Kategória: thriller
Honnan és miért: nem tudom, miért (illetve sejtem), de egy ideje olyan borzongós olvasmányra fáj a fogam, amitől az embernek az érzékszervei óhatatlanul fürkészik az éjszakát, hogy nem lát / hall-e valami szokatlant... Kinghez ugyan még nem volt szerencsém, de bíztam benne, hogy tőle megkapom azt, amit akarok.
Tetszett-e: ühmmm...tetszett, de nem azt kaptam, amire vártam. Miután elolvastam a Christine fülszövegét, majd negyedéig A holtsávét, valami elborult horrorsztori lehetősége kezdett körvonalazódni bennem, ami Sarah Jekyll és Hyde - utalgatásainak hála csak még inkább tévútra vitt a mű elején. Ezt leszámítva izgalmas volt, olvastatta magát a sztori, s úgy érzem, a King-életműhöz egy (rémisztgetésben) lightosabb felvezetőt kaptam, de ez talán nem is baj. Nagyon fúrja az oldalam, milyen érzés lehetett a megjelenése idején lapozni ezt a könyvet...
"Tiltakozni próbált, el akarta mondani, hogy nem akar ő nagy dolgokat cselekedni, vagy gyógyítani, vagy más hangján szólni, megjósolni a jövőt, vagy megtalálni azokat a dolgokat, amelyek elvesztek. Megpróbálta elmondani ezt anyjának, de a nyelve nem akart engedelmeskedni. Azután anyja ott volt már előtte, ott loholt a kövezett úton, alázatosan, de egyben arrogánsan, hangja harsonaként zengett:
- Megmentett! Megmentő! Megmentett! Megmentő!
És Johnny rémülten látta, hogy ezrek vannak már mögötte, talán milliók, csupa megnyomorított, vagy deformált, vagy halálra rémült ember. Ott volt a tömzsi riporterhölgy, aki azt akarta mindenáron tudni, kit jelölnek majd az elnöki posztra a demokraták 1976-ban; volt ott egy halott szemű parasztember a fia fényképével - a képen egy mosolygó fiatal fiú a légierő kék egyenruhájában -, akit 1972-ben eltűntnek nyilvánítottak Hanoiban, s az öreg azt tudakolta, meghalt-e a fia vagy él... [...]
Mérföldekre nyúlt a tömeg, türelmesen várakoznak, megölik néma, lesújtó ínségükkel."
[204. old. 2002-es kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése