Ballagó idő (1970)

Szerző: Fekete István (1900-1970 )
Kategória: életrajzi regény
Honnan és miért: amikor a Tüskevárat olvastam, nagyon megszerettem az író stílusát, meg azt a falusi és természetközeli miliőt, amit megírt, és ami után azóta is folyamatosan sóvárgok.
Tetszett-e: noha az indokolatlanul nagy szünet (még tavaly nyáron kezdtem el, aztán valahogy abbamaradt) az ellenkezőjét sejteti, valójában nagyon jó kis könyv ez. A legérdekesebb részek azok voltak, amelyek a Tüskevár "kulisszáit" (pontosabban eredetét) fedték fel, de amúgy nagyon sok aranyos és humoros anekdota található itt, aminek köszönhetően most megint nagyon-gyerek akarok lenni, és arra gondolok, ha együtt tölthetnék egy hetet egy-egy íróval, akkor az egyik ő lenne, a másik Rowling.

"- Hétháthy nyugdíjas őrnagy vagyok.
- Fekete Pista.
- Nyaraló vagy?
- Nem, csak vendégségbe jöttem Etti nénihez, aki itt lakik a kertész mellett... őrnagy úr...
- Szólíts csak Géza bácsinak. Látom, ismered a madarakat, szereted a Balatont... hát, amíg itt vagy, legalább nem leszek egyedül...
- Én is egyedül vagyok, Géza bácsi.
- Hogyhogy?
- Úgy értem, hogy tulajdonképpen én is egyedül vagyok, hiszen Etti néni nem lehet a barátom... Öreg is, meg rokon is... Van ott a szomszédban egy kislány... hát az se lehet a barátom, és a Lőrinczy gyerekek a barátaim ugyan, de csak úgy messziről. A csúzlihoz nem értenek, horgászni nem tudnak, a madarakat nem ismerik, az erdőket nem szeretik, pedig az apjuk ispán, szóval gazdatiszt.
- És a te apád? szereti a madarakat?
- Nagyon, Géza bácsi... és ha az iskolában kiderült valamelyik gyerekről fészekrablás, pláne állatkínzás, hát azt betyárul elfenekelte. Hermann Ottóval is levelezett, amíg Göllében laktunk, a fecskék, gólyák és más vándormadarak érkezéséről és őszi elvonulásáról."
[314. old. ? kiadás]

(kép: Normann Rockweel - Outward Bound)

Téli berek (1959)

Szerző: Fekete István (1900-1970)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: Nos. A Tüskevárat imádtam, adta magát, hogy a folytatást is elolvasom, főleg, hogy most itt is tél van.
Tetszett-e: hogy tetszett-e? Még szép hogy! Hol hangosan nevettem, hol náthának próbáltam álcázni a sűrű szipogásokat a végén, hogy a szobatársak ne gyanakodjanak érzékeny lelkületemre. :D Persze az első részt nem múlhatja felül, de ezt is nagyon-nagyon szerettem. Fekete István humora pedig zseniális!

"Amikor Tutajosék kimentek a jégre, éppen csak hogy nem olvadt, de a nap mérsékelten ontotta a meleget és a fényt is. A tó azonban csendes időben és hó nélkül fagyhatott be, mert olyan volt, mint a tiszta üveg, amely alatt szépen látszott a hínáros, moszatos, egész csodálatos akvárium.
Aztán: hajrá! Ebben a sercegő rohanásban természetesen részt vettek a kutyák is, amíg Tutajos el nem "gázolta" vigyázatlan kutyáját, aminek semmi komolyabb következménye nem lett. Bikfic megsértődött, s egy időre félreült, és szemrehányóan megugatta száguldó barátait. Mivel azonban a jég nem volt a legmelegebb alapzat, Bikfic felfüggesztette sértődöttségét, és most már jobban vigyázott a figurákra, amelyeket a nagyfőnök követett el, amíg aztán Tutajos elhasalt, és ezen méltatlan állapotban fejezte be az elegánsnak ígérkező nyolcast.
- Csau-vau-bek-bek-úgy kell! Úgy kell! - ugatott Bikfic, amíg a rohanvást érkező Csikasz el nem seperte hálótársát, mert az iramot nem tudta lefékezni. Ezen egy kicsit össze is marakodtak, de aztán mindketten Gyulához rohantak, aki éppen négykézláb tápászkodott fel, és semmiképpen nem akadályozhatta meg Bikfic szeretetének nyilvánítását. Bikfic ugyanis röptében képen nyalta a tehetetlen ifjút, aki éktelen dühbe gurult. Most esett akkorát, hogy majd a jég szakadt be alatta, és most jön Bikfic ezzel a hülye nyalakodással.
- Megütötted magad? - kérdezte Bütyök.
- Semmi... de Bikficet el fogom verni... igen, ha még egyszer... de - és körülnézett - nincs itt semmiféle pálca, csak nád.
Igen, ez a nap nem volt alkalmas semmiféle büntetésre, és a nád nem is erre való. A nád csak békés célokat szolgál. Fészket takar, tojásokat ringat, vackokat rejt, házat fed, és falakat préselnek belőle emberi otthonok számára. De verni, különösen a Bikfic nevű vendéget, semmiképpen sem lehet."
[221-22. old.]

"Muki, Muki - latolgatta a szót Tutajos - a fene egye meg, még ha Cézár lett volna vagy Napóleon!" :))
[290. old. 2006-os kiadás]