Kategória: elbeszélések, novellák
Honnan és miért: egy barátnőm mesélt konkrétan a Szuperpempő c. szösszenetről. Többet akartam tudni.
Tetszett-e: ez a kötet tiszta őrültség! És aljas is, mert belekúszik a fejembe és furcsákat álmodom tőle. Groteszk, abszurd, félelmetes, meghökkentő, meghökkentő, meghökkentő és jó, különösen, ha olyan a hangulatom.
"Amint elkezdett játszani, a macska megint mozdulatlanná merevedett, egyenesen ült: azután, ahogy a hangok lassan és kéjesen átitatták, megint abba a furcsa, olvadóan eksztatikus érzésbe süppedt, ami egy kicsit fulladás és egy kicsit álom. Igazán nagyon különös látvány volt - és meglehetősen komikus -, ahogy ez az ezüstös macska ott ül a díványon, és szárnyára veszi a zene. [...]
- Látom, ez tetszett - mondta a darab végeztével. - Bár sajnos, ma nem nagyon szépen játszottam. Melyik tetszett jobban, a Vivaldi vagy a Schumann?
A macska nem felelt, úgyhogy Louisa, nehogy elveszítse közönsége figyelmét, rögtön folytatta a műsort - Liszt második Petrarca-szonettje következett.
És akkor különös dolog történt. Három-négy ütemet játszott csak, amikor az állat bajsza megremegett. Lassan felemelkedett, különösen magasnak látszott most, fejét félrehajtotta, majd a másik oldalra, és mélységesen koncentrált tekintettel meredt a messziségbe, mintha azt mondaná: >>Mi ez? Ne mondd meg. Minden hangját ismerem, de most hirtelen nem tudom, mi ez.<< Louisa elbűvölten nézte, kicsi szája félig elnyílt, félig mosolygott, de játszott tovább, és várta, hogy hát most már miféle csoda történik."
[Hódító Edward; 241-2. old.1982-es kiadás]
kép: Lehcar Photography: Piano Paws
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése