Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: kötelező.
Tetszett-e: pár rész nagyon megmaradt bennem, no meg a hangulata valami elképesztő. Mondjuk ezek a gyakran egész oldalakon átívelő mondatok nem egyszer próbára tettek - hát igen, nem az a könyv, amit a 7-es buszon zötykölődve, két állomás közt érdemes olvasni.
"'A részletek összeesküvése. A részleteké' - állapította meg minden különösebb indulat nélkül s magát mintegy elhatárolván saját ügyetlenségétől Eszter is, amikor életének eme sorsdöntő estéjén az elbarikádozás nehéz műveletének befejezéséhez közeledve már vagy huszadszor vert a kezére a kalapáccsal. [...]
'Az ívet kell uralni, amit a szerszám, a szög fejéig bejár...' - döntött rövid töprengés után, s míg visszakanyarodva az 'apróbb helyesbítés' gondolatához, sebesült bal kezének teljes erejével az ablakkerethez szorította a deszkát, jobbjával vakmerőn odacsapott. Ezúttal nem lett nagyobb baj a dologból, sőt még a szög is beljebb ment valamivel, arról az imént ésszerűnek tetsző ötletről azonban, hogy amúgy is el-elkalandozó figyelmét a hátralevőkben erre az úgy nevezett ívre koncentrálni valóban célravezető volna, úgy vélte, jobb, ha letesz. A kalapács ugyanis a kezében egyre bizonytalanabb, az újabb kísérletek eredménye pedig ettől csak még kiszámíthatatlanabb lett, így azután már a harmadik próbálkozásnál be kellett vallja, az, hogy egymás után háromszor is nem suhintott mellé, korántsem szellemi erőfeszítésének, hanem egyesegyedül a véletlen szerencsének köszönhető, vagy ahogy magában megfogalmazta, 'az ujjaim szisztematikus tönkreverésében most szünetet elrendelő kegyelemnek'..."
[Eszter György; 220-21. old. 1999-es kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése