Az egyetlen szerep (1957)

Szerző: Lev Kasszil (1905-1970)
Kategória: ifjúsági irodalom / pöttyös
Honnan és miért: hosszú és komor félév volt ez a kötelezők szempontjából. Szükségem volt valami könnyedebbre, vidámabbra.
Tetszett-e:új olvasási időszámításom első pöttyös könyve. Nagyon élveztem, főleg a lent idézett csillagos részt. Az eredeti cím (The Great Opposition) van olyan jó, mint a magyar, hirtelen nem is tudom, melyik passzol jobban a könyvhöz. Mindkettő találó.

"Kis ideig hallgatott, majd hirtelen az égre emelte tekintetét, és keresés nélkül, mindjárt rámutatott ujjával egy alacsonyan álló, vörös csillagra.
- Itt van például a Mars bolygó - mondta. - Látjátok?
Valamennyien Raszscsepej köré sereglettünk, s keze alól a csillagot kémleltük, amelyre mutatott.
- Bizonyára hallottátok, hogy a Mars csak tizenöt évenként egyszer kerül a Föld közelébe, hogy megnézze az embereket, és megmutassa önmagát. Ezt nagy oppozíciónak, szembenállásnak hívják (Szima tudja ezt!)... Ilyenkor a csillagászok, a sikert kergetve, a Marsra szegezik távcsöveiket. Ekkor nem szabad henyélni! És egy ízben, nagy oppozíció idején, egy sikeres csillagász valamilyen fényjeleket észlelt a Marson. Roppant hűhó támadt - azt a ragyogóját! Megállapították, hogy a Mars lakói tűzzel jeleznek nekünk. Nos, hamarosan kiderült, hogy ezek mindössze a Nap visszfényei voltak a Mars felhőin. A nagy riadalom csalódással végződött... Azután, mint tudjátok, Schiaparelli észrevette a maga csatornáit a Marson. Ez az ezernyolcszázhetvenhetes nagy oppozíció idején történt. Az emberek bizonyosak voltak benne, hogy végre eljutottak az igazsághoz: ott a Marson értelmes lények élnek. Nem tréfadolog: egész csatornahálózat! Lowell csillagásznak még a csatornákban folyó víz sebességét is sikerült meghatároznia. Telt-múlt az idő, újabb oppozíció következett, és - puff! - kiderült, hogy nincs is semmiféle csatorna, az egész optikai csalódás volt.
- Csakugyan, van ott valaki? - kérdezte Kátya.
- Hé, van valaki a Marson? - kiáltotta hangosan az ég felé Raszscsepej, szócsővé formált tenyerén keresztül. Mindenki elnevette magát. - Nem válaszolnak - mondta Raszscsepej. - Pedig szörnyen szeretném, hogy ott is éljen valaki... Lám, a legközelebbi szembenállás igen hamar lesz, az idén, július 23-án. Talán felfedeznek valami újat..."
[175-6. old. 1961-es kiadás]