Petőfi, a kutyák és a farkasok (1847)

Szerző: Petőfi Sándor (1823-1849)
Kategória: vers
Honnan és miért: keresztanyám anekdotája nyomán kedvet kaptam elolvasni. :)

A kutyák dala

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyeztetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!

A farkasok dala

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kínoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

Kép: Collin Bogle: In harmony

Szent Péter esernyője (1895)

Szerző: Mikszáth Kálmán (1847-1910)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: azon kívül, hogy kötelező volt, és szerettem, nem sokra emlékeztem belőle. A végére kellett járnom a dolognak.
Tetszett-e: ó, nagyon is! :) Párszor még biztos előveszem majd.

Ön ott ül, madame, a kocsin, nem tud semmiről semmit, csak azt érzi, hogy éhes. A gondjaira bízott bakfis leugrik a kocsiról, elszalad, a nyakába ugrik egy hosszú kabátos egyéniségnek, és beszélnek ott valamit a fa alatt, élénk gesztusokkal, villogó szemekkel. A kis bakfis jön aztán vissza, vígan szökellve,mint egy bárány, nekipirulva, mint egy rózsa, karonfogva a fiatalemberrel, aki tegnap a fülönfüggőjét megtalálta. Mindez oly váratlan és csodálatos. Míg a kocsi eltört tengelyét alátámasztják, felszerszámozzák és újra befogják a lovakat, addig a hosszú kabátos férfi, aki a bakfis testvére, megsúgja bizalmasan: "Az ön növendéke menyasszony lett." "Szent isten, mikor, hol?", "Hát most a fa alatt."
[197. old. 1964-es kiadás]

Kép: Claude Monet: Nő esernyővel

A fegyelmezett ember...

A fegyelmezett ember rendszerető, alkalmazkodó, és törvénytisztelő. Folyamatosan művelődik. Rendszeresen olvas: könyveket, napilapokat, tudományos és ismeretterjesztő olvasmányokat. Naprakészen tájékozódik a körülöttünk és a világban folyó eseményekről! (A tanulás és folytonos ismeretszerzés világítja meg az ember előtt, hogy mennyi mindent nem ismer, és nem tud még.) Tiszteletben tartja mások vallási, etnikai és politikai hovatartozását. Beszédstílusa visszafogott, nem hangoskodik. Nem erőszakos, mások meggyőzésére alátámasztható érveket használ. Nem tolakodó. Nem kényszeríti másokra akaratát és ízlését. Nem dicsekszik. Barátságos, van véleménye, melyet ki is mond. Ha nincs igaza, elismeri, s tud elnézést is kérni. Nem tesz célzásokat, nem gesztikulálgat arckifejezéseivel és szája huzogatásával. Nemtetszését mások megbántása nélkül, udvariasan közli. Nem hazudik, nem csal, példamutató. A határidőket pontosan betartja. Nem ígér olyat, melyet nem tud teljesíteni. Kerüli a konfliktushelyzeteket.

Kép: Krissi: Harmony

Színek és évek (1912)

Szerző: Kaffka Margit (1880-1918)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: kötelező ebben a félévben.
Tetszett-e: hát, főként az eleje, ami még Magda fiatalkoráról szól.

"Nem hallgattam rájuk, pezsgőbe mártottam a nyelvem, és belenéztem a Bankó prímás rám ragyogó, lassú tüzű szemébe. Szép szál cigánylegény volt, és nekem játszott, lehajtott fejjel, egy mosolyért is hálás, leszámolt alázattal. Lassan, meghatottan jött közelebb felém, szordinót tett, s régi nehéz tárogatós hallgatóba kezdett. Mindenki elcsendesülten és megfogottan nézett maga elé, messzi nemzetségek régi, fojtott bánata lebegett a korhelyes asztal fölött; [...]
Fölényes volt itt ebben a percben, egyetlen színjózan szinte a pezsgős urak között, hódoló művészetével és féken tartott indulatával; átfutó, kellemes forrósággal éreztem meg benne a férfit. "Bravó!" mondtam nagyon halkan, bólintottam, és alig észrevehetően összevertem a tenyerem; mélyen meghajolt leeresztett vonóval, és hátrább vonult, míg a kontrás körüljárt a tányérral. Nagyobb pénzdarabok hulltak, és akaratlan Vodicska felé figyeltem; igen, jól van - tízest tett ő is! Megindulás nélkül, mámortalanul, és nyugodtan nézett vissza rám meleg, okos szemével."
[Magda; 42-3. old. 2007-es kiadás]

Kép: Norman Rockwell: Flowers in tender bloom

Családom és egyéb állatfajták (1956)

Szerző: Gerald Durell (1925-1995)
Kategória: szórakoztató irodalom
Honnan és miért: amikor először olvastam, nagyon hamar feladtam. Aztán évek múltán (azaz most) úgy gondoltam, megér még egy próbát.
Tetszett-e: megért még egy próbát. :) A tücskös-bogaras-pókos miegymás részeket próbáltam ugyan nem magam elé képzelni, ezeket leszámítva klassz volt.

"- Azt mondják - kezdte -, azt mondják, hogy ha az ember megöregszik, mint én, lelassul a teste. Én ezt nem hiszem. Szerintem ez tévedés. Van egy elméletem, hogy nem mi lassulunk le, hanem az élet lassul le körülöttünk. Érti? Minden úgy elbágyad, és annyival többet lehet észrevenni, ha a dolgok lassan mozognak. Mi mindent lát az ember! Micsoda különleges dolgok történnek az ember körül, amiket azelőtt nem is sejtett. Igazán élvezetes kaland, nagyon élvezetes!
Elégedetten sóhajtott, és körülnézett a szobában.
- Vegyük például a virágokat - mondta, és a szobát megtöltő virágokra mutatott. - Hallotta már a virágokat beszélni?"
[Mrs. Kralefsky; 247. old., 2007-es kiadás]

Kép: Sheri Doty: Old woman reading a book