Kategória: életrajzi regény
Honnan és miért: amikor a Tüskevárat olvastam, nagyon megszerettem az író stílusát, meg azt a falusi és természetközeli miliőt, amit megírt, és ami után azóta is folyamatosan sóvárgok.
Tetszett-e: noha az indokolatlanul nagy szünet (még tavaly nyáron kezdtem el, aztán valahogy abbamaradt) az ellenkezőjét sejteti, valójában nagyon jó kis könyv ez. A legérdekesebb részek azok voltak, amelyek a Tüskevár "kulisszáit" (pontosabban eredetét) fedték fel, de amúgy nagyon sok aranyos és humoros anekdota található itt, aminek köszönhetően most megint nagyon-gyerek akarok lenni, és arra gondolok, ha együtt tölthetnék egy hetet egy-egy íróval, akkor az egyik ő lenne, a másik Rowling.
"- Hétháthy nyugdíjas őrnagy vagyok.
- Fekete Pista.
- Nyaraló vagy?
- Nem, csak vendégségbe jöttem Etti nénihez, aki itt lakik a kertész mellett... őrnagy úr...
- Szólíts csak Géza bácsinak. Látom, ismered a madarakat, szereted a Balatont... hát, amíg itt vagy, legalább nem leszek egyedül...
- Én is egyedül vagyok, Géza bácsi.
- Hogyhogy?
- Úgy értem, hogy tulajdonképpen én is egyedül vagyok, hiszen Etti néni nem lehet a barátom... Öreg is, meg rokon is... Van ott a szomszédban egy kislány... hát az se lehet a barátom, és a Lőrinczy gyerekek a barátaim ugyan, de csak úgy messziről. A csúzlihoz nem értenek, horgászni nem tudnak, a madarakat nem ismerik, az erdőket nem szeretik, pedig az apjuk ispán, szóval gazdatiszt.
- És a te apád? szereti a madarakat?
- Nagyon, Géza bácsi... és ha az iskolában kiderült valamelyik gyerekről fészekrablás, pláne állatkínzás, hát azt betyárul elfenekelte. Hermann Ottóval is levelezett, amíg Göllében laktunk, a fecskék, gólyák és más vándormadarak érkezéséről és őszi elvonulásáról."
[314. old. ? kiadás]
(kép: Normann Rockweel - Outward Bound)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése