Szerző: Yann Martel (1963- )
Kategória: minek nevezzelek?
Történet: A Kanadába tartó Cimcum japán teherhajó 1977-ben elsüllyed, melynek következtében több mint kétszáz napig vesztegel egy mentőcsónakban Piscine Molitor Patel, egy indiai kamasz és egyetlen útitársa, Richard Parker, egy kamasz bengáli. Tigris.
Honnan és miért: Láttam a filmet, ami, mindazon túl, hogy lenyűgöző volt, olyan megdöbbentő csavart tartogatott a történet végén, hogy kíváncsi lettem, a rejtély megfejtéséhez közelebb hoz-e a könyv? A regény épp ugyanennyire sokkoló.
Tetszett-e: Azon kevés könyvek egyike ez az utóbbi idők vásárlásaiból, ami esetében tényleg nem bánom, hogy pénzt adtam ki érte. Roppant értelmesen van megírva, érdekes, a tengeren hánykódás hosszú-hosszú leírása sem ijesztett el, pedig amúgy nem vagyok a robinzonádok rajongója. A legjobban természetesen Istennek és a hit kérdésének megközelítése tetszett. Megerősített abban, amit eddig is tudtam: vallási irányzatoktól, felekezetektől és gyülekezetektől függetlenül mindenkinek kell (egy) Isten, akiben hihet. Ennek kinyilatkoztatásánál, ennél többet nem is adhatna ez a könyv.
"Láttunk több bálnát is, de egyik sem jött olyan közel, mint ez. A fellövellő vízsugarak jelezték őket. Tőlünk kis távolságra merültek föl, néha három-négy is, mint valami rövid életű vulkáni szigetcsoport. Ezek a szelíd behemótok mindig jókedvre derítettek. Biztosra vettem, hogy megértik az állapotomat, és láttomra valamelyik felkiált: >>Ó! Ez az a hajótörött a cicájával, akiről Banfu mesélt! Szegény gyerek! Remélem, jut neki elég plankton. Ezt el kell mondanom Mamfunak, Tomfunak és Sztimfunak is. Nem tudom, nincs-e a közelben valami hajó, amelyet riaszthatnék. Mennyire örülne az anyja, ha viszontláthatná. Isten veled, fiam. Megpróbálok segíteni rajtad. Nevem Pimfu.<< Így aztán a suttogópropaganda révén a Csendes-óceán összes bálnája értesült rólam..."
[289. old., 2013-as kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése