Szerző: Harper Lee (1926- )
Kategória: krimi
Kategória: krimi
Történet: az 1930-as években egy alabamai kisvárosban nemi erőszakkal vádolnak meg egy fekete férfit. A védelmét vállaló ügyvéd és családja rosszindulatú pletykák kereszttüzébe kerül, egy furcsa szomszéd borzolja az utcaiak kedélyét, közben pedig sor kerül magára a tárgyalásra is. Mindezt az ügyvéd alsós kislányának a szemszögéből.
Honnan és miért: könyvtár, híres, a szokásos sztori.
Tetszett-e: Picit mindig tartok tőle, hogy a kényes kérdéseket taglaló könyvek mennyire kezelik idealistán vagy didaktikusan az adott témát. Féltem, hogy ugyanolyan érzéseim lesznek Harper Lee művével kapcsolatban, mint a Tamás bátya kunyhójánál (pl. vontatott lesz), de aztán a történet nagyon gyorsan magával ragadott és meggyőzött. Izgalmas volt, érdekes, a '30-as évek Amerikájának kisvárosi hangulata pedig, amit amúgy is imádok, szinte tapintható. Nem túlzón idealista, nem szájbarágó módon tanulságos, és a cím, ami egyben a mű üzenete is, nagyon szép. Az egyetlen kifogásom, hogy a két testvért, de főleg Scoutot nem tudom, csak az állítólagos életkoránál pár évvel idősebbnek elképzelni. Ajánlom mindenkinek!
Honnan és miért: könyvtár, híres, a szokásos sztori.
Tetszett-e: Picit mindig tartok tőle, hogy a kényes kérdéseket taglaló könyvek mennyire kezelik idealistán vagy didaktikusan az adott témát. Féltem, hogy ugyanolyan érzéseim lesznek Harper Lee művével kapcsolatban, mint a Tamás bátya kunyhójánál (pl. vontatott lesz), de aztán a történet nagyon gyorsan magával ragadott és meggyőzött. Izgalmas volt, érdekes, a '30-as évek Amerikájának kisvárosi hangulata pedig, amit amúgy is imádok, szinte tapintható. Nem túlzón idealista, nem szájbarágó módon tanulságos, és a cím, ami egyben a mű üzenete is, nagyon szép. Az egyetlen kifogásom, hogy a két testvért, de főleg Scoutot nem tudom, csak az állítólagos életkoránál pár évvel idősebbnek elképzelni. Ajánlom mindenkinek!
" Lementünk Miss Maudie hűvös, új lépcsőjén, s láttuk, hogy Mr. Avery és Miss Stephanie Crawford még mindig elmerülten beszélgetett. Csak továbbmentek Miss Stephanie háza elé. Miss Rachel éppen akkor ért oda.
-Azt hiszem, én bohóc leszek, ha felnövök - szólt Dill.
Jem és én azon nyomban megálltunk.
- Úgy, ahogy mondom, bohóc - szólt. - Az emberekkel csak egy dolgot lehet csinálni, nevetni kell rajtuk. Ezért állok be egy cirkuszba, és halálra nevetem magamat.
- Tévedsz, Dill - szólt Jem. - A bohócok szomorú emberek, és mások nevetnek rajtuk.
- Akkor belőlem újfajta bohóc lesz. Megállok a cirkusz porondján, és nevetek az embereken. Csak nézzetek rájuk. Mindegyiket seprűnyélre kellene ültetni. Rachel néni máris rajta ül.
Miss Stephanie és Miss Rachel vadul integettek felénk, olyan mozdulatokkal, hogy nemigen hazudtolták meg, amit Dill mondott róluk."
[266. old. 1965-ös kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése