Zabhegyező (1951)

Szerző: J. D. Salinger (1919-2010)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: ezt is a keresztanyámnál olvastam. Híres, apám folyton idézget belőle stb.
Tetszett-e: engem annyira nem győzött meg. Valószínűleg azért, mert ez már egy egészen más világ, nemzedék, ifjúság. Persze biztos vannak, akik számára kortalan, de nekem így elsőre nem. Aztán lehet, ha még egyszer kézbe veszem majd, más lesz a véleményem.

"- Tudod, mi szeretnék lenni? Tudod, mi? Már úgy értem, ha lehetne, az istenbe is.
- Mi? Ne káromkodj!
- Ismered azt a dalt: 'Ha valaki fog valakit a zabföldeken...?' Én...
- Az úgy megy: 'Ha valaki lát valakit a rozsföldeken...' Ez egy vers, Burns írta.
- Tudom, hogy Burns írta.
Neki volt igaza. Tényleg így van. 'Ha valaki lát valakit a rozsföldeken.' Azzal együtt nem tudtam.
- Azt hittem, hogy a zabföldeken. Mindegy, elképzelek rengeteg kis krapekot. Egy nagy tábla zabban játszanak, meg minden. Ezer meg ezer kis krapek, és senki sincs a közelben, senki felnőtt, csak én. Én meg ott állnék egy mafla nagy szakadék szélén, és az volna csak a dolgom, hogy ha már nem zabot, legalább a fülemet hegyezzem, és ha a kis srácok közül egy bele akar szaladni, mármint úgy értem, ha például szaladgálnak, és nem tudják, merre mennek, akkor én ott teremnék, és megfognám a srácot. Nem is csinálnék semmit, csak ezt egész nap. Én lennék a zabhegyező, semmittevő srác-fogó a rozsban. Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen ami igazán szívesen lennék. Tudom, hogy hülyeség.
Phoebe sokáig nem szólt semmit. Aztán amikor végre megszólalt, csak ennyit mondott: - Apu megöl!"
[Holden és Phoebe; 168. old. ?-es kiadás]

Charlie St Cloud halála és élete (2004)

Szerző: Ben Sherwood (1964- )
Kategória: a Reader's Digest-sorozatban jelent meg, az minek számít?
Honnan és miért: szintén a keresztanyámnál bukkantam rá; akkor még nem láttam, csak hallottam a filmről, amikor pedig megpillantottam a címet a polcom, jött az 'aha-élmény', nem is tudtam, hogy ebből könyv is van!
Tetszett-e: rövid, izgalmas, de azért nem megfejthetetlen. Összességében jó volt.

"Sehol nem látta a tükörképét, a vízből csak az ég és a felhők néztek vissza rá. Hirtelen a tompaság fura érzése kerítette hatalmába. Végül talpra állt. Rá kellett döbbennie, hogy ő egyáltalán nincs ott.
Igyekezett felidézni az elmúlt nap zűrzavaros eseményeit. Bobo fittyet hányt a vezényszavaira. Dubby Bartlett tudomást sem vett róla a parton. Sőt senki más sem, mert nem látták őt. Senki, kivéve Charlie St Cloudot és a halott testvérét, Samet.
Mi a fene folyik itt?"
[Tess; 530. old. 2006-os kiadás]

Hidegvérrel (1966)

Szerző: Truman Capote (1924-1984)
Kategória: szépirodalom / krimi
Honnan és miért: keresztanyámtól kaptam kölcsön; nagy cím, utána akartam járni.
Tetszett-e: nagyon nagy mű. A gyilkosságról szóló rész hátborzongató, az utána következő, már-már lélektani rész pedig nagyon érdekes.

"A család tagjai közül mindig Nancy feküdt le utolsónak; ahogy egyszer barátnőjének, Mrs. Polly Stringernek, aki a gazdaságtan tanára volt, elmesélte, éjféltájban volt csak rá ideje, hogy 'önző és hiú lehessen'. Ilyenkor bonyolította le a szertartásos szépségápolást, alkohollal letörölte és bekölnizte az arcát, s szombat esténként még a haját is megmosta. Ma este, miután megszárította, alaposan megkefélte és egy tarka selyemkendővel bekötötte a haját, kikészítette azokat a ruhadarabokat, amelyekben másnap délelőtt templomba akart menni: egy pár nylonharisnyát, fekete körömcipőt meg egy piros bársonyruhát - a legszebb ruhája volt, maga varrta. Később ebben a ruhában temették el."
[397-98.old. 1981-es kiadás]

Kedves Ellenségem! (1914)

Szerző: Jean Webster (1876-1916)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: a Nyakigláb apó után természetesen kíváncsi voltam Sallie történetére is, no meg egy kötetben volt az előzővel. :P
Tetszett-e: igaz, egy teljesen új Sallie-t kaptam (néha az anime-féle Juliára emlékeztetett), de hasonló jókat és szépeket tudok erről a részről is elmondani. :)

"Sajnos alighanem igazad van: női fortély, nagy hűhóval megbocsátani a férfinak, azután az idők végtelenségéig másról se beszélni neki.
Tudod, Gordon, nekem valójában fogalmam sincs róla, mit jelent az, hogy 'megbocsátani'. Nem foglalhatja magában a 'feledés'-t, az ugyanis fiziológiai folyamat, és nem függ az akarattól. Mindannyiunknak van egy csokorra való emlékünk, amitől boldogan megszabadulnánk, de valahogy épp ezek a legragaszkodóbb természetűek. Ha a 'megbocsátás' annyit jelent: megígérem, hogy többet nem beszélek valamiről - nos, ezt kétségtelenül meg tudom tenni. De nem mindig okos dolog magunkba fojtani egy kellemetlen emléket. Ott forr, erjed a mélyben, és átjárja az embert, akár a méreg."
[Sallie; 329-30. old. 1997-es kiadás]

Nyakigláb apó (1912)

Szerző: Jean Webster (1876-1916)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: az anime után, aminek minden percét imádtam, feltétlen el akartam olvasni.
Tetszett-e: imádom, imádom, imádom és imádom! A polcomon a helye!

"A nyáron sokat, nagyon sokat gondoltam rád. Az, hogy van valaki, aki most majd éveken keresztül törődik velem, abba az édes hitbe ringatott, mintha megtaláltam volna a családomat, mintha volna hozzátartozóm. Igen, úgy érzem, mintha tartoznék valakihez, és ez csodálatosan pompás érzés. De bárhogy van is, azt be kell vallanom, ha rád gondolok, képzelőtehetségemnek nagyon csekély tere akad. Összevissza három dolgot tudok rólad:
1. hogy magas vagy; 2. hogy gazdag vagy; 3. hogy utálod a lányokat.
Azt hiszem, bátran hívhatnálak Drága Mr. Lánygyűlölőnek, de ezt nem teszem, mert ez a megszólítás rám nézve sértő. Nevezhetnélek Drága Mr. Gazdag Embernek is, de ez meg rád nézve volna sértő, hogy éppen a pénz az egyetlen és legfontosabb dolog, ami veled kapcsolatban megemlíthető. Aztán meg a gazdagság sem örök időre szóló tulajdonság, egy egész sereg okos embernek úszott már el a vagyona a Wall Streeten. De egy bizonyos: magas maradsz egész életedben! Így hát elhatároztam, hogy Drága Nyakigláb Apónak foglak nevezni."
[Judy; 16. old. 1997-es kiadás]

Ahogy tetszik (1599-1600)

Szerző: Wiliiam Shakespeare (1564-1616)
Kategória: dráma
Honnan és miért: még mindig csökkenteni vágyom a Shakespeare-hiányosságomat.
Tetszett-e: A vihar jobban tetszett, ez kevésbé maradt meg.

Jaques: De hát a hetedik pont; hogy jutott az ügyetek a hetedik pontig?

