Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: ez is a szakdolgozathoz.
Tetszett-e: igen, és jobban, mint a Csutak színre lép.
"A szürke ló, mint aki délutáni álmából ébredt, kidugta fejét a kocsiból. Örökké könnyező, fátyolos tekintete megcsillant, ahogy Csutakra nézett.
"No, tudsz valamit?"
Csutak meg azt mondta hangosan:
- Akármi is történik, én nem árullak el soha.
Pazár meglökte Csutak vállát.
- Én talán igen? Azt akarod mondani, hogy én talán elárulom?
- Vagy én?
- Vagy én?
Ott álltak a vonatfülke előtt. Csutakra néztek, a szürke lóra, és egyre csak azt hajtogatták:
- Belőlem egy árva szót se húznak ki!
- De belőlem se!
- Azt szeretném én látni...
Csutak végignézett az arcokon, és vállat vont.
- Egyszer valaki csak elárulja.
- Csutak! - Pazár úgy lépett hozzá, mintha arcul akarná vágni. De aztán lehanyatlott a keze, és szinte suttogta: - Nem emlékszel rá, hogy akkor este együtt mentünk be a telepre? Nem emlékszel? Átmásztunk a palánkon, hogy elhozzuk a szürke lovat...
Csutak rábólintott.
- Az akkor este volt...
- Miért? És most mi van?
Csutak a szürke lóra nézett, és nem felelt.
- Nálunk bújtattuk a pincében!
Ezt Kamocsa mondta.
- Meg nálunk! És még a kapukulcsot is elloptam a szürke ló miatt. - Kati Csutak elé ugrott, és az ingét rángatta. - Talán te rejtetted el a lovat? Talán te loptad el a kapukulcsot?!
- Én is megtettem, amit tudtam - bizonygatta Dochnál.
- De hát ki vagy te, hogy ezt mered mondani?
Csutak Dunai vékony, szemüveges arcába nézett. Igazán nem értette, hogy is kezdődött ez az egész. Aztán zavartan csak ennyit motyogott:
- Valakinek mindig eljár a szája."
[102-3. old., 2006-os kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése