Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: tél. Meg régen, egyszer olvastam már és nem sokra emlékeztem belőle.
Tetszett-e: Buck és az ősök kötődése nagyon megfogott. Van ebben valami titokzatos, misztikus, amit az ember maga sem ért, nem tud szavakkal megmagyarázni, de érzi. Bizonyíték erre, hogy valami megmozdul benne is, vagy átszalad rajta a hideg, amikor erről olvas. Biztos vagyok benne, hogy ezek után picit mindenki másként tekint a kutyájára.
"S amikor a csendes, fagyos éjszakában egy csillagra emelte orrát, és hosszasan, farkas módjára vonított, porrá és hamuvá lett ősei emelték orrukat a csillagra, s Buck torkán át az ő hangjuk vonított elmúlt századok távolából. S hanglejtése az ő hanglejtésük volt, amellyel annak idején elsírták a bánatukat és azt, amit a némaság, a fagy és a sötétség jelentett a számukra.
Így csendült fel benne az ősi dal, mintegy igazolva, hogy bábjai vagyunk csupán az életnek..."
[38. old. 1956-os kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése