Nana (2006-2007)

Műfaj: anime

"- I'm sorry.
- Why are you apologizing? You didn't do anything wrong.
- It's not like that. I really am a horrible woman.
- Huh? Hahaha! What's that you're saying? A horrible woman? Like really horrible?
- But it's true. Nobu is idealizing me, that's why he fell in love with me. If you knew the real me, it would shatter your illusion.
- Then come on. Shatter my illusion. Because I don't know what else I can do to stop loving you."
[Nana és Nobu; 27. rész]

Kiotói szerelmesek (1962)

Szerző: Kavabata Jaszunari (1899-1972)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: akartam olvasni végre egy japán regényt.
Tetszett-e: jó volt végre olvasni egy japán regényt. Hangulatos, kétségtelenül, de eléggé unalmas is. A legrosszabb az volt benne, hogy keresztanyám példányában a befejezés előtti utolsó 1-2 oldal üresen lett kinyomtatva (közhelyszerű, de tényleg kb. az hiányzik, ami a legfontosabb a végkifejlet szempontjából...). Érdekes volt, de inkább azért, mert japán, és nem maga a könyv/ történet miatt.

"- Miért jár Csieko olyan szívesen az északi hegy cédrusaihoz? - kérdezte az anya.
- Olyan szépen, szálegyenesen állnak a cédrusok, szerintem az embereknek is ilyen egyenes lelkűeknek kellene lenniük.
- A mi Csiekónk aztán igazán egyenes lelkű - mondta az anya.
- Nem, én is meg vagyok görbülve, vagy el vagyok ferdülve, vagy...
- Talán igen - vetette közbe most az apa. - Lehet az ember akármilyen egyenes, gondol néha mégis erre-arra.
Csieko hallgatott.
- És nem jól van ez így? Egy gyermek, ha egyenes, mint az északi hegy cédrusa, lehet nagyon szeretetreméltó, de hova jut az ilyen az életben? Mindenképpen boldogtalan lesz. Akár meghajol egy fa, akár meggörbül, csak felnőjön! Így gondolkozik apád... Nézd csak meg a kertünkben azt az öreg juharfát!
[...]
Csieko, arcát a kert felé fordítva, némi hallgatás után megszólalt:
- Erősnek kellene lennem, mint a mi juharfánk? - Hangjából fájdalom csendült. - Talán inkább, mint a törzs mélyedésében élő ibolyák."
[77-78.old. 1975-ös kiadás]

Szuperpempő (Meghökkentő mesék)

Szerző: Roald Dahl (1916-1990)
Kategória: elbeszélések, novellák
Honnan és miért: egy barátnőm mesélt konkrétan a Szuperpempő c. szösszenetről. Többet akartam tudni.
Tetszett-e: ez a kötet tiszta őrültség! És aljas is, mert belekúszik a fejembe és furcsákat álmodom tőle. Groteszk, abszurd, félelmetes, meghökkentő, meghökkentő, meghökkentő és jó, különösen, ha olyan a hangulatom.

"Amint elkezdett játszani, a macska megint mozdulatlanná merevedett, egyenesen ült: azután, ahogy a hangok lassan és kéjesen átitatták, megint abba a furcsa, olvadóan eksztatikus érzésbe süppedt, ami egy kicsit fulladás és egy kicsit álom. Igazán nagyon különös látvány volt - és meglehetősen komikus -, ahogy ez az ezüstös macska ott ül a díványon, és szárnyára veszi a zene. [...]
- Látom, ez tetszett - mondta a darab végeztével. - Bár sajnos, ma nem nagyon szépen játszottam. Melyik tetszett jobban, a Vivaldi vagy a Schumann?
A macska nem felelt, úgyhogy Louisa, nehogy elveszítse közönsége figyelmét, rögtön folytatta a műsort - Liszt második Petrarca-szonettje következett.
És akkor különös dolog történt. Három-négy ütemet játszott csak, amikor az állat bajsza megremegett. Lassan felemelkedett, különösen magasnak látszott most, fejét félrehajtotta, majd a másik oldalra, és mélységesen koncentrált tekintettel meredt a messziségbe, mintha azt mondaná: >>Mi ez? Ne mondd meg. Minden hangját ismerem, de most hirtelen nem tudom, mi ez.<< Louisa elbűvölten nézte, kicsi szája félig elnyílt, félig mosolygott, de játszott tovább, és várta, hogy hát most már miféle csoda történik."
[Hódító Edward; 241-2. old.1982-es kiadás]

kép: Lehcar Photography: Piano Paws

Értelem és érzelem (1811)

Szerző: Jane Austen (1775-1817)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: karácsonyra kértem, mert a Büszkeség és balítéletet nagyon szerettem.
Tetszett-e: hát, nem überelte Elizabeth és Darcy történetét, sőt, ez valahogy közel sem fogott meg annyira. Egynek jó volt, tele fordulatokkal, ez igaz. S ha már itt csücsül a polcomon, valószínűleg majd még újra előveszem, ha úgy adódik.

"- Ne vallasson ilyen buzgón, Marianne - ne feledje, én mit sem értek a festőiséghez, s ha részletekbe bocsátkozunk, még utóbb megsértem tudatlanságommal és fogyatékos ízlésemmel. Megeshet, hogy meredeknek mondom a hegyoldalt, amelyet merésznek kellene neveznem; szabálytalan és szaggatott helyett durvának és rögösnek a talajt; és távolinak, s ezért láthatatlannak olyan tárgyakat, amelyeket a ködös légkör lágy közegén át kivehetetlennek illenék mondanom. Érje be annyi csodálattal, amennyire őszintén képes vagyok. Nagyon szép ez a vidék - a hegy meredek, az erdőben sok a remek fa, a völgy barátságos és kellemes, sok a dús mező s az elszórtan látszó kedves tanyaház. Pontosan megfelel a szép vidékről alkotott elképzelésemnek, mert a szép itt a hasznossal egyesül - és minden bizonnyal festői is, hisz kegyed csodálja; szívesen elhiszem, hogy csupa szirt és meredély, zuzmó és csalit, ám énrám kár mindezt vesztegetni. Én semmit sem értek a festőihez.
- Sajnos, nagyon is igaz, amit mond - szólt Marianne -, de vajon miért kérkedik vele?"
[Edward és Marianne; 109. old. 2006-os kiadás]

Téli berek (1959)

Szerző: Fekete István (1900-1970)
Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: Nos. A Tüskevárat imádtam, adta magát, hogy a folytatást is elolvasom, főleg, hogy most itt is tél van.
Tetszett-e: hogy tetszett-e? Még szép hogy! Hol hangosan nevettem, hol náthának próbáltam álcázni a sűrű szipogásokat a végén, hogy a szobatársak ne gyanakodjanak érzékeny lelkületemre. :D Persze az első részt nem múlhatja felül, de ezt is nagyon-nagyon szerettem. Fekete István humora pedig zseniális!

"Amikor Tutajosék kimentek a jégre, éppen csak hogy nem olvadt, de a nap mérsékelten ontotta a meleget és a fényt is. A tó azonban csendes időben és hó nélkül fagyhatott be, mert olyan volt, mint a tiszta üveg, amely alatt szépen látszott a hínáros, moszatos, egész csodálatos akvárium.
Aztán: hajrá! Ebben a sercegő rohanásban természetesen részt vettek a kutyák is, amíg Tutajos el nem "gázolta" vigyázatlan kutyáját, aminek semmi komolyabb következménye nem lett. Bikfic megsértődött, s egy időre félreült, és szemrehányóan megugatta száguldó barátait. Mivel azonban a jég nem volt a legmelegebb alapzat, Bikfic felfüggesztette sértődöttségét, és most már jobban vigyázott a figurákra, amelyeket a nagyfőnök követett el, amíg aztán Tutajos elhasalt, és ezen méltatlan állapotban fejezte be az elegánsnak ígérkező nyolcast.
- Csau-vau-bek-bek-úgy kell! Úgy kell! - ugatott Bikfic, amíg a rohanvást érkező Csikasz el nem seperte hálótársát, mert az iramot nem tudta lefékezni. Ezen egy kicsit össze is marakodtak, de aztán mindketten Gyulához rohantak, aki éppen négykézláb tápászkodott fel, és semmiképpen nem akadályozhatta meg Bikfic szeretetének nyilvánítását. Bikfic ugyanis röptében képen nyalta a tehetetlen ifjút, aki éktelen dühbe gurult. Most esett akkorát, hogy majd a jég szakadt be alatta, és most jön Bikfic ezzel a hülye nyalakodással.
- Megütötted magad? - kérdezte Bütyök.
- Semmi... de Bikficet el fogom verni... igen, ha még egyszer... de - és körülnézett - nincs itt semmiféle pálca, csak nád.
Igen, ez a nap nem volt alkalmas semmiféle büntetésre, és a nád nem is erre való. A nád csak békés célokat szolgál. Fészket takar, tojásokat ringat, vackokat rejt, házat fed, és falakat préselnek belőle emberi otthonok számára. De verni, különösen a Bikfic nevű vendéget, semmiképpen sem lehet."
[221-22. old.]

"Muki, Muki - latolgatta a szót Tutajos - a fene egye meg, még ha Cézár lett volna vagy Napóleon!" :))
[290. old. 2006-os kiadás]