjeng. Érzem a füvet a patáim alatt, a horpaszomat, a lábaim között. Minden valódi. Semmi sem az. Choronzon jön.)
Choronzon: Bögöly vagyok, lovat csípő, lovast levető.
Álom: (Sokféleképpen elveszítheted ezt az ősrégi játékot. Ideges vagy, tétovázol... Nem tudsz védekezni. Cserben hagy a képzeleted.)
Pók vagyok, legyet elemésztő, nyolclábú.
Choronzon: Kígyó vagyok, pókot elnyelő, méregfogú.
Álom: Bika vagyok, kígyót taposó, kemény patájú.
(Érzem, hogy a kígyó vonaglik a patáim alatt, roppan a gerince.)
Choronzon: Lépfene vagyok, gyilkos baktérium, életet kiirtó.
Álom: (Irányt váltott, de ez még belefér. Ősrégi trükk. Azt hiszem, megfejtettem Choronzon taktikáját. Tudom, hogyan fordíthatom ellene. Azt hiszem, nem támadok tovább.)
Egy világ vagyok, űrben lebegő, életet tápláló.
Choronzon: Nóva vagyok, felrobbanó...bolygót hamvasztó.
Álom: Az univerzum vagyok -- életet magához ölelő, mindent befogadó.
Choronzon: Az ellentét vagyok, ítéletnapi fenevad. Én vagyok a végső sötétség. Az univerzumok, az istenek, a világok...és minden vége. Sssz. Halljuk, mi leszel hát, Álmok ura?
Álom: A remény.
Choronzon: Ó. Én pedig...sssz. Én...én...én...nem tudom."
[119-21.old. 2009-es kiadás]

A lelkünk most is vágtat [Lovas himnusz] (2009)

Műfaj: rock
Előadó: Demjén Ferenc (1946- )
Honnan és miért: tesóval hallottuk a kocsiban és kivételesen mindkettőnknek tetszett. :)

 

A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!

Semmit sem értünk el gyorsan, bár volt ezer év,
Sokszor előre mentünk, de még többször hátrafelé.
Lassanként mégis itt vagyunk, s csak egy irányba hajthatunk,
Mert a kétfelé hajtott szekér sehova sem ér.

Nem kell, hogy száguldj, kell még a tegnap, hogy holnapot láss!
Nem baj, hogy álmodod, a csodaszarvas még előtted jár,
És ezernyi csodával vár!

A lelkünk addig vágtat míg hajtanak a vágyak,
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!

Egy táltos, ha vágtat, kinyitja mind tiszta szemét,
Orrában érzi a szabadság üzenetét.
Merről a szél fúj, arra megy, nem állja útját völgy, se hegy,
Nem állna meg semmiért, és haza is ér.

Nem kell, hogy száguldj, kell még a tegnap, hogy holnapot láss!
Nem baj, hogy álmodod, a csodaszarvas még előtted jár,
És ezernyi csodával vár!

A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak,
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!

A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak,
A lelkünk most is vágtat...

A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak,
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!

A lelkünk most is vágtat!

Glamoráma (1998)

Szerző: Bret Easton Ellis (1964- )
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: kötelező.
Tetszett-e: beteges. De komolyan. 600 oldalnyi tömény szex, drog és rock'n... konfetti.

"Palakon komor képpel nyel egyet, aztán belekezd: - Nos, Mr. Ward, amint azt maga is nagyon jól tudja, igen jól értenek a fényképek és videoszalagok manipulálásához. - Elhallgat, aztán újra kezdi. - Amit maga láthatott, az nyilván csak egy film volt. Különleges effektus. Csak egy filmrészlet, amit digitálisan módosítottak. Hogy miért mutatták meg magának, azt nem tudom. De még sohasem találkoztam Bobby Hughesszal...
- Bla bla bla - sikítom. - Micsoda baromság! Ne etessen, oké!? - Annyi adrenalin tombol bennem, hogy hevesen reszketek tőle.
- Mr. Ward, azt hiszem, ennek maga is az áldozata - teszi hozzá Palakon.
- Szóval azt akarja beadni nekem, hogy többé nem hihetünk semmiben, amit mutatnak nekünk? - kérdezem. - Hogy >minden< meg van változtatva? Hogy minden hazugság? És hogy ezt mindenki el fogja hinni?
- Igen, ez a tény - mondja Palakon.
- Akkor mi igaz? - kiáltom.
- Semmi, Victor - mondja Palakon. - Különböző igazságok vannak.
- Akkor mi történik velünk?
- Változunk - vonja meg a vállát. - Alkalmazkodunk.
- Mihez. A jobbhoz? A rosszabbhoz?
- Nem vagyok benne biztos, hogy ezek a fogalmak még használhatók.
- Miért nem? - üvöltöm. - Miért nem használhatók?
- Mert senkit sem izgat, hogy mi a "jobb". Sem az, hogy mi a "rosszabb" - mondja Palakon. - Senkit. Ma már minden más."
[565-66. old. 2000-es kiadás]

A szépség örök titka

Az alábbi mondatokat Audrey Hepburn mondta, amikor megkérdezték a szépség titkáról. Egyszerű mondataiban szó sincs kemikáliákról, önpusztító kúrákról, színekről, formákról, csak örök, emberi értékekről, amelyek követése nem kerül semmibe, mégis az eredmény megfizethetetlen.
"A vonzó ajkak érdekében mondj kedves szavakat! A kedves szemekért keresd a jót az emberekben! A karcsú alak érdekében oszd meg ételed az éhezőkkel! A lelki egyensúlyért sétálj azzal a tudattal, hogy soha nem vagy egyedül. A szép hajért, hagyd a gyermeknek, hogy ujjaival végigsimítsa naponta legalább egyszer. Emlékezz, ha segítő kézre van szükséged, végül megtalálod karjaidban. Ha idősebb leszel, felfedezed, hogy két kezed van, egy, hogy segíts magadon, egy, hogy segíts másokon.
A nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.
A nő szépsége nem az arcápolásból ered, hanem a nő igazi szépsége a lelkéből tükröződik. Az a törődés, amit szerető szívvel ad, és a szenvedély, amit mutat. A nő szépsége csak fokozódik az idő előrehaladtával."
[A ZH egy évekkel ezelőtti, talán nőnapi számából kivágott cikk]

Üvöltő szelek (1847)

Szerző: Emily Brontë (1818-1848)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: nagy cím, sokan odáig vannak érte, kell egy kis kikapcsolódás az őrült nők ketrece után.
Tetszett-e: pfff, őrült nők ketrecét emlegettem volna? Cseberből vederbe... alig akadt szereplő, akivel szimpatizálni tudtam volna (azonosulni meg pláne nem), és ez az erőszakos, durva szerelem, legyen akármilyen szenvedélyes is, nekem nem igazán...nem is tudom, mi.

"Olyasvalami ez, amit nem tudok megmagyarázni. De bizonyára te is sejted, mint mindenki, hogy van vagy kell még lennie valakinek rajtad kívül, akiben te is benne vagy még. Mivégre teremtettem volna, ha egész valómat magába foglalná az, amit itt látsz? Nagy fájdalmaim ez életben Heathcliff fájdalmai voltak; figyeltem és átéreztem őket, kezdettől fogva. Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa tovább élnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének. Linton iránti szerelmem olyan, mint a fa lombja: az idő, tudom jól, meg fogja változtatni, amint a tél is megváltoztatja a fákat. Heathcliff iránti szerelmem olyan, mint a sziklakéreg a föld alatt; kevés látható örömöt nyújt, de nem lehet mással helyettesíteni. Nelly, én Heathcliff vagyok! Mindig, mindig a lelkemben él; nem mint valami gyönyörűség, hisz tudom, magam sem vagyok az, hanem mint saját lényem. Így hát ne beszélj arról, hogy elválunk egymástól; ez lehetetlen…"
[Catherine Earnshaw;...]

Az üvegbura (1963)

Szerző: Sylvia Plath (1932 - 1963)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: ez is kötelező.
Tetszett-e: nyomasztó, mint minden lelkileg sérült ember története.Félelmetes, hogy szippantja be az embert és nem akarja ereszteni - tiszteletadás, de csak távolról. Nem való az ilyesmi nekem, akármilyen (jó) is.

"Aztán lementem a konyhába. Kinyitottam a csapot, és engedtem magamnak egy jó pohár vizet. Majd fogtam a vizet, meg a teli orvosságos fiolát, és lementem a pincébe.
Sápadt, víz alatti fény szivárgott be a résnyi pinceablakon. Az olajfűtőtest mögött körülbelül vállmagasságban sötét nyílás volt a falban, melyen át a terasz alá lehetett jutni. A teraszt később építették a házhoz, miután már a pincét kiásták, ott volt alatta ez a rejtett, lecementezetlen fenekű üreg.
Pár régről korhadó fahasáb zárta el a nyílást. Beljebb löktem valamivel a torlaszukat. Aztán az egyik fadarab lapos felületére állítottam a vizespoharat, meg az orvosságos fiolát, és felkapaszkodtam magam is.
Beletelt egy kis időbe, mire a nyíláson átveszkődtem, de hosszú kísérletezés után végre sikerült, és ott kuporogtam a sötétség tátott szájában, akár egy kobold.
Meztelen lábam alatt barátságos, de hideg tapintású volt a föld. Arra gondoltam, mikor láttak ezek a rétegek utoljára napfényt.
Aztán a rejtett nyílás elé taszigáltam a súlyos, porlepte fahasábokat. A sötétség testes volt, mint a bársony. Fogtam poharam-fiolám, és óvatosan, lehajtott fejjel, térden bekúsztam a leghátsó falig.
Pókhálók súrolták arcomat pillepuhán. Magam köré tekertem a fekete kabátot, mint saját édes árnyamat, aztán lecsavartam a fiola tetejét, és bekaptam a tablettákat, egy-egy korty vízzel közbe-közbe.
Először semmi nem történt, de ahogy lassan a fiola fenekére értem, szemem előtt piros meg kék fények kezdtek villódzni. Ujjaim közül kicsúszott az üveg, és végigdőltem a földön.
A csend visszahúzódott, felfedve a kagylókat, kavicsokat, életem parti üledékét, regényes roncsait.
Aztán a látomás újból felgyülemlett, leomlott rám, és egy elsöprő hullámmal álomba sodort."
[Esther; 158. o. 1977-es kiadás]

Petőfi, a kutyák és a farkasok (1847)

Szerző: Petőfi Sándor (1823-1849)
Kategória: vers
Honnan és miért: keresztanyám anekdotája nyomán kedvet kaptam elolvasni. :)

A kutyák dala

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyeztetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!

A farkasok dala

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kínoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

Kép: Collin Bogle: In harmony

Szent Péter esernyője (1895)

Szerző: Mikszáth Kálmán (1847-1910)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: azon kívül, hogy kötelező volt, és szerettem, nem sokra emlékeztem belőle. A végére kellett járnom a dolognak.
Tetszett-e: ó, nagyon is! :) Párszor még biztos előveszem majd.

Ön ott ül, madame, a kocsin, nem tud semmiről semmit, csak azt érzi, hogy éhes. A gondjaira bízott bakfis leugrik a kocsiról, elszalad, a nyakába ugrik egy hosszú kabátos egyéniségnek, és beszélnek ott valamit a fa alatt, élénk gesztusokkal, villogó szemekkel. A kis bakfis jön aztán vissza, vígan szökellve,mint egy bárány, nekipirulva, mint egy rózsa, karonfogva a fiatalemberrel, aki tegnap a fülönfüggőjét megtalálta. Mindez oly váratlan és csodálatos. Míg a kocsi eltört tengelyét alátámasztják, felszerszámozzák és újra befogják a lovakat, addig a hosszú kabátos férfi, aki a bakfis testvére, megsúgja bizalmasan: "Az ön növendéke menyasszony lett." "Szent isten, mikor, hol?", "Hát most a fa alatt."
[197. old. 1964-es kiadás]

Kép: Claude Monet: Nő esernyővel

A fegyelmezett ember...

A fegyelmezett ember rendszerető, alkalmazkodó, és törvénytisztelő. Folyamatosan művelődik. Rendszeresen olvas: könyveket, napilapokat, tudományos és ismeretterjesztő olvasmányokat. Naprakészen tájékozódik a körülöttünk és a világban folyó eseményekről! (A tanulás és folytonos ismeretszerzés világítja meg az ember előtt, hogy mennyi mindent nem ismer, és nem tud még.) Tiszteletben tartja mások vallási, etnikai és politikai hovatartozását. Beszédstílusa visszafogott, nem hangoskodik. Nem erőszakos, mások meggyőzésére alátámasztható érveket használ. Nem tolakodó. Nem kényszeríti másokra akaratát és ízlését. Nem dicsekszik. Barátságos, van véleménye, melyet ki is mond. Ha nincs igaza, elismeri, s tud elnézést is kérni. Nem tesz célzásokat, nem gesztikulálgat arckifejezéseivel és szája huzogatásával. Nemtetszését mások megbántása nélkül, udvariasan közli. Nem hazudik, nem csal, példamutató. A határidőket pontosan betartja. Nem ígér olyat, melyet nem tud teljesíteni. Kerüli a konfliktushelyzeteket.

Kép: Krissi: Harmony

Színek és évek (1912)

Szerző: Kaffka Margit (1880-1918)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: kötelező ebben a félévben.
Tetszett-e: hát, főként az eleje, ami még Magda fiatalkoráról szól.

"Nem hallgattam rájuk, pezsgőbe mártottam a nyelvem, és belenéztem a Bankó prímás rám ragyogó, lassú tüzű szemébe. Szép szál cigánylegény volt, és nekem játszott, lehajtott fejjel, egy mosolyért is hálás, leszámolt alázattal. Lassan, meghatottan jött közelebb felém, szordinót tett, s régi nehéz tárogatós hallgatóba kezdett. Mindenki elcsendesülten és megfogottan nézett maga elé, messzi nemzetségek régi, fojtott bánata lebegett a korhelyes asztal fölött; [...]
Fölényes volt itt ebben a percben, egyetlen színjózan szinte a pezsgős urak között, hódoló művészetével és féken tartott indulatával; átfutó, kellemes forrósággal éreztem meg benne a férfit. "Bravó!" mondtam nagyon halkan, bólintottam, és alig észrevehetően összevertem a tenyerem; mélyen meghajolt leeresztett vonóval, és hátrább vonult, míg a kontrás körüljárt a tányérral. Nagyobb pénzdarabok hulltak, és akaratlan Vodicska felé figyeltem; igen, jól van - tízest tett ő is! Megindulás nélkül, mámortalanul, és nyugodtan nézett vissza rám meleg, okos szemével."
[Magda; 42-3. old. 2007-es kiadás]

Kép: Norman Rockwell: Flowers in tender bloom

Családom és egyéb állatfajták (1956)

Szerző: Gerald Durell (1925-1995)
Kategória: szórakoztató irodalom
Honnan és miért: amikor először olvastam, nagyon hamar feladtam. Aztán évek múltán (azaz most) úgy gondoltam, megér még egy próbát.
Tetszett-e: megért még egy próbát. :) A tücskös-bogaras-pókos miegymás részeket próbáltam ugyan nem magam elé képzelni, ezeket leszámítva klassz volt.

"- Azt mondják - kezdte -, azt mondják, hogy ha az ember megöregszik, mint én, lelassul a teste. Én ezt nem hiszem. Szerintem ez tévedés. Van egy elméletem, hogy nem mi lassulunk le, hanem az élet lassul le körülöttünk. Érti? Minden úgy elbágyad, és annyival többet lehet észrevenni, ha a dolgok lassan mozognak. Mi mindent lát az ember! Micsoda különleges dolgok történnek az ember körül, amiket azelőtt nem is sejtett. Igazán élvezetes kaland, nagyon élvezetes!
Elégedetten sóhajtott, és körülnézett a szobában.
- Vegyük például a virágokat - mondta, és a szobát megtöltő virágokra mutatott. - Hallotta már a virágokat beszélni?"
[Mrs. Kralefsky; 247. old., 2007-es kiadás]

Kép: Sheri Doty: Old woman reading a book

Joan of Arcadia (2003-2005)

Műfaj: dráma

"Ha a legrosszabb embernek hiszed magad, az ugyanaz, mintha a legjobbnak hinnéd. Olyan helyre teszed magad a világban, amit nem érdemelsz meg."
[2. évad, 15. rész]

Hamlet (XVI. század legelején)

Szerző: W. Shakespeare (1564-1616) 
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: régen olvastam, és ciki, nem ciki, nem igazán emlékeztem már rá.
Tetszett-e: különösebb elvárásaim nem voltak, így csalódást sem okozott.

 "Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni - elszunnyadni - semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni - elszunnyadni - alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent."
[Hamlet; 3. felvonás, 1. szín]

A vándorló palota (1986)

Szerző: Diana Wynne Jones (1934- )
Műfaj: ifjúsági irodalom / fantasy
Honnan és miért: azt hiszem, nincs olyan anime- vagy inkább Miyazaki-fan, aki ne akarná elolvasni.
Tetszett-e: egynek jó volt, de az anime jobban tetszett, és ugye itt azért nem azt kapja az ember, amit ott látott. Ez még csak hagyján, de valahogy Sophie és Howl, illetve a kapcsolatuk sem tetszett... :S

John Donne: Dal (1896)

Kapj el hulló csillagot,
Ejts teherbe egy tököt,
Súgd meg, hol a tűnt napok,
Vagy ki patkolt ördögöt,
Hablány hol zeng, s mi segítsen,
Hogy az irígység ne csípjen,
S hol kél
A szél,
Mely tisztes lelkeket segél.

Furcsa dolgokra vagy itt,
Vonz ami nem látható?
Vágtass tízezer napig,
Míg nem hull hajadra jó,
S elidőzve a csodáknál
Esküdj meg, hogy sose láttál
Oly szép
Nőt még,
Akiben lobog a hűség.

(Ha lelsz egyet, írj haza,
Zarándokba hadd legyek:
Mégse tedd, hiszen érte a
Szomszéd házig sem megyek,
Hű volt tán, míg ismerted,
De én mégsem keresem meg,
Úgyis
Hamis
Lesz jöttömig három is.)
[ford. Eörsi István]

Na, ennyit erről! (1971)

Szerző: Woody Allen (1935- )
Műfaj: esszék (?)
Honnan és miért: tesónak vettem szülinapjára, végül mégis nálam kötött ki. :)
Tetszett-e: jópofa és pihhhhent.

"Jómagam, balszerencsémre, éppen forró hordófürdőt vettem, amikor elért a hír: a rendőrség hamarosan megjelenik nálam, hogy felakasszanak. A fürdőből érthető fürgeséggel kipattanva egy vizes szappanra léptem, s végigszánkáztam az udvaron, ám az esésem súlyát szerencsére felfogták a porban gyöngyökként szétguruló fogaim. Jóllehet, ott álltam meztelenül és szappanosan, a túlélés sürgető ösztönének engedelmeskedve, mégis jó csődöröm, El Diablo nyergébe pattantam, s torkomat vérfagyasztó rikkantás hagyta el! A ló felágaskodott, magam pedig néhány apró csont törése árán hátrafelé, a földre zuhantam."
[Viva Vargas!, 102. old. 2008-as kiadás]

Egerek és emberek (1937)

Szerző: John Steinbeck (1902-1968)
Műfaj: szépirodalom
Honnan és miért: nagy cím, stb. Plusz egy ismerősöm kedvence, hát miért ne?
Tetszett-e: imádtam! Annyira megfogott minden: a történettől kezdve a korhangulaton át az író stílusáig: olyan volt, mintha nem is prózát, hanem színművet olvastam volna. Méltán beírta magát a kedvencek közé.

"- A magunkfajta ember, aki tanyákon dolgozik, a legmagányosabb ember a világon. Családja nincs. Nem tartozik sehova. Beáll egy tanyára, keres egy kis pénzt, aztán bemegy a városba, elveri a pénzét, aztán keres egy másik tanyát. Nem várhat semmit, nem remélhet semmit.
Lennie odavolt a gyönyörűségtől.
- Így van, így van. No most mondd el, hogy van mivelünk!
George folytatta:
- Velünk bizony másképp áll a dolog. Nekünk van jövőnk. Van, akivel beszéljünk, aki törődik velünk. Nem kell kocsmában ülnünk, s a pénzünket kidobálnunk, csak azért, mert nincs, ahová menjünk. Más ember, ha börtönbe dugják, ott rothadhat, az ördög sem törődik vele. Bezzeg, velünk van, aki törődjék.
- Bezzeg, hogy van! És miért? Mert... Mert te törődöl énvelem, én törődöm teveled, hát ezért. - Boldogan nevetett."
[24-25. old. 1974-es kiadás]

A Pendragon legenda (1934)

Szerző: Szerb Antal (1901-1945)
Műfaj: szépirodalom / mistery
Honnan és miért: nagy cím, hiányosság pótlandó - szóval csak a szokásos.
Tetszett-e: hát, érdekes volt. Hogy bővebben nyilatkozni tudjak ebben az ügyben, még egyszer el kell majd olvasni valamikor.

"És azután...minden úgy volt, mint a könyvben.
Hétszögletes terembe léptünk. A terem padlójára titokzatos ábrák voltak rajzolva, a Föld országai. A mennyezetet szintén ábrák díszítették, az égbolt körei.
És a terem közepén ott lebegett fehér izzásban a meghatározhatatlan világító test, a másik, a föld alatti nap, az örökkön égő lámpa, melyről a régi könyvek beszélnek.
[...]
A legendás Rózsakereszt sírja felett álltunk. A mese, melyen annyit gúnyolódtak a századok, nem volt mese. Elértünk a Szentlélek Házába, itt volt az oltár, rajta a felirat, amint a Fama megírta. És fölötte égett az örök égő lámpa.
De akkor...talán a többi is igaz lesz..."
[119-120. old. 1974-es kiadás]

A "Hóvirág" másodkormányosa jelenti (1958)

Szerző: Bogáti Péter (1924- )
Műfaj: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: felvételin a képembe vágták, mi az, hogy nem ismerem, ha már egyszer vitorlásokról írtam a szakdogámat. Challange: accepted!
Tetszett-e: néha száraz volt (khm..földrajzleckék), de nagyon-nagyon tetszett. Balcsizni akarok én is! Folyamatosan keresgélem amúgy antikváriumokban, hátha egyszer szerencsém lesz, és a magaménak tudhatok egy példányt belőle, de egyelőre, úgy látom, erre nincs sok esély. T_T

"Szél feszíti vitorlájukat a vízen és értik a szél járását. Kőnek vetik a lábukat a hegyen és értik a kő születését. Hullám sodorja csónakukat és értik a hullámok játékát. Ezeresztendős cseréptöredék akad a kezükbe, s értik azokat, akik hajdanán előttük ugyane hegyek közt, ugyane víz felett jártak. Megszólal nékik a néma Balaton, a mogorva földvárak, a hallgatag Badacsony, a csendes Tihany, életre kelt egy röpke órára a középkori barát, az apátúr számadó juhásza, a költő, s a bakonyi bujdosó... Ki mondhatná el náluk inkább, hogy kinccsel megrakodva tér haza?"
[Klio; 290. old. 1958-as kiadás]

