2010. október 22., péntek

Az üvegbura (1963)

Szerző: Sylvia Plath (1932 - 1963)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: ez is kötelező.
Tetszett-e: nyomasztó, mint minden lelkileg sérült ember története.Félelmetes, hogy szippantja be az embert és nem akarja ereszteni - tiszteletadás, de csak távolról. Nem való az ilyesmi nekem, akármilyen (jó) is.


"Aztán lementem a konyhába. Kinyitottam a csapot, és engedtem magamnak egy jó pohár vizet. Majd fogtam a vizet, meg a teli orvosságos fiolát, és lementem a pincébe.
Sápadt, víz alatti fény szivárgott be a résnyi pinceablakon. Az olajfűtőtest mögött körülbelül vállmagasságban sötét nyílás volt a falban, melyen át a terasz alá lehetett jutni. A teraszt később építették a házhoz, miután már a pincét kiásták, ott volt alatta ez a rejtett, lecementezetlen fenekű üreg.
Pár régről korhadó fahasáb zárta el a nyílást. Beljebb löktem valamivel a torlaszukat. Aztán az egyik fadarab lapos felületére állítottam a vizespoharat, meg az orvosságos fiolát, és felkapaszkodtam magam is.
Beletelt egy kis időbe, mire a nyíláson átveszkődtem, de hosszú kísérletezés után végre sikerült, és ott kuporogtam a sötétség tátott szájában, akár egy kobold.
Meztelen lábam alatt barátságos, de hideg tapintású volt a föld. Arra gondoltam, mikor láttak ezek a rétegek utoljára napfényt.
Aztán a rejtett nyílás elé taszigáltam a súlyos, porlepte fahasábokat. A sötétség testes volt, mint a bársony. Fogtam poharam-fiolám, és óvatosan, lehajtott fejjel, térden bekúsztam a leghátsó falig.
Pókhálók súrolták arcomat pillepuhán. Magam köré tekertem a fekete kabátot, mint saját édes árnyamat, aztán lecsavartam a fiola tetejét, és bekaptam a tablettákat, egy-egy korty vízzel közbe-közbe.
Először semmi nem történt, de ahogy lassan a fiola fenekére értem, szemem előtt piros meg kék fények kezdtek villódzni. Ujjaim közül kicsúszott az üveg, és végigdőltem a földön.
A csend visszahúzódott, felfedve a kagylókat, kavicsokat, életem parti üledékét, regényes roncsait.
Aztán a látomás újból felgyülemlett, leomlott rám, és egy elsöprő hullámmal álomba sodort."
[Esther; 158. o. 1977-es kiadás]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése