Egri csillagok (1901)

Szerző: Gárdonyi Géza (1863-1922 )

Kategória: történelmi

Történet:Bornemissza Gergely élete és az 1552-es egri ostrom eseményei.

Honnan és miért: Az úgy volt, hogy tavaly októberben Veszprémben kirándultunk. Annyira megérintett a hely szelleme, a vár hangulata és nem utolsó sorban a Margit-romok (Isten rabjai!!!), hogy amint haza értünk, neki veselkedtem az Egri csillagoknak. Hogy az olvasása több hónapon keresztül elhúzódott, méltatlan a regényhez és szigorúan csak a hevenyészett lelki állapotomnak és lustaságomnak tudható be.

Tetszett-e: Határozottan. Persze még jobb emlék maradna, ha nem aprózódott volna el, de így is örülök, hogy immár nem annyi emlékem van a regényről, hogy "jaaa, az a vaskos kötet, amivel 4. osztály nyarán annyit szenvedtem és halál unalmas volt." A negyedik osztályos rekordomat nem sikerült megfejelni, sőt, gyalázatosan alul múltam, de határozottan állítom, nem unalmas a regény és Gárdonyi zseniális. Egy valamit hiányoltam: az epilógust a végéről - ha már az alcím is Bornemissza Gergely élete, jó lett volna tudni, mi történik a család egyesülése után.

"- Ha egy olyan okos ember volna közöttünk, akinek annyi esze volna, mint nekünk mindnyájunknak, vagy mondjuk: annyi esze volna, mint minden embernek egybefogva a világon, azt hiszem, az nem volna bátor.

Ránézett Gergelyre. A tűzfény Gergelynek szembe sütött, neki csak az arca kidudorodó csontjait vonalazta körül.

Mit akart ezzel mondani?

Gergely behunyta a szemét, s álmosan felelte:

- Sőt, éppen az volna a legbátrabb. Miről gondolod, hogy nem volna bátor?

- Arról, hogy jobban meg tudná becsülni az életnek az értékét. Merthogy mink itt vagyunk ezen a földön, az bizonyos, de hogyha fejünket veszi a török, nem bizonyos, hogy élünk-e tovább. Ami megvan, azt az olyan nagyeszű ember nem veti el olyan könnyen magától csupán azért, hogy azt mondják: derék ember volt!

Gergely ásított. Felelt:

- Csak a közepes elme ragaszkodik az élethez. A gyönge elméjű ember azért bátor, mert nem érti a halált. Az erős elméjű ember meg azért bátor, mert érti. [...] érzi, hogy a test nem mindene. Azt érzi, hogy ő inkább lélek, mint test. Minél lelkibb az ember, annál kisebb érték neki a test. a hősök, a világtörténelem nagy hősei mind lelki emberek voltak."

[Gergely és Hegedüs; 446. old. 1963-as kiadás] 

 

A kis herceg (1943)

Szerző: Antoine de Saint-Exupéry (1900-1944 )

Kategória: gyermek (szerintem nem, de mindegy)

Történet: A sivatagban rekedt pilóta és a bolygóközi vándor, a kis herceg barátságának története.

Honnan és miért: Egy babatakarónak köszönhetően kaptam újra kedvet hozzá.

Tetszett-e: Igen, de ahányszor újra olvasom, minden alkalommal egyre jobban elszomorít. Ezúttal az alább olvasható részlet ütött szíven, de nagyon.
Emlékszem, negyedikes lehettem, mikor először kézbe vettem a könyvet - nagyon nem szerettem. Aztán kicsit érettebb fejjel újra elolvastam, és már akkor sejtettem, hülyeség volt ezt kölyökként erőltetni... a Nagy könyv-táborban már mint kedvencet jelöltem meg - így lettem a Halott kiscsizmák filmes adaptációjában szemétszedő (a lámpagyújtogató alteregója). Azóta nem olvastam újra, azt hiszem, időszerű volt felfrissíteni az emlékeket.