Próbakő: Egy hétszer ide-oda tologatott hazugság révén - tartsd rendesebben magadat, Juci! -, vagyis így, uram. Nem tetszett nekem egy bizonyos udvari ember szakálla szabása, s rám üzent, hogyha énszerintem rosszul nyiratkozik, hát őszerinte jól: ezt nevezik Udvarias Cáfolatnak. Mikor visszaüzentem, hogy azért mégiscsak rosszul szabatja a szakállát, azt felelte, hogy számára a saját ízlése az irányadó: ezt nevezik Szelíd Döfésnek. Újabb postás, hogy a szakáll rossz, ő pedig közli, hogy az ítélőképességem nulla: ezt nevezik Nyers Válasznak. Megint csak: rossz a szabása, s erre az üzenet, hogy nem mondok igazat: ezt nevezik Szigorú Rendreutasításnak. Ha még mindig rossz a vágás, akkor azt mondja, hogy hazudom: ezt nevezik Sértő Letorkolásnak; s így megy ez tovább a Feltételes Hazugságig és az Egyenes Hazugságig.
[...]
Mindezekből ki lehet mászni, kivéve az Egyenes Hazugságot, sőt még abból is azzal a puszta kis szóval, hogy "ha". Tudok esetet, hogy hét segéd nem tudott békésen rendezni egy ügyet; de mikor a felek szemben álltak, egyikük eszébe jutott egy "ha" - például olyanformán: "ha te azt mondtad, akkor én azt mondtam" - és erre már kezeltek, és egymás nyakába borultak. Ez a "ha" a legnagyobb békebíró; roppant tehetség lakozik benne.

Jaques: Nem párját ritkítja ez a fickó, uram? Mindent megér, pedig csak egy bolond.

Az idősebb Herceg: Fedezéklónak használja a bolondságot, s amögül nyilaz az esze.
[Jaques, Próbakő és a Száműzött Herceg, 252-3.old. 2008-as kiadás]

kép: Walter Paget: Ahogy tetszik, Rosalinda Próbakővel és Céliával az ardennes-i erdőben

A viskó (2007)

Szerző: William P. Young (1955- )
Kategória: minek nevezzelek? Szépirodalom? Vagy szórakoztató? Vagy vallásos?
Honnan és miért: apám kapta egy ismerősétől, ő meg nekem passzolta tovább, hogy olvassam el, aztán referáljak, milyen volt (és legfőképp: hogy miről szólt XD).
Tetszett-e: sokan szeretik, de nekem nem tetszett. Az eleje, az a 60-70 oldal vérbeli krimi, nagyon jó volt, de utána eléggé zavaros és unalmas. Pedig fogékony vagyok a témára, de itt valami mégsem smakkolt. Már az alapötletet sem tartom túl eredetinek, akkor már inkább Joan of Arcadia.

"- De... - Macket még mindig nem sikerült teljesen meggyőzni. - De nem várjátok el tőlünk, hogy fontossági sorrendet állítsunk fel magunknak? Tudjátok: Isten az első, aztán valami, aztán meg akármi.
- A prioritások szerinti élettel az a probléma - vette át a szót Sarayu -, hogy mindent hierarchiának, piramisnak lát, de ezt a kérdést mi már megbeszéltük. Ha Istent helyezed a csúcsra, mit jelent ez valójában, és mennyi az elég? Mennyi időt szánsz rám, mielőtt hozzálátnál a napod további részéhez - ahhoz a részéhez, ami sokkal jobban érdekel?
Papa újból közbevágott: - Látod Mackenzie, én nemcsak egy darabkát akarok belőled és egy darabkát az életedből. Még ha képes is lennél rá - ami nem áll fenn -, hogy a legnagyobb részt add nekem, az még mindig nem az, amit én akarok. Én téged akarlak, teljesen és mindenestül, a napodnak és lényednek minden részletét.
Most Jézus szólalt meg ismét: - Mack, én nem azt akarom, hogy első legyek értékek egyfajta listáján; én minden dolgod középpontjában akarok lenni. Ha benned élek, akkor együtt élhetünk át mindent, ami veled történik. Piramis helyett sokkal inkább egy állandó mozgásnak a középpontja akarok lenni, ahol az életedben minden - a barátaid, a családod, a munkád, a gondolataid, a tevékenységeid - hozzám kapcsolódik, de együtt mozog a széllel...előre-hátra, ki és be, a létezés egy hihetetlen táncában.
- És én...nos, én vagyok a szél - fejezte be Sarayu széles mosollyal és mély meghajlással."
[Mindenki; 213-14.old.2009-es kiadás]