Anne válaszúton (1915)

Szerző:  Lucy Maud Montgomery (1874-1942)
Kategória: ifjúsági

Történet: Anne egyetemre megy, de a legfontosabb tudásra - életről, elmúlásról, szerelemről és családról - mégis az alma mater falain kívül tesz szert.

Honnan és miért: megfogadtam a szerző ajánlását: "A földkerekségen minden lánynak, aki 'még többet' akar tudni Anne-ről."

Tetszett-e: a jól megírt, kicsit kesergős-izgulós, de azért boldog végkifejlettel kecsegtető románcokkal általában kilóra meg lehet venni - ilyenből ebben a kötetben sincs hiány (sőt!), s talán ennek, szentimentális hangulatomnak, vagy a szimplán túl sok szabadidőnek köszönhető, hogy valósággal habzsoltam ezt a részt. Tudom, olcsón adom magam, de ez az igazság; Montgomery kivetette a csalit, én pedig szégyentelen ráharaptam, s utána vihetett, amerre akart, nem engedett - nem engedtem. Borzasztóan kíváncsi vagyok a következő könyvekre - nem is annyira arra, hogy mi fog történni bennük, hanem inkább arra, hogy hogyan fog tetszeni az, ami történik, mert úgy érzem, ezzel az epizóddal én is fordulóponthoz értem a sorozatban.

Egyebek erre a kötetre vonatkozóan: kicsit sajnáltam, hogy az utolsó előtti és utolsó fejezet közt nincs még egy... viszont ami határozottan klassz volt: a körülírhatatlan "solane"-ság az egyik leglollabb dolog, amivel az utóbbi időben irodalomban találkoztam, és a korábbiakkal ellentétben most már egyáltalán nem idegesített Davy, sőt, rajta kacarásztam a legtöbbet.

"- A fene essen bele! - robbant ki Davyből.

- Jaj, Davy, ne káromkodj! - szólt rá ijedten Dora.

- A "fene" nem káromkodás... legalábbis nem igazi. És még ha az is, nem érdekel - vágott vissza Davy hányavetin.

- Ha már ilyen szörnyű szavakat kell mondanod, legalább ne vasárnap mondd! - kérlelte Dora.

Bár a bűntudattól még messze volt, Davy a lelke mélyén érezte, hogy egy kicsit túllőtt a célon.

- Kitalálok egy saját káromkodást! - bizonygatta.

- Isten megbüntet érte - jelentette ki Dora ünnepélyesen.

- Akkor Isten egy díszes mákvirág - feleselt Davy. - Hát nem tuggya, hogy egy férfiember le köll eressze valahogy a gőzt?"

[Az ekkor éppen 9 éves Davy és Dora; 108-9. old. 2006-os kiadás]