Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: akartam olvasni végre egy japán regényt.
Tetszett-e: jó volt végre olvasni egy japán regényt. Hangulatos, kétségtelenül, de eléggé unalmas is. A legrosszabb az volt benne, hogy keresztanyám példányában a befejezés előtti utolsó 1-2 oldal üresen lett kinyomtatva (közhelyszerű, de tényleg kb. az hiányzik, ami a legfontosabb a végkifejlet szempontjából...). Érdekes volt, de inkább azért, mert japán, és nem maga a könyv/ történet miatt.
"- Miért jár Csieko olyan szívesen az északi hegy cédrusaihoz? - kérdezte az anya.
- Olyan szépen, szálegyenesen állnak a cédrusok, szerintem az embereknek is ilyen egyenes lelkűeknek kellene lenniük.
- A mi Csiekónk aztán igazán egyenes lelkű - mondta az anya.
- Nem, én is meg vagyok görbülve, vagy el vagyok ferdülve, vagy...
- Talán igen - vetette közbe most az apa. - Lehet az ember akármilyen egyenes, gondol néha mégis erre-arra.
Csieko hallgatott.
- És nem jól van ez így? Egy gyermek, ha egyenes, mint az északi hegy cédrusa, lehet nagyon szeretetreméltó, de hova jut az ilyen az életben? Mindenképpen boldogtalan lesz. Akár meghajol egy fa, akár meggörbül, csak felnőjön! Így gondolkozik apád... Nézd csak meg a kertünkben azt az öreg juharfát!
[...]
Csieko, arcát a kert felé fordítva, némi hallgatás után megszólalt:
- Erősnek kellene lennem, mint a mi juharfánk? - Hangjából fájdalom csendült. - Talán inkább, mint a törzs mélyedésében élő ibolyák."
[77-78.old. 1975-ös kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése