A locsolókocsi (1965)

Szerző: Mándy Iván (1918-1995)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: benne lesz a szakdoliban!
Tetszett-e: igen. Kedves volt és hangulatos. Mándy stílusa nem a legegyszerűbb, de nagyon érdekes.

Bori megállt az egyik Beke mögött. - Hát te?
Beke föl se emelte a fejét. Apró kis cetlire írt, igen szigorú arccal.
Bori áthajolt a vállán, úgy olvasta:
- Figyelmeztetem a kedves szülőket, hogy ha lányuknál, Dukony Máriánál még egyszer ilyen figyelmetlenséget tapasztalok, kénytelen leszek...
Bori leült, elhúzta az egyik cetlit Beke mellől, és ő is írni kezdett.
- Felhívom a szülők figyelmét, hogy Pomogács Béla elaludt órám alatt, és már nem is az első ízben. Kérem tudomásul venni. - Várt egy kicsit, majd odaírta: - Kappel Ferencné. Lepecsételte.
Totyi is intőt írt. Megintette Erszényes Pétert, Novákot, Pozderkát. Aztán aláírta. Jánosi János Sebestyén. Pecsét. Röpködtek az intők.
- ... lányuk, Edelényi Krisztina órám alatt megette a táskája szíját, egy hajtásra kiitta a tintatartót, ezért kérem a szülőket, hogy rendes tízóraival ellátni szíveskedjenek a vitaminhiányban szenvedő gyermeket.
- ... Lantos Nándor kopaszra nyírta az előtte ülő Dudás Matild fejét, ezért kérem a szülőket, hogy Dudás Matild részére lila parókát beszerezni szíveskedjenek.
- ...Tudomásomra jutott, hogy Rakota Döme egy óraszerkezetet rejtett el a gyomrában, és előadás közben ketyegni kezdett, majd később berregett.
- ... értesítem a té szülőket, hogy leányuk órám alatt a padok között kézen állva szokott sétálni, ezért kérem a té szülőket, hogy negyvenegyes piros balettcipőt beszerezni szíveskedjenek.
- Negyvenegyes, piros balettcipőt! -tapsolt Ludwig Klári.
- Mi van ebben? - Bori vállat vont, és aláírta: Facsar Jánosné. Pecsét.
Lukács rábólintott.
- Osztákyfőnökit kapott.
[170-172. old. 1965-ös kiadás]

Kép: részlet Norman Rockwell: Happy Birthday, Miss Jones c. művéből

Tóth Árpád, a fények és a szerelem (1923)

Szerző: Tóth Árpád (1886-1928)
Kategória: vers
Honnan és miért: kedvet kaptam verset olvasni, s eszembe jutott, ezt mennyire szerettem gimiben.

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Szabó Lőrinc, Dsuang Dszi és a pillangók (1935)

Szerző: Szabó Lőrinc (1900-1957)
Kategória: vers
Honnan és miért: a lányok emlegették, én nem ismertem, elolvastam és rájöttem, engem mindig is foglalkoztatott ez a kérdés!

Dsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta, - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

- Lepke, - mesélte, - igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom, - folytatta eltűnődve, -
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: - Az álombéli lepke
épp így hitte a maga igazát! -

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármukat én.

Komfortos mennyország (2002)

Szerző: Alice Sebold (1963- )
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: hallottam a filmről, s gondoltam, mielőtt megnézném, elolvasom a könyvet.
Tetszett-e: nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Hosszú volt nagyon (és most nem az oldalszámokra gondolok), de belátom, ez elengedhetetlen a csontok kiforrásához.

"Ezek a tiszta, szép csontok nőttek, forrtak a hiányom köré: ezek a - néha törékeny, néha drágán megfizetett, de legtöbbször csodálatos - szálak bontakoztak ki az eltűnésem után. És kezdtem másként látni a dolgokat, már úgy is el tudtam képzelni a világot, hogy nem vagyok benne. A halálom által előidézett események pusztán a csontjai voltak egy olyan testnek, mely csak valamikor az előre nem látható jövőben válik majd teljessé. Ezért a testért, amelyet immár csodaszépnek láttam, az életemmel fizettem."
[Susie Salmon; 341. old. 2010-es kiadás]

Jappán - Retró útikalandkönyv (2005)

Szerző: Badár Sándor - Horváth János (szerk.)
Kategória: szórakoztató irodalom
Honnan és miért: Japánnal kapcsolatosan akartam valamit.
Tetszett-e: Jesszusom, amióta ezt olvastam, imádom Badár Sándort! Komolyan sírtam a röhögéstől néha! Szerencsére nemcsak elolvasni lehet, hanem meg is hallgatni. :)))

"- [...] S elindultunk felfelé, a csúcs irányába, a csúcsra.
- Ahogy jött ki a nap, az gyönyörű volt. Szóval megérte. Megérte szétfagyni, megbolondulni az éjszaka, mert csodálatos volt. Az tényleg valóban igaz... Kár, hogy nem lehet fotóval illusztrálni annyira, egyrészt, mert az abszolút nagy titkot fölfedő, hogy a komámnak a két füle nem egyforma, úgy nézett ki a fotón az árnyéka, mint a Manócska. Abszolút kopasz fej, és a nap sugarai által átvilágított fülein.
- Vad fotózásba kezdtünk, amit aztán gyönyörűen megröntgeneztek az oroszok.
- De azért van egy-kettő.
- Egy-kettő azért maradt. Nézhető. És nem lehet visszaadni a fotóval a táj szépségét. Csodálatos volt, ahogy éppen kibukott a nap a japán Alpok mögül, és a japán Alpoknak a nagyon magas hegycsúcsain - mert azért majdnem mindegyik 2 ezer méter fölött volt, meg majdnem 3 ezer - kis szigetek voltak, mintha egy hatalmas nagy tengerben kis szigetecskék lettek volna. Mint egy legyezőnek a gyönyörűen felépített festménye, az egész úgy nézett ki. Csodálatos volt. Innen aztán továbbindultunk. Kezdtünk szépen, lassan fölengedni, ahogy jött fölfelé a napocska, egy kicsit megindult az ereje is. Nagyon gyorsan fölértünk a csúcsra. Dél körül már fönt voltunk.
- Hamarabb is talán.
- Fönt voltunk, pikk-pakkra. Hát marhára megérte! A Fudzsi tetején van egy csillagvizsgáló, ami zárva volt, nem tudtunk bemenni. Egy telefonfülke van ott a biztonság kedvéért, hogy bárhova oda lehessen szólni, itt vagyok a Fudzsi tetején. És egy kólaautomata, a rend kedvéért."
[Horváth J. és Badár S.; 109-10. old. 2005-ös kiadás]