"- Isten veled - mondta a virágnak.
A virág azonban nem felelt.
- Isten veled - ismételte.
A virág köhintett. Ezúttal azonban nem azért, mintha megfázott volna.
- Ostoba voltam - mondta végül a kis hercegnek. - Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni.
A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmiféle szemrehányást.
Tanácstalanul állt, kezében a burával. Sehogy sem értette a virágnak ezt a kedves szelídségét.
- Hát igen, szeretlek - mondta a virág. - Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni..."
[A kis herceg és a rózsa; 36. old. 1991-es kiadás]

Üdv újra! vol.2.

Megint csak elhanyagoltam a blogot... sőt, a szomorú igazság az, hogy ez az eseménytelenség hűen tükrözi az elmúlt hónapok mínuszos olvasmányélményeit. Ugyan sok mindenbe bele kezdtem, de csak nagyon kevés könyv végére értem el. 

 

Egy különc srác feljegyzései (2012)

 

"- Nem szeretem, ha belém esnek. Azt akarom, hogy az igazi énemet szeressék.

- Tudom, ki vagy Sam.

- ...

- É-.. én tudom, hogy csendes vagyok. És hogy többet kéne beszélnem. Ha tudnád, hogy miféle dolgok járnak a fejemben, akkor megértenéd. Nagyon hasonlóak vagyunk. Mert mindketten ugyanazon mentünk keresztül. És nem vagy kicsi. Gyönyörű vagy."

[Charlie és Sam]

A Szent Johanna Gimi - Együtt (2010)

Szerző: Leiner Laura (1985- )

Kategória: ifjúsági

Történet: Reni és a 9/b életét követhetjük nyomon a második, tavaszi félévben farsangi bállal, Valentin-héttel, novellaversennyel, Facebookkal és novellaversennyel nyakon öntve.

Honnan és miért: Mindenképp akartam még egy esélyt adni a sorozatnak, meg gondoltam, ha már szemeszterekre van bontva a történet, legyen meg legalább az első tanév egészében.

Tetszett-e: Olálá. Nem tudom, mi történt az első és a második kötet közt, de most olyan szinten rákattantam a Szent Johannára, hogy alig várom a holnapot, amikor elmegyek majd a könyvtárba kikölcsönözni a harmadik részt. Azt hiszem, ez a sorozat lesz /lett a guilty pleasure-öm. 

A negatívumok továbbra is megvannak (ld. előző bejegyzés), ugyanakkor most már nagyon magával ragad és inspirál Reni könyvmániája és ízlése - azt vettem észre a minap, hogy én is The Beatlest hallgatok, meg akarom nézni az Állj mellém c. filmet és világgá akarom kürtölni, hogy igenis: nekem is megvan a magam sajátos stílusa és nem szégyellem.

 Ráadásul nagyon tudok azonosulni ennek a kötetnek a Renijével. Nem tudom, hogy alakul a Cortezzel való kapcsolata, de jelen fázisában kísértetiesen emlékeztet az én helyzetemre. Így olyan idézetet választottam, ami igaz az elmúlt hónapokra (ami mondjuk kicsit gáz, mert én 11 évvel idősebb vagyok), és remélem, löketet ad arra, hogy bátrabban legyek önmagam és képes legyek tovább lépni, nem pedig várni a csodára ott, ahol nincs.

"...ami a legjobb az egészben, hogy beláttam, igaza van. Eredetileg úgy terveztem, hogy meghúzom magam és némán, a háttérből figyelem Cortezt, hátha egyszer csak észrevesz, és a házikon és irodalombeadandókon túl meglátja, hogy létezem! Igen, ez volt az elképzelésem. Csak mégis, ma valahogy felnyílt a szemem (örök hála érte Kingának), és rájöttem, hogy ha Cortez és Edina járnak, akkor az az ő dolguk. Oké, baromira fáj, meg minden, de az élet megy tovább. Nyakamon az év vége, és így, hogy Kinga a fejébe vette, hogy elérünk valamit  a pályázaton, már nekem is megjött a kedvem hozzá! Strébernek és nyominak látnak a többiek? Lehet. De akkor legyek igazi stréber és igazi nyomi. Érjek is el vele valamit!"
[Reni; 300. old. 2010-es kiadás]