Vidám könyv - magyar írók humoros írásai

Szerző: Vargha Kálmán (szerk.)
Kategória: novellák
Honnan és miért: nagyszüleim házában találtam. Gondoltam, ha már 'humoros', akkor miért is ne?
Tetszett-e: nem mindegyiknél fogtam a hasam a nevetéstől, de voltak benne jók.

"Ez különleges, ünnepélyes pillanat. A tanár sokáig nézte a noteszt; halálos feszültség remeg az Osztály felett. Mikor később a francia Rémuralom történetét olvastam, mikor a Bicétre foglyai közül előszólítják a halálraítélteket: mindig így tudtam csak elképzelni. Az agyak utolsó, véres erőfeszítésben kapkodnak lélegzet után - még van két másodperc, azalatt mindenki villámgyorsan elmondja magában a mértani haladvány tételeit. Tanár úr, én készültem, mondja az ember magában. Tanár úr, fiam tegnap gyöngélkedett. Az egyik lehajol a füzete fölé, mint a strucc, hogy ne lássák. A másik merően szembenéz a tanárral, szuggerálja. A harmadik, idegember, egészen elernyed és behunyja a szemeit: hulljon le a fejére a bárd. Eglmayer, az utolsó padban egészen elbújik Deckmann háta mögé, ő nincs itt, köszönöm szépen, nem tud semmiről, őt írják be a hiányzók közé. törüljék ki az élők sorából, őt felejtsék el, béke poraira, ő nem akar részt venni a közélet küzdelmeiben.
A tanár kettőt lapoz, a 'K' betűnél lehet. - Altmann, aki az év elején Katonára magyarosította a nevét, e percben mélyen megbánta ezt az elhamarkodott lépést."
[Karinthy Frigyes: A jó tanuló felel; 239. old.]

Kép: Norman Rockwell: Schoolmaster or First in his class

Varázskalap a Múminvölgyben (1948)

Szerző: Tove Jansson (1914-2001)
Kategória: gyerekirodalom
Honnan és miért: az utóbbi időben kialakult egy látatlan fixációm a múminok irányában, ennek akartam alapot teremteni.
Tetszett-e: aranyos volt, bár kicsit zsúfolt, ami a történetet illeti. Szívesen olvasnék még mást is Tove Jansson tollából.

"A szomszéd szobában Múminpapa írta az emlékiratait.
Nem sok megírnivaló történt azóta, amióta megépítette a mólót, így aztán inkább a gyerekkoráról írt. Ez annyira megható volt, hogy majdnem elsírta magát. Mindig is különös és tehetséges gyerek volt, akit senki sem értett meg. Mikor idősebb lett, sem változott sokat a helyzet, és ez minden tekintetből nézve szörnyű volt. Múminpapa csak írt és írt, és arra gondolt, hogy fognak szégyenkezni mindazok, akik ezt elolvassák. Erre aztán megint jó kedve kerekedett, és azt gondolta: >>Úgy kell nekik!<<"
[99. old. 2004-es kiadás]

August Rush (2007)

Műfaj: zenés, családi

- Where do you think it come from? What I hear?
- I think it comes from all around you, really... I mean, it's -...Come through us, some of us. It's invisible, but.. But you feel it.
- So only some of us can hear it?
- ... only some of us are listening.
[August és Wizard]

Iskola a határon (1959)

Szerző: Ottlik Géza (1912-1990)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: kötelező.
Tetszett-e: hát, hiperszuperfénysebességgel elolvastam, és ez minden könyvhöz méltatlan, nem csak ehhez. Szóval valamikor biztos elő fogom még venni, mert amúgy nagyon érdekesnek és jónak találtam.

"'Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.' Ez volt a baja. Ebben a buta közmondásban benne volt minden baja. Olyan világban szeretett volna élni, ahol mindenki érti még a néma gyereket is. Magyarázkodás nélkül. Mindig bízott is benne, anélkül, hogy sokat gondolkozott volna fölötte, hogy valamilyen különb és rejtelmesebb megértés köti össze az egyik embert a másikkal, mint a szavak és a cselekedetek.
Milyen keveset tudnak ezek közölni. Igent vagy nemet, feketét vagy fehéret, nevetést vagy sírást. És mindig hamisítanak, hazudnak. Mégis tudomásul kell vennie, hogy ezekre van hagyatva. A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből. A látszatokból. Mindabból, aminek határozott formája van. Nagyot kell kiáltani, másképp oda sem figyelnek. Két szóból többet értenek, mint húszból viszont százszor kell ugyanazt elmondani. Vagy jobb egy erélyes rúgás. Máskor megteszi egy kurta tréfa. Egyszerre csak egy dolgot lehet kifejezni, s mindent túlozni kell, ferdíteni, megjátszani: elnyomorítani a teljes igazságot és az ember ép, egész lelkét: a valóságot. Van, aki a szerénységből ért, van, aki a szemtelenségből, s talán van, amiből még Schulze is értene: egy hadsereg és millió géppuska."
[Medve; 256. old. 1981-es kiadás]

Alice Csodaországban (1865)

Szerző: Lewis Carroll (1832-1898)
Kategória: gyerekirodalom
Honnan és miért: kiselőadok belőle. Meg klasszikus amúgy is. És hát jó lesz Tim Burton filmje előtt / elé.
Tetszett-e: Carollal szemben vannak fenntartásaim az életútja kérdéses pontjai miatt, de tény, hogy matematikus létére hatalmas tehetsége van a meséléshez. Igaz, miután olvastam, én is kakadukkal és egyéb, az álmaimban nem szokványos teremtményekkel álmodtam, de hát mindegy. Amúgy nekem már főleg a fordítások miatt marad emlékezetes (Alice / Évike; Cheschire cat / Fakutya, Kosztolányi rulz - egyébként tényleg).

"- Fakutya- kezdte félénken, mert nem tudta, szereti-e, ha a nevén nevezik.
De a Fakutya csak még szélesebben vigyorgott.
'Nini, tetszik neki' - gondolta Alice, s így folytatta:
- Lenne szíves megmondani, merre kell mennem?
- Az attól függ, hová akarsz jutni - felelte a Fakutya.
- Ó, az egészen mindegy - mondta Alice.
- Akkor az is egészen mindegy, hogy merre mégy - mondta a Fakutya. - Csak menj, menj, ameddig...
- Ameddig valahová el nem jutok - fejezte be Alice.
- Valahová okvetlen eljutsz - mondta a Fakutya -, ha elég sokáig mégy."
[59-60. old. 2006-os kiadás]