2014. január 17., péntek

Egri csillagok (1901)

Szerző: Gárdonyi Géza (1863-1922 )
Kategória: történelmi
Történet:Bornemissza Gergely élete és az 1552-es egri ostrom eseményei.
Honnan és miért: Az úgy volt, hogy tavaly októberben Veszprémben kirándultunk. Annyira megérintett a hely szelleme, a vár hangulata és nem utolsó sorban a Margit-romok (Isten rabjai!!!), hogy amint haza értünk, neki veselkedtem az Egri csillagoknak. Hogy az olvasása több hónapon keresztül elhúzódott, méltatlan a regényhez és szigorúan csak a hevenyészett lelki állapotomnak és lustaságomnak tudható be.
Tetszett-e: Határozottan. Persze még jobb emlék maradna, ha nem aprózódott volna el, de így is örülök, hogy immár nem annyi emlékem van a regényről, hogy "jaaa, az a vaskos kötet, amivel 4. osztály nyarán annyit szenvedtem és halál unalmas volt." A negyedik osztályos rekordomat nem sikerült megfejelni, sőt, gyalázatosan alul múltam, de határozottan állítom, nem unalmas a regény és Gárdonyi zseniális. Egy valamit hiányoltam: az epilógust a végéről - ha már az alcím is Bornemissza Gergely élete, jó lett volna tudni, mi történik a család egyesülése után.

"- Ha egy olyan okos ember volna közöttünk, akinek annyi esze volna, mint nekünk mindnyájunknak, vagy mondjuk: annyi esze volna, mint minden embernek egybefogva a világon, azt hiszem, az nem volna bátor.
Ránézett Gergelyre. A tűzfény Gergelynek szembe sütött, neki csak az arca kidudorodó csontjait vonalazta körül.
Mit akart ezzel mondani?
Gergely behunyta a szemét, s álmosan felelte:
- Sőt, éppen az volna a legbátrabb. Miről gondolod, hogy nem volna bátor?
- Arról, hogy jobban meg tudná becsülni az életnek az értékét. Merthogy mink itt vagyunk ezen a földön, az bizonyos, de hogyha fejünket veszi a török, nem bizonyos, hogy élünk-e tovább. Ami megvan, azt az olyan nagyeszű ember nem veti el olyan könnyen magától csupán azért, hogy azt mondják: derék ember volt!
Gergely ásított. Felelt:
- Csak a közepes elme ragaszkodik az élethez. A gyönge elméjű ember azért bátor, mert nem érti a halált. Az erős elméjű ember meg azért bátor, mert érti. [...] érzi, hogy a test nem mindene. Azt érzi, hogy ő inkább lélek, mint test. Minél lelkibb az ember, annál kisebb érték neki a test. a hősök, a világtörténelem nagy hősei mind lelki emberek voltak."
[Gergely és Hegedüs; 446. old. 1963-as kiadás]