Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: vagy 10 éve nagyon sokat olvastam tőle, most pedig rám jött a borzonghatnék, úgyhogy előbányásztam a sorozatnak ezt a darabját.
Tetszett-e: ahogy olvastam, úgy jöttek elő az emlékek, ill. jutott eszembe, mi fog történni. Szóval most már inkább csak nosztalgiázásra volt jó, lúdbőrzésre annyira nem. Ettől függetlenül lehet, olvasok majd még valamit a kicsik Stephen Kingjétől, de csakis olyat, amit gyerekkoromban még nem.
"Carly Beth halkan beosont a bejárati ajtón, és a földre lökte kabátját. A ház fülledtnek és forrónak tűnt. Almabor édes illata fogadta a lányt.
Mami aztán tényleg mindent belead az ünnepekbe, gondolta mosolyogva.
Lábujjhegyen ment át az előcsarnokon, és a maszkot maga előtt tartva, Carly Beth feszülten fülelt.
Noah, merre vagy?
Hol vagy, kis tengerimalacom?
Noah mindig azzal kérkedett, hogy mennyivel bátrabb, mint Carly Beth. Folyton bogarakat rakott a hátára, vagy undok gumikígyókat csempészett az ágyába - mindent megtett azért, hogy Carly Beth-et sikítani hallja.
Carly Beth lépéseket hallott a feje fölött. Noah bizonyára a szobájában van, állapította meg. Valószínűleg most veszi fel a Halloween-jelmezét.
Noah az utolsó pillanatban határozta el, hogy svábbogár lesz.
Mrs. Caldwell eszeveszetten rohangált fel-alá a házban, hogy megfelelő anyagokat találjon a csápokhoz és kemény szárnyfedőkhöz.
Nos, bogaram, készül a meglepetés, gondolta Carly Beht, gonosz kis mosollyal a szája szögletében. Megszemlélte a maszkot. Tuti, hogy az a svábbogár a mosogató alá iszkol!"
[47-48. old. 2001-es kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése