Kategória: elbeszélések, novellák
Honnan és miért: még mindig arra a fura borzongásra vágyom, amiről A holtsávnál meséltem.
Tetszett-e: a Szuperpempőben összegyűjtött novellákhoz képest (s leszámítva azt a pár darabot, amelyik mindkét kötetben megtalálható) ezek az írások kevésbé groteszkek. Így a bennük taglalt esetek egyszerre meghökkentőek, de ugyanakkor nagyon is hétköznapiak. A Galoppos Foxley, A hangfogó és az Isteni Bosszú Rt. címűek viszont mindenképp kiemelkedőek.
"A kattogás mögött ugyan valamiféle fojtott távoli zúgás is hallatszott, ami magának a gépnek a hangja volt, de más semmi. Ahogy hallgatózott, fura érzések hatották át - mintha fülei egyre távolabb nyúlnának a fejétől, és már csak egy-egy merev drót vagy inkább csápszerű szár kötné őket helyükhöz, s ezek egyre mélyebbre hatolnának egy tiltott világ testébe, a veszélyekkel teli hangon túli régióba, ahol fül még sohasem járt, és nincs is semmiféle keresnivalója.
A vékony mutató csigalassúsággal mászott a számlap előtt; Klausner hirtelen sikoltást hallott, félelmes, fülsiketítő sikoltást; fölugrott és rémülten megkapaszkodott az asztal szélében. Körbehordozta tekintetét, mintha azt akarná látni, hogy kitől származott a sikoly. De senki sem volt körülötte, kivéve a szomszédasszonyt a túlsó kertben, ő pedig semmiképpen sem sikolthatott. Mélyen lehajolva sárga rózsaszálakat metszett le tövükről, majd sorba a kosárba helyezte őket.
S ekkor újra fölhangzott a sikoly - a hátborzongató, nem emberi torokból kiszakadt, éles és rövid, fagyos és tiszta sikoltás. Magának a hangnak fura, csaknem fémes csengése volt, amilyet azelőtt sohasem hallott. Ösztönösen körülnézett, mintha meg akarná állapítani a sikoly forrását. Egyetlen eleven lélek volt csupán a láthatáron: a szomszédasszony. Látta, ahogy a nő lehajol, ujjai közé vesz egy rózsafejet, s egy éles ollóval elmetszi a szárát; ekkor újra sikoltást hallott."
[A hangfogó; 124-5. old. 1994-es kiadás]
