Egri csillagok (1901)

Szerző: Gárdonyi Géza (1863-1922 )

Kategória: történelmi

Történet:Bornemissza Gergely élete és az 1552-es egri ostrom eseményei.

Honnan és miért: Az úgy volt, hogy tavaly októberben Veszprémben kirándultunk. Annyira megérintett a hely szelleme, a vár hangulata és nem utolsó sorban a Margit-romok (Isten rabjai!!!), hogy amint haza értünk, neki veselkedtem az Egri csillagoknak. Hogy az olvasása több hónapon keresztül elhúzódott, méltatlan a regényhez és szigorúan csak a hevenyészett lelki állapotomnak és lustaságomnak tudható be.

Tetszett-e: Határozottan. Persze még jobb emlék maradna, ha nem aprózódott volna el, de így is örülök, hogy immár nem annyi emlékem van a regényről, hogy "jaaa, az a vaskos kötet, amivel 4. osztály nyarán annyit szenvedtem és halál unalmas volt." A negyedik osztályos rekordomat nem sikerült megfejelni, sőt, gyalázatosan alul múltam, de határozottan állítom, nem unalmas a regény és Gárdonyi zseniális. Egy valamit hiányoltam: az epilógust a végéről - ha már az alcím is Bornemissza Gergely élete, jó lett volna tudni, mi történik a család egyesülése után.

"- Ha egy olyan okos ember volna közöttünk, akinek annyi esze volna, mint nekünk mindnyájunknak, vagy mondjuk: annyi esze volna, mint minden embernek egybefogva a világon, azt hiszem, az nem volna bátor.

Ránézett Gergelyre. A tűzfény Gergelynek szembe sütött, neki csak az arca kidudorodó csontjait vonalazta körül.

Mit akart ezzel mondani?

Gergely behunyta a szemét, s álmosan felelte:

- Sőt, éppen az volna a legbátrabb. Miről gondolod, hogy nem volna bátor?

- Arról, hogy jobban meg tudná becsülni az életnek az értékét. Merthogy mink itt vagyunk ezen a földön, az bizonyos, de hogyha fejünket veszi a török, nem bizonyos, hogy élünk-e tovább. Ami megvan, azt az olyan nagyeszű ember nem veti el olyan könnyen magától csupán azért, hogy azt mondják: derék ember volt!

Gergely ásított. Felelt:

- Csak a közepes elme ragaszkodik az élethez. A gyönge elméjű ember azért bátor, mert nem érti a halált. Az erős elméjű ember meg azért bátor, mert érti. [...] érzi, hogy a test nem mindene. Azt érzi, hogy ő inkább lélek, mint test. Minél lelkibb az ember, annál kisebb érték neki a test. a hősök, a világtörténelem nagy hősei mind lelki emberek voltak."

[Gergely és Hegedüs; 446. old. 1963-as kiadás] 

 

Isten rabjai (1908)

Szerző: Gárdonyi Géza (1863-1922)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: vége a vizsgaidőszaknak! Az utóbbi időszakban előszeretettel forgatok olyan könyveket, amik a gimiben voltak kötelezőek, vagy valamikor és valamiért elkezdtem olvasni őket, de beléjük tört a bicskám. Ezzel németen találkoztam először, Kőbe zárt istenek c. jelent ott meg.
Tetszett-e: nem is gondoltam volna, de nagyon! Szép volt és szomorú. Persze azt is megértem, hogy tizenakárhány évvel ezelőtt nem fogott meg. Ez az örök "mi legyen kötelező olvasmány" kérdést veti fel. Van, amire meg kell érni vagy érdemes várni vele egy picit. Én legalábbis örülök, hogy most megint a kezembe akadt, és nem úgy marad meg, mint valami, amit nem bírtam kiskamaszként elolvasni és biztos sz--.

"A fráter fáradt volt, leült a bokor mellé, és eltűnődve nézte.
Micsoda gondolatból alkothatta Isten a virágot? Hiszen ha csak bezöldíteni akarta a földet, csupa fűvel is bezöldíthette volna. De mennyi szép virágot vegyített a fű közé! A pirinkó nefelejcstől mind a rózsáig mennyi ezer és ezerféle alakú és színű virág nyílik mindenütt, ahol emberi láb nem tapossa el!
A rózsa talán mégis a legszebb.
De a liliom meg csupa rejtelem.
Honnan veszi a liliom azt a csodás tisztaságú fehérséget?
A földből?
A föld fekete.
És miért szeret elrejtőzötten élni? Ha útfélre ültetik, soványka marad, fejletlen. Ha félreültetik a kert zugába, nemes, szép formában magasra növekedik. Levele szélesebb, zöldebb, virága nagyobb.
Miért?
És nappal zárva van az illata. Mintha titkolná a keble kincseit. Közel kell hajolni hozzá, közes-közel, hogy valamit érezhessünk a leheletéből. Ám éjjel, sötétben, a csillagok csöndességében ébren van az az egy virág. A fehérsége szinte fénylik a sötétségben, és édes-finom illattal árasztja el a kertet.
Mért titkolódzik nappal? Mért illatozik éjjelen? Mért fehérebb? Miért illatosabb más virágoknál?
És tovább fonta a gondolatait.
Vajon ha egy liliomot bevinne a kerti házba, s máriaüveggel cserélne meg egynehány zsindelyt, nyílna-e télen?"
[Jancsi; 315-16. old.]

"A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa."
[365. old. 1964-es kiadás]