Kategória: gyerekirodalom
Honnan és miért: jó pár éve elkezdtem, de nem vagyok benne biztos, hogy be is fejeztem. Gondoltam, most pontot teszek a végére.
Tetszett-e: hát, nem túlzott az író, amikor ezt a címet, ill. titulust adta hősének. Jópofa, jópofa, csak az a baj, hogy egy idő után engem idegesíteni kezd a túl sok esztelenség, és itt ebből néha kijutott.
"A hétből eltelt egy nap, és én megtettem minden lehetséges és elképzelhető erőfeszítést, hogy jó legyek, amint tegnapelőtt megígértem a mamának.
Tegnap suli után játszottam Mariával, és nagyon jól megvoltunk egymással. Szinte egész délután a babájával játszottam, amely nagyon szép, de éppen olyan unalmas is. Ezt a babát Florának híják, és majdhogynem akkora, mint a kis gazdája. Sajnos az egyetlen szórakoztató dolog, amit a baba csinálni tud, hogy kinyitja a szemét, ha áll, és amikor lefektetik, akkor becsukja.
Nagyon izgatott ez a rejtélyes dolog, és fúrtam egy lyukat a baba fejébe, ahonnan megfigyelhettem, hogy a mozgást egy pofonegyszerű belső szerkentyű szabályozza. Tényleg, szét is szedtem, és megmagyaráztam Mariának, miként működik az a bizgentyű. Eleinte nagyon érdekelte a magyarázat, de aztán, amikor látta, hogy a baba szeme nyitva marad és nem csukódik le többet, eltörött a mécses, pityeregni kezdett, mintha valami komoly szerencsétlenség történt volna vele.
Istenkém, milyen oktondiak a kislányok!"
[92. old.1989-es kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése