Szerző: Christopher Paolini (1983 - )
Kategória: fantasy
Történet: Eragon, a szegény parasztfiú egy nap egy sárkánytojásra bukkan, s ezzel nemcsak Saphira gazdája lesz, hanem Alagaësia utolsó (vagy új generációs első?) Lovasa.
Honnan és miért: A könyv, amiről úgy gondoltam, soha nem akarom majd elolvasni. Mert anno a filmet sem szerettem, egy icipicit sem. Mégis - most, két hónap alatt, töménytelen mennyiségű könyvtári tartozást felhalmozva - elkövettem az olvasást. Valaki kedvéért, aki nagyon szereti Az örökség-sorozatot. Abban bízva, hogy a regénnyel többet megtudhatok Róla, ha úgy tetszik, közelebb kerülhetek Hozzá, jobban megérthetem Őt. Ez talán - egy icipicit - sikerült.
Tetszett-e: Az előbbi volt a legfőbb motivációm abban, hogy végig olvassam a könyvet, s ne adjam fel, amikor már a tizedik könyvtári felszólítást kapom.
Alapjáraton nem lelkesedem a tömény fantasyért. Itt sem találtam kötődési pontot sem a szereplők valamelyikével, sem egyetlen cselekményszállal, s sokat kellett várnom a megfelelő idézetre is.
Most, hogy az utolsó oldalt is letudtam, a legfurább: hiába voltam benne biztos, hogy a tetralógiából nekem csak ez az első rész lesz meg, a befejezés után valahogy mégis kedvet kaptam a folytatáshoz. Bár sejtem, hogy az is nyögvenyelős-lassú olvasás lenne, de érdekel. Egy icipicit.
Alapjáraton nem lelkesedem a tömény fantasyért. Itt sem találtam kötődési pontot sem a szereplők valamelyikével, sem egyetlen cselekményszállal, s sokat kellett várnom a megfelelő idézetre is.
Most, hogy az utolsó oldalt is letudtam, a legfurább: hiába voltam benne biztos, hogy a tetralógiából nekem csak ez az első rész lesz meg, a befejezés után valahogy mégis kedvet kaptam a folytatáshoz. Bár sejtem, hogy az is nyögvenyelős-lassú olvasás lenne, de érdekel. Egy icipicit.
"Lehajolt, jobb kezéről lehúzta a kesztyűt. Kezét a baba homlokára tette, és így szólt: -Atra gülai un ilian tauthr ono un atra ono waíse skölir frá rauthr!
A szavaktól váratlanul elgyengült, mintha varázslatot használt volna. Lassan visszahúzta a kesztyűt a kezére, és azt mondta az asszonynak:
- Ennyit tehetek érte. Ha vannak szavak, amelyek megakadályozhatják az eljövendő tragédiákat, akkor ezek azok!
- Köszönöm, Argetlam! - suttogta az asszony, és kissé meghajolt. Ismét el akarta takarni a csecsemő arcát, ám Saphira felhorkant, és addig görbítette a nyakát, amíg a feje ott lebegett a kisbaba arca fölött. Az asszony megmerevedett, és elakadt a lélegzete. Saphira lehajtotta a fejét, és orra hegyével megdörgölte a kicsi homlokát a két szeme között, azután sima mozdulattal fölemelkedett.
Sóhaj futott végig a tömegen, mivel a gyermek homlokán, ott, ahol Saphira megérintette, csillag alakú folt maradt a bőrön, olyan fehér és ezüstös, mint Eragon tenyerén a gedwëy ignasia. Az asszony lázasan égő pillantással, néma hálával nézett Saphirára.
A sárkány azonnal elrúgta magát a földtől. A bámészkodók megtántorodtak hatalmas szárnycsapásainak szelétől. A föld zsugorodni kezdett. Eragon mélyett lélegzett, szorosan átölelte sárkánya nyakát. Mit csináltál?, kérdezte halkan.
Reményt adtam neki. Te pedig jövőt.
[...]
Amit láttál, az egy másik történet, egy legenda kezdete. Gondolod, hogy ez a gyermek beéri azzal, hogy kocsmárosné vagy parasztasszony legyen, amikor a homlokán ott a sárkánycsillag, és a szavaid ott lebegnek fölötte?"
[445-7. old. 2009-es kiadás]
