Kategória: ifjúsági regény
Honnan és miért: még a nagymamától nyúltam le jó régen, amúgy a számtalan félbehagyott olvasmányaim egyike; eldöntöttem, hogy ennek is pontot teszek a végére.
Tetszett-e: vegyesek az érzéseim. Lassan haladtam vele, néha szenvedésnek éreztem: nem voltam kíváncsi, milyen irányba megy a történet, túl sok volt a sírás-rívás (ahogy az utószóban is írják), még több a szereplő, nem alakult ki bennem kötődés. Igaz, a Lizzy és George Harris-vonal nagyon izgi volt, a St.Clare-éknél játszódó rész pedig kifejezetten tetszetős, csakúgy, mint a befejezés. A könyv végeztével úgy gondolom, nagyon jó olvasmány annak, aki a 19. századi amerikai rabszolgarendszerről akar többet tudni.
"- Miért vagy ilyen rossz, Topsy? Miért nem próbálsz jó lenni? Hát senkit nem szeretsz, Topsy?
- Nem tudom, mi az: szeretni; szeretem a cukorkát meg az ilyesmit, és kész - mondta Topsy.
- De apádat és anyádat csak szereted?
- Sohase volt apám s anyám; már mondtam Miss Évának.
- Tudom - bólintott szomorúan Éva. - De nem volt-e bátyád vagy nővéred, vagy nagynénid, vagy...
- Nem, nem... soha nem volt semmim és senkim.
- De Topsy, ha megpróbálnál jó lenni, te tudnál...
- Akkor is csak nigger maradnék, ha még olyan jó volnék is - mondta Topsy. - Ha kicserélhetném a bőrömet, és fehér lennék, akkor megpróbálnám.
- De az emberek akkor is szeretnek téged, Topsy, ha fekete vagy. Miss Ophelia is szeretne, ha jó volnál.
Topsy kurtán, nyersen felnevetett: így szokta kifejezni, hogy nem hisz valamiben."
[294. old., 1974-es kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése