Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: ezt is a keresztanyámnál olvastam. Híres, apám folyton idézget belőle stb.
Tetszett-e: engem annyira nem győzött meg. Valószínűleg azért, mert ez már egy egészen más világ, nemzedék, ifjúság. Persze biztos vannak, akik számára kortalan, de nekem így elsőre nem. Aztán lehet, ha még egyszer kézbe veszem majd, más lesz a véleményem.
"- Tudod, mi szeretnék lenni? Tudod, mi? Már úgy értem, ha lehetne, az istenbe is.
- Mi? Ne káromkodj!
- Ismered azt a dalt: 'Ha valaki fog valakit a zabföldeken...?' Én...
- Az úgy megy: 'Ha valaki lát valakit a rozsföldeken...' Ez egy vers, Burns írta.
- Tudom, hogy Burns írta.
Neki volt igaza. Tényleg így van. 'Ha valaki lát valakit a rozsföldeken.' Azzal együtt nem tudtam.
- Azt hittem, hogy a zabföldeken. Mindegy, elképzelek rengeteg kis krapekot. Egy nagy tábla zabban játszanak, meg minden. Ezer meg ezer kis krapek, és senki sincs a közelben, senki felnőtt, csak én. Én meg ott állnék egy mafla nagy szakadék szélén, és az volna csak a dolgom, hogy ha már nem zabot, legalább a fülemet hegyezzem, és ha a kis srácok közül egy bele akar szaladni, mármint úgy értem, ha például szaladgálnak, és nem tudják, merre mennek, akkor én ott teremnék, és megfognám a srácot. Nem is csinálnék semmit, csak ezt egész nap. Én lennék a zabhegyező, semmittevő srác-fogó a rozsban. Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen ami igazán szívesen lennék. Tudom, hogy hülyeség.
Phoebe sokáig nem szólt semmit. Aztán amikor végre megszólalt, csak ennyit mondott: - Apu megöl!"
[Holden és Phoebe; 168. old. ?-es kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése