Előadó: Demjén Ferenc (1946- )
Honnan és miért: tesóval hallottuk a kocsiban és kivételesen mindkettőnknek tetszett. :)
A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!
Semmit sem értünk el gyorsan, bár volt ezer év,
Sokszor előre mentünk, de még többször hátrafelé.
Lassanként mégis itt vagyunk, s csak egy irányba hajthatunk,
Mert a kétfelé hajtott szekér sehova sem ér.
Nem kell, hogy száguldj, kell még a tegnap, hogy holnapot láss!
Nem baj, hogy álmodod, a csodaszarvas még előtted jár,
És ezernyi csodával vár!
A lelkünk addig vágtat míg hajtanak a vágyak,
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!
Egy táltos, ha vágtat, kinyitja mind tiszta szemét,
Orrában érzi a szabadság üzenetét.
Merről a szél fúj, arra megy, nem állja útját völgy, se hegy,
Nem állna meg semmiért, és haza is ér.
Nem kell, hogy száguldj, kell még a tegnap, hogy holnapot láss!
Nem baj, hogy álmodod, a csodaszarvas még előtted jár,
És ezernyi csodával vár!
A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak,
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!
A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak,
A lelkünk most is vágtat...
A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak,
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!
A lelkünk most is vágtat!
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!
Semmit sem értünk el gyorsan, bár volt ezer év,
Sokszor előre mentünk, de még többször hátrafelé.
Lassanként mégis itt vagyunk, s csak egy irányba hajthatunk,
Mert a kétfelé hajtott szekér sehova sem ér.
Nem kell, hogy száguldj, kell még a tegnap, hogy holnapot láss!
Nem baj, hogy álmodod, a csodaszarvas még előtted jár,
És ezernyi csodával vár!
A lelkünk addig vágtat míg hajtanak a vágyak,
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!
Egy táltos, ha vágtat, kinyitja mind tiszta szemét,
Orrában érzi a szabadság üzenetét.
Merről a szél fúj, arra megy, nem állja útját völgy, se hegy,
Nem állna meg semmiért, és haza is ér.
Nem kell, hogy száguldj, kell még a tegnap, hogy holnapot láss!
Nem baj, hogy álmodod, a csodaszarvas még előtted jár,
És ezernyi csodával vár!
A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak,
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!
A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak,
A lelkünk most is vágtat...
A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak,
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!
A lelkünk most is vágtat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése