Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: azon kívül, hogy kötelező volt, és szerettem, nem sokra emlékeztem belőle. A végére kellett járnom a dolognak.
Tetszett-e: ó, nagyon is! :) Párszor még biztos előveszem majd.
Ön ott ül, madame, a kocsin, nem tud semmiről semmit, csak azt érzi, hogy éhes. A gondjaira bízott bakfis leugrik a kocsiról, elszalad, a nyakába ugrik egy hosszú kabátos egyéniségnek, és beszélnek ott valamit a fa alatt, élénk gesztusokkal, villogó szemekkel. A kis bakfis jön aztán vissza, vígan szökellve,mint egy bárány, nekipirulva, mint egy rózsa, karonfogva a fiatalemberrel, aki tegnap a fülönfüggőjét megtalálta. Mindez oly váratlan és csodálatos. Míg a kocsi eltört tengelyét alátámasztják, felszerszámozzák és újra befogják a lovakat, addig a hosszú kabátos férfi, aki a bakfis testvére, megsúgja bizalmasan: "Az ön növendéke menyasszony lett." "Szent isten, mikor, hol?", "Hát most a fa alatt."
[197. old. 1964-es kiadás]
Kép: Claude Monet: Nő esernyővel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése