Finnugor vámpír (2002)

Szerző: Szécsi Noémi (1976- )
Kategória: Vérmese. (hah, és tényleg!)
Honnan és miért: könyvtárban bóklászva fedeztem fel, a cím és a borító kombója csábított el.
Tetszett-e: Sziporkázó a humora, és az ilyesmit én nagyon szeretem. Hajszállal jobban tetszett volna, ha E/3-ban fogalmaz Szécsi, mert akkor a latin szavaktól nyüzsgő, "túlművelt" megnyilatkozások lekorlátozódtak volna Jerne megszólalásaira. (Mivel azonban a Vérmesét maga Jerne írta, ezért ez nem igazán róható fel neki.) A szöveg ebben a formájában meglehetősen "bölcsészes", ez valakinek vagy tetszik vagy nem, számomra felért egy cinkos összekacsintással.
Kíváncsi lennék a Nagymama véleményére Májer Stefánia kedvenc vérszívóiról. (Nincs jelentősége, de valamiért fontosnak érzem leszögezni, ez a könyv nem a vámpírdivat megkésett hazai importja, ld. a keletkezési dátumot.)

"Nem akarom azt a tévképzetet kelteni, hogy a magyarok mind egy szálig alkoholisták. Erről szó sincs. Az alkohol azonban sok ember számára a mindennapok része. Nagymama nemrég írta nekem, hogy péntek-szombat-vasárnap nem mer nyakba harapni, mert már többször padlót fogott egy-két szívás után. De miután felméri a finnek italozási szokásait, nem lesz baj. Tudni kell, mikor szívjon az ember. A magyaroknál? Na, itt sosem lehet tudni. Nincsenek kijelölt napok. Aznap például szerda volt, és O. már a másodikat töltötte magának. Előttem viszont még ott állt a teli pohár. Felmértem, hogy ha O.-t kiküldöm a konyhába azzal, hogy én só és citrom nélkül hozzá sem nyúlok, és mire visszatér, ráöntöm a fikuszra, mondván, hirtelen mégis legurítottam, átlátszó színjáték. Így véletlenül kiborítottam."
[184-185. old. 2011-es kiadás]