Anne otthonra talál (1908)

Szerző: Lucy Maud Montgomery (1874-1942)

Kategória: ifjúsági

Történet: Anne-t, a megpróbáltatásai ellenére hihetetlen cserfességgel és fantáziával megáldott kis árvát örökbefogadják az avonlea-i Cluthbert testvérek; jelen kötet a lányka elemi- és középiskolás éveit beszéli el.

Honnan és miért: ismét egy olyan regény, melynek a nem-olvasása szegényebbé tette a gyerekkoromat - ennek biztos tudatában terveztem lassan egy éve, hogy pótolni fogom ezt a hiányosságot.

Tetszett-e: Sajnos jóval tovább tartott a könyv olvasása, mint szerettem / megérdemelte volna, de az elmúlt egy hónapban hol időm, hol kedvem nem volt, csak tunyulni. Két "aprósággal" akadt pusztán bajom: az utolsó tanéveket érdemtelenül és gyorsabban szeltük át, mint az aranycikesz a Roxfort-pályát, pedig jó lett volna többet megtudni Anne új barátairól stb. A másik rákfeném, hogy minden nehézség és áldás túlságosan is forgatókönyvszerűen érkezik - biztos van arra valami jó szó, hogy mire gondolok, de amíg ez nem jön a számra, lapozzunk, mert csak túlságosan belezavarodnék a mondandómba.

Ami nagyon nagy pozitívum: Anne számomra egy hatalmas inspiráció-bomba! Nagyon tetszetős és szórakoztató személyiség, és tudom, furán hangzik egy irodalmi hős esetében, de ha nem lenne, ki kéne találni...! Az ember figyelmét óhatatlanul ráirányítja a saját környezetére és valóságára, ráadásul ártatlan becsvágya is ösztönző lehet, rám (és lehet, tanulmányaimra is) biztos hatással lett volna, ha mondjuk még a középiskolában találkozom a könyvvel. Épp ezért iskolai olvasmányként is tökéletesen megállná a helyét (nyilván nem annyira a fiúk körében).

"Amióta hazajött az akadémiáról, szűkebb lett körülötte a világ. De tudta: ha keskenyebb is az ösvény, amelyen most lépked majd, a csendes boldogság virágai szegélyezik. Becsületes munka, méltó célok és rokon lelkek barátsága lesz a jutalma. Senki és semmi nem foszthatja meg a képzelet és az álomvilág előjogától! És ki tudja, mit hoz a következő kanyar!

- Isten az égben, boldogság idelent - suttogta halkan."

[Anne; 330. old. 2005-ös kiadás]

"Csöndes csodák."

A tervezettnél hosszabbra nyúlt hiátust ismét egy rendhagyó bejegyzéssel szakítom meg (hamarosan újra jönnek az idézetek, azaz legalábbis egy biztos, ígérem!), bár csöppet sem lesz idegen témájában az eddigiektől.

A végtelenül cuki molyos widgetnek köszönhetően látható, hogy mostanság Anne Shirley kalandjaival fűszerezem az "unalmas" hétköznapokat. Tegnap pedig éppen úgy esett, hogy Anne Shirley - kicsit idősebb, de annál valóságosabb - alteregójával találkozhattam: a hasonlóság alapját azonban nemcsak a vörös fürtök, de az egyértelműen pozitív életszemlélet és az élet apró, egyszerű csodáinak a szeretete, tisztelete képezte. S hogy ki is ez a rejtélyes illető? Schäffer Erzsébet, a Nők lapja Pulitzer-emlékdíjas újságírónője.

Most már sajnos ritkábban, de egy időben viszonylag rendszeresen forgattam a Nők lapját a kezeimben, és egy idő után feltűnt, itt ez a hölgy, aki a cikkeiben mindig fantasztikus megfigyelőképességről, szerethető és bájosan humoros stílusról tesz tanúbizonyságot. Emlékszem, tényleg nem olvastam tőle sokat, de a neve hamar egyfajta garancia lett a számomra, így amikor a barátnőmnek kerestem szülinapi ajándékot, és a könyvesboltban megpillantottam Schäffer egyik könyvét, egyszeriben már egyáltalán nem okozott fejtörést, hogy mivel lepjem meg kedves barátosném.

Ugyanilyen egyértelmű döntés volt a részemről, amikor kiderült, hogy a Művelődési Házban az (újság)írónő lesz a vendég, s nagy meglepetésemre rajtam kívül még legalább 80-an, de talán nem túlzok nagyot, ha azt mondom, 100-an vélekedtek hasonlóan és ragadták meg a lehetőséget, hogy élőben hallhassanak néhány anekdotát.

Diary of a Wimpy Kid (2007)

Magyar cím: Egy ropi naplója

Szerző: Jeff Kinney (1971- )
Kategória: ifjúsági

Történet: Greg 'Ropi' Heffley naplót kap az édesanyjától, amibe aztán felsőtagozatos életének minden nyűgét-baját, de legfőképp az "iskola legnépszerűbb diákja" cím elnyerésére tett fáradozásait örökíti meg, szorgalmasan illusztrálva.

Honnan és miért: gyakorolni akartam kicsit a nyelvet, és kíváncsi voltam a történetre, amelyik az ''Évtized gyerekkönyve'' kategóriában legyűrte a Harry Potter-sorozatot.

Tetszett-e: Helyenként tényleg vicces, sokszor a rajzoknak köszönhetően, de van egy sanda gyanúm, hogy a fordítása talán még jobban feldobja. Amúgy nem estem tőle hanyatt, összességében hupilila gőzöm sincs, hogyan nyerhetett azon a bizonyos versenyen. És akkor azt már nem is mondom, hogy engem végtelenül bosszant és sajnálom, amikor egy főszereplőnek annyira nem akar összejönni semmi az életben, még ha olyan idegesítő kis pukkancs is, mint Greg. Ezt leszámítva folytatni fogom majd a sorozatot, főleg mert angolozásnak tényleg bevált (érthető a nyelvezete, szerintem kezdő nyelvtanulók is bátran belevághatnak).

"Mrs. Norton showed 'The Wizard of Oz' movie so everyone would know the story. I was trying to figure out what part I should play, but pretty much every character has to sing or dance at one point or another. But about halfway through the movie, I figured out what part I wanted to sign up for. I'm going to sign up to be a Tree, because 1) they don't have to sing and 2) they get to bean Dorothy with apples.

Getting to peg Patty Farrell with apples in front of a live audience would be my dream come true. I may actually have to thank Mom for making me do this play once it's all over.

After the movie ended, I signed up to be a Tree. Unfortunately, a bunch of other guys had the same idea as me, so I guess there are a lot of guys who have a bone to pick with Patty Farrell."

[99-100. old. 2007-es kiadás]

Ne bántsátok a feketerigót! (1960)

Szerző: Harper Lee (1926- )
Kategória: krimi

Történet: az 1930-as években egy alabamai kisvárosban nemi erőszakkal vádolnak meg egy fekete férfit. A védelmét vállaló ügyvéd és családja rosszindulatú pletykák kereszttüzébe kerül, egy furcsa szomszéd borzolja az utcaiak kedélyét, közben pedig sor kerül magára a tárgyalásra is. Mindezt az ügyvéd alsós kislányának a szemszögéből.
Honnan és miért: könyvtár, híres, a szokásos sztori.
Tetszett-e: Picit mindig tartok tőle, hogy a kényes kérdéseket taglaló könyvek mennyire kezelik idealistán vagy didaktikusan az adott témát. Féltem, hogy ugyanolyan érzéseim lesznek Harper Lee művével kapcsolatban, mint a Tamás bátya kunyhójánál (pl. vontatott lesz), de aztán a történet nagyon gyorsan magával ragadott és meggyőzött. Izgalmas volt, érdekes, a '30-as évek Amerikájának kisvárosi hangulata pedig, amit amúgy is imádok, szinte tapintható. Nem túlzón idealista, nem szájbarágó módon tanulságos, és a cím, ami egyben a mű üzenete is, nagyon szép. Az egyetlen kifogásom, hogy a két testvért, de főleg Scoutot nem tudom, csak az állítólagos életkoránál pár évvel idősebbnek elképzelni. Ajánlom mindenkinek!

" Lementünk Miss Maudie hűvös, új lépcsőjén, s láttuk, hogy Mr. Avery és Miss Stephanie Crawford még mindig elmerülten beszélgetett. Csak továbbmentek Miss Stephanie háza elé.  Miss Rachel éppen akkor ért oda.

-Azt hiszem, én bohóc leszek, ha felnövök - szólt Dill.

Jem és én azon nyomban megálltunk.

- Úgy, ahogy mondom, bohóc - szólt. - Az emberekkel csak egy dolgot lehet csinálni, nevetni kell rajtuk. Ezért állok be egy cirkuszba, és halálra nevetem magamat.

- Tévedsz, Dill - szólt Jem. - A bohócok szomorú emberek, és mások nevetnek rajtuk.

- Akkor belőlem újfajta bohóc lesz. Megállok a cirkusz porondján, és nevetek az embereken. Csak nézzetek rájuk. Mindegyiket seprűnyélre kellene ültetni. Rachel néni máris rajta ül.

Miss Stephanie és Miss Rachel vadul integettek felénk, olyan mozdulatokkal, hogy nemigen hazudtolták meg, amit Dill mondott róluk."

[266. old. 1965-ös kiadás]

Galaxis útikalauz stopposoknak (1979)

Szerző: Douglas Adams (1952-2001)
Kategória: sci-fi
Honnan és miért: egyszer már olvastam, úgy 4-5 éve, de a Valószínűleg Véges memóriám következtében a kettős napfelkeltén és az egereken kívül nem sok mindent tudtam volna felidézni belőle.
Tetszett-e: a sci-fi - pláne, ha nincs köze a Doktorhoz vagy legalább egy ewokhoz - általában véve nem az én műfajom. Pedig ennek nagyon jó a humora (Dirt Gentlynek immár bérelt helye van a fiktív várólistámon), csak hát valahogy mégis az volt az érzésem, hogy úgy lógok a levegőben olvasás közben (pedig nem is ittam Pángalaktikus Gégepukkasztót). Érdekelne, hogy mi is a helyzet azzal a bizonyos pentalógiával és hogy kapcsolódik ehhez a könyvhöz, mert gyanítom, a sztori megy tovább...de nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék öt köteten keresztül követni az eseményeket (még Pángalaktikus Gégepukkasztóval vagy nélküle sem).

"Utoljára ült tárgyalóasztalhoz a két ellenséges vezér.

Halálos csend ereszkedett közéjük, amint a VI'hurgok parancsnoka, fekete, gyémántokkal kivert harci rövidnadrágjában, rezzenéstlenül a vele szemben guggoló, zöld, édeskés gőzfelhőbe burkolózó G'Gugvuntt vezérre meredt. Mivel háta mögött a csillogó űrcirkálók milliói alig várták, hogy szórhassák az elektromos halált, felszólította az alávaló teremtményt, hogy vonja vissza, amit az anyjáról mondott.

A lény rezgett émelyítően forró gőzében. E pillanatban suhantak át a konferenciatermen Arthur szavai: >>Én is nagy gondban vagyok az életstílusommal.<<

Sajnos a mondat a VI'hurgok nyelvén az elképzelhető legszörnyűbb sértést jelentette, melyre kizárólag egy több száz évig tartó háború nyújthat elégtételt.

Idővel persze, miután a pár évezrednyi háború megtizedelte a galaxisukat, a harcban álló felek rájöttek, hogy szörnyű félreértés áldozatai. A két szemben álló hadiflotta egykettőre napirendre tért az egyéb nézeteltérések felett, hogy nyugodtan megindíthassák közös támadásukat a mi Galaxisunk ellen, melyet időközben egyértelműen a sértő megjegyzés forrásaként azonosítottak.

További hosszú évezredek teltek el, míg a félelmetes harci hajók - átszelvén a kozmikus ürességet - süvöltve rázúdultak az első, elibük kerülő bolygóra. Ez történetesen a Föld volt, ahol a méretarányok számításában elkövetett szarvashiba következtében az egyesült csatahajóflottát felnyalta egy arra járó kiskutya."

[183-4. old. 1987-es kiadás]