Az egyetlen szerep (1957)

Szerző: Lev Kasszil (1905-1970)
Kategória: ifjúsági irodalom / pöttyös
Honnan és miért: hosszú és komor félév volt ez a kötelezők szempontjából. Szükségem volt valami könnyedebbre, vidámabbra.
Tetszett-e:új olvasási időszámításom első pöttyös könyve. Nagyon élveztem, főleg a lent idézett csillagos részt. Az eredeti cím (The Great Opposition) van olyan jó, mint a magyar, hirtelen nem is tudom, melyik passzol jobban a könyvhöz. Mindkettő találó.

"Kis ideig hallgatott, majd hirtelen az égre emelte tekintetét, és keresés nélkül, mindjárt rámutatott ujjával egy alacsonyan álló, vörös csillagra.
- Itt van például a Mars bolygó - mondta. - Látjátok?
Valamennyien Raszscsepej köré sereglettünk, s keze alól a csillagot kémleltük, amelyre mutatott.
- Bizonyára hallottátok, hogy a Mars csak tizenöt évenként egyszer kerül a Föld közelébe, hogy megnézze az embereket, és megmutassa önmagát. Ezt nagy oppozíciónak, szembenállásnak hívják (Szima tudja ezt!)... Ilyenkor a csillagászok, a sikert kergetve, a Marsra szegezik távcsöveiket. Ekkor nem szabad henyélni! És egy ízben, nagy oppozíció idején, egy sikeres csillagász valamilyen fényjeleket észlelt a Marson. Roppant hűhó támadt - azt a ragyogóját! Megállapították, hogy a Mars lakói tűzzel jeleznek nekünk. Nos, hamarosan kiderült, hogy ezek mindössze a Nap visszfényei voltak a Mars felhőin. A nagy riadalom csalódással végződött... Azután, mint tudjátok, Schiaparelli észrevette a maga csatornáit a Marson. Ez az ezernyolcszázhetvenhetes nagy oppozíció idején történt. Az emberek bizonyosak voltak benne, hogy végre eljutottak az igazsághoz: ott a Marson értelmes lények élnek. Nem tréfadolog: egész csatornahálózat! Lowell csillagásznak még a csatornákban folyó víz sebességét is sikerült meghatároznia. Telt-múlt az idő, újabb oppozíció következett, és - puff! - kiderült, hogy nincs is semmiféle csatorna, az egész optikai csalódás volt.
- Csakugyan, van ott valaki? - kérdezte Kátya.
- Hé, van valaki a Marson? - kiáltotta hangosan az ég felé Raszscsepej, szócsővé formált tenyerén keresztül. Mindenki elnevette magát. - Nem válaszolnak - mondta Raszscsepej. - Pedig szörnyen szeretném, hogy ott is éljen valaki... Lám, a legközelebbi szembenállás igen hamar lesz, az idén, július 23-án. Talán felfedeznek valami újat..."
[175-6. old. 1961-es kiadás]

Az ellenállás melankóliája (1989)

Szerző: Krasznahorkai László (1954- )
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: kötelező.
Tetszett-e: pár rész nagyon megmaradt bennem, no meg a hangulata valami elképesztő. Mondjuk ezek a gyakran egész oldalakon átívelő mondatok nem egyszer próbára tettek - hát igen, nem az a könyv, amit a 7-es buszon zötykölődve, két állomás közt érdemes olvasni.

"'A részletek összeesküvése. A részleteké' - állapította meg minden különösebb indulat nélkül s magát mintegy elhatárolván saját ügyetlenségétől Eszter is, amikor életének eme sorsdöntő estéjén az elbarikádozás nehéz műveletének befejezéséhez közeledve már vagy huszadszor vert a kezére a kalapáccsal. [...]
'Az ívet kell uralni, amit a szerszám, a szög fejéig bejár...' - döntött rövid töprengés után, s míg visszakanyarodva az 'apróbb helyesbítés' gondolatához, sebesült bal kezének teljes erejével az ablakkerethez szorította a deszkát, jobbjával vakmerőn odacsapott. Ezúttal nem lett nagyobb baj a dologból, sőt még a szög is beljebb ment valamivel, arról az imént ésszerűnek tetsző ötletről azonban, hogy amúgy is el-elkalandozó figyelmét a hátralevőkben erre az úgy nevezett ívre koncentrálni valóban célravezető volna, úgy vélte, jobb, ha letesz. A kalapács ugyanis a kezében egyre bizonytalanabb, az újabb kísérletek eredménye pedig ettől csak még kiszámíthatatlanabb lett, így azután már a harmadik próbálkozásnál be kellett vallja, az, hogy egymás után háromszor is nem suhintott mellé, korántsem szellemi erőfeszítésének, hanem egyesegyedül a véletlen szerencsének köszönhető, vagy ahogy magában megfogalmazta, 'az ujjaim szisztematikus tönkreverésében most szünetet elrendelő kegyelemnek'..."
[Eszter György; 220-21. old. 1999-es kiadás]

Pygmalion (1912)

Szerző: G. B. Shaw (1856-1950)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: a sok sötét és nyomasztó olvasmány után akartam valami vidámabb sztorival kecsegtetőt, s különben is klasszikus, meg My Fair Lady ésatöbbi.
Tetszett-e: nem akarok spoilerezni, de Shaw elméletéről csak ennyit: oh shit! Klassz volt, tetszett nagyon, de mégis...ezer kartács és bomba!

A VIRÁGÁRUSLÁNY Törőnne inkább a maga dógáva, ahhelyett, hogy a szegén lányokat nyaggassa...
A NOTESZES Nyaggat-ja! Hagyja már abba ezt a förtelmes makogást, vagy keressen magának másik templomot.
A VIRÁGÁRUSLÁNY (bizonytalanul tiltakozva) Nekem éppúgy szabad itt maranni, mint magának.
A NOTESZES Olyan nőnek, aki ilyen elkeserítő, förtelmes hangokat képes kiadni a torkán, sehol a világon nem szabad megmaradnia... annak nincs joga élni. Jusson eszébe, hogy maga emberi lény, akinek lelke van, akinek megadatott az artikulált beszéd képessége! Jusson eszébe, hogy a maga nyelve Shakespeare nyelve, Milton nyelve, a biblia nyelve! Ne gőgicséljen itt, mint egy epebajos gerlice.
[Liza és Higgins; 11. old.1995-ös kiadás]

Sandman - Prelűdök & noktürnök (1988-1989)

Szerző: Neil Gaiman (1960- )
Kategória: képregény
Honnan és miért: a klubban, ahová járok, Gaiman és Sandman is kultusznak számítanak. Hogy ne maradjak ki, kölcsön kértem és kaptam az egyik tagtól.
Tetszett-e: kicsit horrorisztikus, de tetszett. Különösen az utolsó fejezetek egyike, a büfés.

Nem egyszerű képregényből idézetet választani..még nehezebben állja meg a helyét az a pár sor az eredeti környezetéből kiragadva, mint egy "sima" regény esetében. A Sandman viszont egyszerűen túl mély ahhoz, hogy idézet nélkül menjünk el mellette. A következő jelenet helyszíne a Pokol, szereplői pedig Sandman, vagyis Álom, vagyis Morpheusz és a tolvaj Choronzon, a Pokol nyolcadik bugyrának főhercege. A köztük lezajló párbeszéd nem egyszerű dialógus, hanem egy párbaj, melynek komoly tétje van.

"Choronzon: Nosss... Gondolom, ismered a szabályokat? Ha nyersz, visszaadom a sisakod. Ha veszítessz, a Pokol játékszere leszel, örökre. A mi kis rabszolgánk. Rendben, én lépek először. Szörnyfarkas vagyok, settenkedő, zsákmányra leső.
Álom: Én jövök. Vadász vagyok, lovon ülő, farkast leölő.
(Kiömlött ital, áporodott füst, olcsó szex, parfüm és penész szaga terjeng. Érzem a füvet a patáim alatt, a horpaszomat, a lábaim között. Minden valódi. Semmi sem az. Choronzon jön.)
Choronzon: Bögöly vagyok, lovat csípő, lovast levető.
Álom: (Sokféleképpen elveszítheted ezt az ősrégi játékot. Ideges vagy, tétovázol... Nem tudsz védekezni. Cserben hagy a képzeleted.)
Pók vagyok, legyet elemésztő, nyolclábú.
Choronzon: Kígyó vagyok, pókot elnyelő, méregfogú.
Álom: Bika vagyok, kígyót taposó, kemény patájú.
(Érzem, hogy a kígyó vonaglik a patáim alatt, roppan a gerince.)
Choronzon: Lépfene vagyok, gyilkos baktérium, életet kiirtó.
Álom: (Irányt váltott, de ez még belefér. Ősrégi trükk. Azt hiszem, megfejtettem Choronzon taktikáját. Tudom, hogyan fordíthatom ellene. Azt hiszem, nem támadok tovább.)
Egy világ vagyok, űrben lebegő, életet tápláló.
Choronzon: Nóva vagyok, felrobbanó...bolygót hamvasztó.
Álom: Az univerzum vagyok -- életet magához ölelő, mindent befogadó.
Choronzon: Az ellentét vagyok, ítéletnapi fenevad. Én vagyok a végső sötétség. Az univerzumok, az istenek, a világok...és minden vége. Sssz. Halljuk, mi leszel hát, Álmok ura?
Álom: A remény.
Choronzon: Ó. Én pedig...sssz. Én...én...én...nem tudom."
[119-21.old. 2009-es kiadás]

A lelkünk most is vágtat [Lovas himnusz] (2009)

Műfaj: rock
Előadó: Demjén Ferenc (1946- )
Honnan és miért: tesóval hallottuk a kocsiban és kivételesen mindkettőnknek tetszett. :)

 

A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!

Semmit sem értünk el gyorsan, bár volt ezer év,
Sokszor előre mentünk, de még többször hátrafelé.
Lassanként mégis itt vagyunk, s csak egy irányba hajthatunk,
Mert a kétfelé hajtott szekér sehova sem ér.

Nem kell, hogy száguldj, kell még a tegnap, hogy holnapot láss!
Nem baj, hogy álmodod, a csodaszarvas még előtted jár,
És ezernyi csodával vár!

A lelkünk addig vágtat míg hajtanak a vágyak,
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!

Egy táltos, ha vágtat, kinyitja mind tiszta szemét,
Orrában érzi a szabadság üzenetét.
Merről a szél fúj, arra megy, nem állja útját völgy, se hegy,
Nem állna meg semmiért, és haza is ér.

Nem kell, hogy száguldj, kell még a tegnap, hogy holnapot láss!
Nem baj, hogy álmodod, a csodaszarvas még előtted jár,
És ezernyi csodával vár!

A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak,
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!

A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak,
A lelkünk most is vágtat...

A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak,
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég,
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak,
Ahol győz a remény és a baj menekül,
Ülj fel egy lóra, s repülj!

A lelkünk most is vágtat!