Kép: Robert Sarsony: Sailing at the Jetty

Joan of Arcadia (2003-2005)

Műfaj: dráma

 

Joan: Yeah, well you can raise people from the dead, so just... wave your hand and fix that stupid piano.
God: If you want special effects, rent Lord of the rings. I'm a craftsman, and fixing a piano is a delicate work.
[1. évad, 22. rész]

Kép: Daniel Pollera: Coastal Harmony

A Boszorkány (1995)

Szerző: Gregory Maguire (1954- )
Műfaj: fantasy
Honnan és miért: a Glee-től eljutottam a Defying Gravity-ig, onnan pedig a könyvig: must read!
Tetszett-e: amennyire vártam, akkora csalódás volt: nem mondom, az alapötlet szuper, a társadalomrajz is jó, de nekem túl tömény volt: mint valami gonosz kis métely, beleragadt a fejembe és még aludni sem hagyott néha. Fellélegeztem, amikor a végére értem.

"Sokkal vonzóbb - végre megértette - az öregek pogánysága. Lurlin a tündérfogatában, épp a látóterünkön kívül, a felhők közt lebegve, készen, hogy az ezredfordulón alászálljon, és emlékeztessen minket, kik vagyunk. A Névtelen Istentől anonimitása miatt nem várható meglepetésszerű látogatás.
Egyáltalán felismernénk a Névtelen Istent, ha kopogna az ajtónkon?"
[Elfi; 406. old. 2009-es kiadás]

Már lángolt, amikor ráfeküdtem (1988)

Szerző: Robert Fulghum (1937- )
Műfaj: esszé (inkább szórakoztató elmélkedések)
Honnan és miért: szülinapi ajándék attól a barátosnémtól, akinek nem győztem eleget dicsérni Rob bácsit.
Tetszett-e: némelyik szösszenet kevésbé, de összességében nagyon jól esik ez a pozitív életszemlélet és humor, amiben az írásai dúskálnak. És rósejbni!

"A gravitáció gyengülése miatt a Hold évente öt centivel távolodik a Földtől. Ez azt jelenti, hogy minden évben egy rósejbnidarab súlyával könnyebb leszel, mint előző évben. Ez az igazság. Ez pedig azt jelenti, hogy minél idősebb vagy, annál puhábban érsz földet. Ötszázmilliárd év múlva nyugodtan lepottyanhatnál egy igazán magas fáról, és soha nem érnél földet. Csak lebegnél és repülnél. Ez aztán olyasmi, amire érdemes várni. Vígasztaló tud lenni, hogy reményteli a jövő. A dolgok jobbra fordulnak, legalábbis bizonyos területeken. Gondoltam, jó ha tudod."
[Anekdota a fára mászásról; 29. old. 2008-as kiadás]

Defying Gravity (2003)

Műfaj: musical
Előadó: Idina Menzel & Kristin Chenoweth

"So if you care to find me,
Look to the western sky!
As someone told me lately:
>>Ev'ryone deserves the chance to fly!<<
And if I'm flying solo,
At least I'm flying free.

To those who'd ground me,
Take a message back from me:
Tell them how I am
Defying gravity!
I'm flying high,
Defying gravity!

And soon I'll match them in renown,
And nobody in all of Oz -
No Wizard that there is or was
Is ever gonna bring me down!
[Elphaba & Glinda - Defying Gravity]

Óz, a nagy varázsló (1900)

Szerző: L. Frank Baum (1856-1919)
Műfaj: gyermekirodalom
Honnan és miért: ad1) előhangolás A boszorkányhoz; ad2) eddig még úgyis csak a filmet láttam, s abból is alig emlékszem vmire.
Tetszett-e: igen, aranyos volt. :)

"Attól fogva vigyázva lépkedett, örökké az utat kémlelte, és ha meglátott egy-egy picurka hangyát, óvatosan átlépett rajta, nehogy agyontapossa. Tudta magáról, hogy nincs szíve, ezért különösen vigyázott, hogy sose legyen szívtelen vagy kegyetlen senkihez és semmihez.
- Akinek van szíve - szokta mondogatni -, annak van, ami útbaigazítsa, így sose kell rosszat cselekednie; de énnekem nincs szívem, és ezért különösen kell vigyáznom. Persze, ha Óz majd ad nekem szívet, már nem kell olyan nagyon óvatosnak lennem."
[A Bádog Favágó; 35. old. 1976-os kiadás]

A villámtolvaj (2005)

Szerző: Rick Riordan (1964- )
Műfaj: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: káté; reménykedtem, hogy a Harry Potter után (és mellé) találok egy másik univerzumot, ami magába szippant.
Tetszett-e: nem váltotta be a fenti reményeimet, de azért a folytatásoknak is adok majd egy esélyt.

"Harminc perccel később beléptem az Empire State Building előcsarnokába.
Csapzottan, rongyosan, összekarmolt arccal úgy nézhettem ki, mint egy csavargó utcagyerek. Legalább huszonnégy órája nem aludtam.
A recepciós pultnál ülő biztonsági őrhöz lépve azt mondtam:
- A 600. emeletre megyek.
Varázslós címlapú, vastag könyvet olvasott. Engem nem nagyon érdekel a fantasztikus irodalom, de a könyv biztosan jó lehetett, mert eltelt egy kis idő, míg az őr felnézett."
[Percy; 317. old. 2008-as kiadás]

A Mester és Margarita (1966)

Szerző: M. A. Bulgakov (1891-1940)
Műfaj: szépirodalom
Honnan és miért: keresztanyám végtelen könyvtárából; klasszikus és még nem olvastam.
Tetszett-e: határozottan, pedig eleinte tartottam attól, hogy nem fog lekötni. Sőt, tovább megyek: ha korábban olvastam volna, erre szavazok a Nagy Könyvön, a.k.a. ezt jelölöm meg kedvencként a táborban, másik csoportba kerülök és talán ma nem az lennék, aki vagyok! (Haha, kis túlzással, mondjuk...)

"Regényét elolvasták, és csak egyetlen kifogás merült fel: hogy, sajnos, befejezetlen. Ezért akartam megmutatni a hősét. Kétezer éve ül itt a kősivatagban, és alszik, de teliholdkor, amint látja, álmatlanság gyötri. Nemcsak őt, hanem hűséges testőrét is, az ebet. Ha igaz, hogy a gyávaság a legrútabb bűn, ez a kutya nem vétkes benne. Az egyetlen, amitől félt a bátor állat, a zivatar. Hiába, aki szeret, annak osztoznia kell a szeretett lény sorsában."
[Woland; 477. old. 2005-ös kiadás]

What a wonderful world (1968)

Műfaj: jazz
Előadó: Louis Armstrong (1901-1971)

"I hear babies' cry, I watch them grow, They'll learn much more than I'll ever know. And I think to myself what a wonderful world, Yes I think to myself what a wonderful world."

A japánok mondták

"Tégy mindent a legjobb tudásod szerint, s a többit bízd a szerencsére."
[Japán szólás]

Godot-ra várva (1952)

Szerző: Samuel Beckett (1906-1989)
Műfaj: szépirodalom
Honnan és miért: házi káté; felvételire, az abszurd irodalom témaköréhez
Tetszett-e: most olvastam harmadszor - kevesebb lelkesedéssel, mint az első két alkalomnál.

"A könnyek mennyisége a földön változatlan. Mihelyt valaki abbahagyja a sírást,   másvalaki máshol sírva fakad. Ugyanez a törvény érvényes a nevetésre is."
[Pozzo; 1. szín]