Kategória: életrajz, visszaemlékezés
Honnan és miért: pár éve vettem, akkor valamiért nem értem a végére. Most ismét kíváncsi lettem, hogyan élte meg Flóra a költő betegségét, milyen is volt a kapcsolatuk.
Tetszett-e: értem Flórát, sajnálom Attilát. Érdekes volt, nagyon.
"Kedves Flóra!
Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. >>Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva van már! << ezt Kosztolányi írta.
Csókolom a kezét és sok barátsággal, szeretettel üdvözlöm. Köszönjük az almákat, én is ettem belőlük, jóllehet a gyerekeknek küldte, s én bizony nem is kértem tőlük, csak elvettem egyet.
Attila
U.i. Kérem, vasárnap ne jöjjön."
Szárszó, 1937. december 3.
[44. sz. -az utolsó- levél; 142. old. 2005-ös kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése