Rózsakiállítás (1976)

Szerző: Örkény István (1912-1979 )

Kategória: kisregény

Történe: Egy, a halálról szóló dokumentumfilm forgatásának a története.

Honnan és miért: Valami rövidre és nem lányregényre vágytam, Örkény Válogatott kisregények c. kötete kézenfekvő volt, már csak azért is, mert a benne található három történetből eddig csak egyhez volt szerencsém.

Tetszett-e: a témájából adódóan kicsit borússá tette az olvasás óráit, de helyenként annyira groteszk volt, hogy nehezemre esett komolyan venni. Személy szerint főleg mint a szakmával ismerkedő találtam inkább érdekesnek.

"- Én is szeretnék egyszer dokumentumfilmet csinálni - mondta egyszer, csak úgy ábrándozva, Áron.
- Miről?
- Arról, hogy meghalunk.
- Színészekkel vagy igazi szereplőkkel?
- Csak igaziakkal volna érdekes.
- Rajta, barátocskám! Kitűnő ötlet.
- Ez több, mint ötlet, J. Nagy, mert sok minden belefér. Tudomány, filozófia, költészet; és amellett izgalmas és közérthető.
- Ha találsz olyan modellt, aki hajlandó milliók szeme láttára meghalni.
- Te nem vállalnád?
- Én még soká szeretnék élni - nevetett J. Nagy.
- De volt már egyszer egy szívrohamod.
- Rendben van - egyezett bele J. Nagy, a spiccesek nagyvonalúságával. - A legközelebbi infarktusom a tiéd."
[Áron és J. Nagy; 229-230. old. 2005-ös kiadás]

A mi lányunk (1959)

Szerző: Gergely Márta (1913-1973 )

Kategória: ifjúsági

Történet: slice of life pöttyös 1918 telétől 1919. augusztus 7-ig a kiskamasz Jakab Zsófi tolmácsolásában.

Honnan és miért: Nem gondoltam volna, hogy a Nagymama könyvtára rejt még pöttyösöket - pár hete bukkantam rá, Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszonyával egyetemben.

Tetszett-e: Arra számítottam, hogy ez a regény is az 1960-as évekbe kalauzol, de ehelyett a Tanácsköztársaság megalakulásának előzményeiről, a vörös hatalomátvételéről, majd az új rendszer elbukásáról kaptam - feltételezem - hiteles képet. Számomra ez volt a könyv nagy pozitívuma: olyan periódusról olvashattam, amivel eddig nem nagyon foglalkoztam, és ami iránt sikerült felkeltenie az érdeklődésem.
Ugyanakkor, amikor azt írom, 'slice of life', tessék szó szerint érteni. Néha nagyon terjengős, különösen a "boldogabb", eseménytelen napok tárgyalása. Sokszor olyan dolgok kaptak hangsúlyt, hogy olyan érzésem volt: Jakab Zsófi a fő vasúti vonal, közben meg van egy halom mellékvágányunk, és fogalmam sincs, melyiken indulunk meg úgy igazán, hová tartunk és hol kötünk ki a végén. Mindent összevetve másik Gergely Márta-olvasmányélményemet, a Házasságból elégségest nem überelte, mert Szöszihez érzelmileg jobban tudtam kötődni, mint Zsófihoz, aki különösebben nem volt sem szimpatikus, sem antipatikus. Ugyanakkor A mi lányunk témája elég erős ütőkártya ahhoz, hogy kiérdemelje a "jó" minősítést nálam.

"Az emberek szeretik a tavaszt, és szeretnék, ha sokáig tartana, vagy ha mindig tavasz lenne, azt sem bánnák. Tavasszal mindenki boldogabb, mert nem kell már annyi tüzelő, a gyerekek se fáznak, ha nincs cipőjük.

De az lehetetlen, hogy mindig tavasz legyen. Hogyan érne be a gabona? A szőlő? A nyár még szebb, mint a tavasz, és az ősz is gyönyörű. A tél sem rossz, amikor esik a hó, pihen a föld, és van tüzelő, cipő és ennivaló. Az emberek nem gondolják komolyan, amikor azt mondják, hogy legyen mindig tavasz. Nem akarnak ők mást, csak boldogok akarnak lenni. Minden ember boldog akar lenni.
Ebben az évben, 1919-ben azért olyan szép a tavasz, mert most az emberek nemcsak magukra gondolnak, hanem egymásra is. Legyen minden embernek kenyere, járhasson minden gyerek iskolába, azt akarják. És hogy ne legyen soha többé háború."
[Zsófi; 220-221. old. 1963-as kiadás]

Egri csillagok (1901)

Szerző: Gárdonyi Géza (1863-1922 )

Kategória: történelmi

Történet:Bornemissza Gergely élete és az 1552-es egri ostrom eseményei.

Honnan és miért: Az úgy volt, hogy tavaly októberben Veszprémben kirándultunk. Annyira megérintett a hely szelleme, a vár hangulata és nem utolsó sorban a Margit-romok (Isten rabjai!!!), hogy amint haza értünk, neki veselkedtem az Egri csillagoknak. Hogy az olvasása több hónapon keresztül elhúzódott, méltatlan a regényhez és szigorúan csak a hevenyészett lelki állapotomnak és lustaságomnak tudható be.

Tetszett-e: Határozottan. Persze még jobb emlék maradna, ha nem aprózódott volna el, de így is örülök, hogy immár nem annyi emlékem van a regényről, hogy "jaaa, az a vaskos kötet, amivel 4. osztály nyarán annyit szenvedtem és halál unalmas volt." A negyedik osztályos rekordomat nem sikerült megfejelni, sőt, gyalázatosan alul múltam, de határozottan állítom, nem unalmas a regény és Gárdonyi zseniális. Egy valamit hiányoltam: az epilógust a végéről - ha már az alcím is Bornemissza Gergely élete, jó lett volna tudni, mi történik a család egyesülése után.

"- Ha egy olyan okos ember volna közöttünk, akinek annyi esze volna, mint nekünk mindnyájunknak, vagy mondjuk: annyi esze volna, mint minden embernek egybefogva a világon, azt hiszem, az nem volna bátor.

Ránézett Gergelyre. A tűzfény Gergelynek szembe sütött, neki csak az arca kidudorodó csontjait vonalazta körül.

Mit akart ezzel mondani?

Gergely behunyta a szemét, s álmosan felelte:

- Sőt, éppen az volna a legbátrabb. Miről gondolod, hogy nem volna bátor?

- Arról, hogy jobban meg tudná becsülni az életnek az értékét. Merthogy mink itt vagyunk ezen a földön, az bizonyos, de hogyha fejünket veszi a török, nem bizonyos, hogy élünk-e tovább. Ami megvan, azt az olyan nagyeszű ember nem veti el olyan könnyen magától csupán azért, hogy azt mondják: derék ember volt!

Gergely ásított. Felelt:

- Csak a közepes elme ragaszkodik az élethez. A gyönge elméjű ember azért bátor, mert nem érti a halált. Az erős elméjű ember meg azért bátor, mert érti. [...] érzi, hogy a test nem mindene. Azt érzi, hogy ő inkább lélek, mint test. Minél lelkibb az ember, annál kisebb érték neki a test. a hősök, a világtörténelem nagy hősei mind lelki emberek voltak."

[Gergely és Hegedüs; 446. old. 1963-as kiadás] 

 

A kis herceg (1943)

Szerző: Antoine de Saint-Exupéry (1900-1944 )

Kategória: gyermek (szerintem nem, de mindegy)

Történet: A sivatagban rekedt pilóta és a bolygóközi vándor, a kis herceg barátságának története.

Honnan és miért: Egy babatakarónak köszönhetően kaptam újra kedvet hozzá.

Tetszett-e: Igen, de ahányszor újra olvasom, minden alkalommal egyre jobban elszomorít. Ezúttal az alább olvasható részlet ütött szíven, de nagyon.
Emlékszem, negyedikes lehettem, mikor először kézbe vettem a könyvet - nagyon nem szerettem. Aztán kicsit érettebb fejjel újra elolvastam, és már akkor sejtettem, hülyeség volt ezt kölyökként erőltetni... a Nagy könyv-táborban már mint kedvencet jelöltem meg - így lettem a Halott kiscsizmák filmes adaptációjában szemétszedő (a lámpagyújtogató alteregója). Azóta nem olvastam újra, azt hiszem, időszerű volt felfrissíteni az emlékeket.

"- Isten veled - mondta a virágnak.
A virág azonban nem felelt.
- Isten veled - ismételte.
A virág köhintett. Ezúttal azonban nem azért, mintha megfázott volna.
- Ostoba voltam - mondta végül a kis hercegnek. - Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni.
A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmiféle szemrehányást.
Tanácstalanul állt, kezében a burával. Sehogy sem értette a virágnak ezt a kedves szelídségét.
- Hát igen, szeretlek - mondta a virág. - Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni..."
[A kis herceg és a rózsa; 36. old. 1991-es kiadás]

Üdv újra! vol.2.

Megint csak elhanyagoltam a blogot... sőt, a szomorú igazság az, hogy ez az eseménytelenség hűen tükrözi az elmúlt hónapok mínuszos olvasmányélményeit. Ugyan sok mindenbe bele kezdtem, de csak nagyon kevés könyv végére értem el.